Kiskarácsony napja van. Vagyis, korunk szóhasználatával: újév. A pogány Rómában az „istenek atyja”, Janus tiszteletére kicsapongásokkal ülték meg ezt a napot. Ám mifelénk manapság a szilveszteréji próbatételt követő vezeklés, az ejtőzés ideje ez. És legtöbbünknél a jókívánságok alkalma.
Hogy le ne maradjunk erről, segítségül hívjuk a XVII. századi iskolamestert, Baksai Textor Györgyöt. Ő a Körmendi-kódex tanúsága szerint az újévi szerencsekívánat mellé jelképes ajándékokat is osztott. Íme. Az oroszlánt, „a több fene bestiáknak hatalmas királyát” a koronás főknek adta, így mit tehetnénk, de nekünk, hétköznapi embereknek oroszlán már nem jut. A kereskedők viszont Baksai úr jóvoltából a szorgalomjelkép méhecskét kaphatják. A köz- és parasztrendek ajándéka „az munkás hangyál”. A nem munkálkodóknak a „ptücsök” jut, akivel nyilván elhúzathatják a nótájukat.
Végül már csak a legifjabbak ajándéka van hátra. Nos, a hajdani iskolamester nekik jutó öröksége jelképesen szép. A fiataloké lesz a szabad szárnyalás szimbóluma, a nemes madár: a sólyom.
Boldog új esztendőt!
Várkonyi Balázs
