Nekem Szeged: Dobó Csaba

Cikkünk frissítése óta eltelt 7 hónap, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

– Az őseimet, a gyökereket, a családomat, a szülőföldet, azt a minőséget, amit mindig magamban hordozok, éljek bárhol a világban. Itt tanultam meg járni, örülni az életnek és rettegni a góltól. Ide fűznek azok az élmények, emlékek is, melyek a felnőtté válás útján kísértek és megalapozták a gondolkodásomat, azokat az alapállásokat, amiken ma támaszkodom. Szeged a gyerekkorom, az ambivalens érzelmek, tapasztalások az iskolákban, a sok-sok történet, amiket megéltem, és az a furcsa helyzet, hogy sokat közülük csak most értek meg igazán. A fiatal kor és a foci, a kék-feketék és a Diszkoszvető is Szeged, és a legjobb barátaim is itt élnek. A főiskola bohém légköre, amiben szerettem lubickolni, ez is Szeged. A forró nyári éjszakák, mikor szinte meleg a Tisza vize, ahogy a Laposon egy tábortűz mellől a folyóba ugrok. És a bicikli, imádtam tekerni Szegeden. A gyönyörű lányok, az apró kis szerelmeim is a Napfény Városának emlékei, ahogy a gyönyörű város, az értékes építészetével… a mai napig kesergek, mikor egy újabb 100 éves házat bontanak le és már évtizedek óta csak a kezeiket tárják szét az illetékesek…. de ez is Szeged, amit nagyon szeretek, mert hazatérni jó, de el kell néha menni, kell egy kis távolság is, hogy az ember kiteljesedhessen- mesélte Dobó Csaba.

Mi az ami biztosan nem marad ki?

Amikor Szegeden járok, akkor a Pinty utca az első. Itt nőttem fel, itt élnek a szüleim, és ha több napra jövök, akkor az első kettőt kint a kertben töltöm, a teraszon berendezem az „irodám” ha kell. Aztán természetesen a barátok, nincsenek sokan, de nem is kell, mert a szívem már színültig van a kedvenc embereimmel. A régi törzshelyet sem hagyom ki, ha az idő engedi, a Templomkertben eszek egy „Attila-tálat” és néhány pohár Frittmann-rozé is elfogy a barátokkal. Próbálok olyan időszakban is hazalátogatni, ha az FK meccset játszik és akkor irány a pálya, régen voltam már. Legutóbb Turján Gyurival (a legjobb barátok egyikével) egy biciklitúrát szerveztünk a töltésen Makóra, a meccsre, majd visszafelé a Laposon értünk célba, ahol egy kis szalonnasütés volt a jutalom. De már hagyomány nálam, hogy elmegyek egy nosztalgiatúrára is robogóval vagy biciklivel. Meglátogatom azokat a helyeket, ahol életem fontos éveit töltöttem. Az Etelka-sor, a főiskola Topolya sori csarnoka, a Klára utca, ahová a szülői háztól költöztem először, a Liliom utca, Szőreg, a belváros, Dugó tér, a kis körút, a Gutenberg utca, a Láng család háza, a Tisza-part, Gyertyámos utca, a Szegedi Egyetem műhelyének egykori szerkesztősége és Alsóváros, a Szentháromság utca. Nagyon sok helyszínre eltekerek még, de már így is kicsúsztam a keretből és ahogy az old school (oldszkúl) újságírásban mondták csikó koromban: nem gumiból van az újság.

NÉVJEGY

Dobó Csaba Szegeden születtett 1975-ben. A Ságvári Endre Általános Iskola után a Deák Ferenc Gimnáziumban érettségiztt egy sportosztályban, majd a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola (ma SZTRE JGYPK) testnevelés-rekreáció szakán diplomázott. Ekkoriban minden a fociról szólt az életében, 17-18 évesen kerültem fel szinte a fél ificsapattal a felnőtthöz (1992-1993), mert a pénzügyi helyzet miatt alig marad játékos a Szeged FC-ben. Mivel végig a szegedi csapat mellett maradt, az összes formációban és vagy 3 osztályban volt a különböző csapatok tagja. A Szeged LC-vel 1999-ben játszott az utolsó az eddig utols szegedi NB1-es meccsen a Honvéd ellen. A focikarriert balástyai és sándorfalvi évek után az FK Szeged csapatában zárta. Közben már elkezdett az újságírás felé kacsintgatni, 2004-től a Szegedi Egyetem magazin műhelyében tanult, majd két rövidéletű helyi napilap, majd 2008-ban a SzegedMa alapításánál a újságírója lett 2014-ig. Akkor Pest megyébe költözött-azóta már Győr-Moson-Sopron megye a székhely. Újságíró vállalkozása van. Hobbija az öt tagú család és a gasztronómia, szenvedélye a főzés, a kovászos kenyér és barátai.

Előző sztori

Több mint száz határsértőt tartóztattak fel vasárnapra virradóra Csongrád-Csanád megyében

Következő sztori

Az egész nemzetnek előre kell mennie, nem hátra