Dorozsmai vonatkatasztrófa: a felfedetlen titok

Cikkünk frissítése óta eltelt 1 hónap, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Ez egy 114 éves rejtély: mi történt az Al-Duna vidékéről érkező nemzetközi gyorssal azon a régi tavaszi napon? Sokáig keresték az okokat, semmire se mentek. Talán egy szétpattant lánc miatt az étkezőkocsi a szomszéd sínpárra „átszökkent”. De ez sem biztos.

A vonat éjfél után 2 órakor lépi át Orsovánál az országhatárt. Vámvizsgálat. A szerkocsi még vizet vesz fel. Aztán tovább Temesvárra, ott mozdonycsere. Reggel lesz, mire a szerelvény Szegedre ér. A leszállók helyére újak jönnek, egyiküknél Szegedi Napló, rajta a dátum: 1907. április 12. A kalauz sípol, a forgalmi tiszt jelt ad, a vonat meglódul. Az utasok közt a brit arisztokrata, Lord Nourrey Romániából Londonba tart, Mousson mérnök Zürichbe, egy olasz színtársulat tagjai szintén. A román főrang, Palonsku gróf a feleségével utazik, aztán egymagában az oláh huszárkapitány, meg a craiovai medikus, Volszin Demeter, és Jerney Zoltánné polgárasszony. Nem sejthetik: valakiknek ez a legutolsó útja.

Egy sörrel megváltott élet

A vonat Dorozsmához közelít. Egy utas az étkezőkocsiba tér be. Enne valamit, de a főpincér közli, ahhoz korai az idő, így vesz egy sört, s visszaindul a helyére. Hihetetlen szerencséjére! Mert mögötte az étkezőkocsi nagy robajjal megemelkedik, jobbra dől, az oldala leszakad. Az utána kapcsolt hálókocsit a mellékvágányon álló salakos vagon tarolja le. A Bécsbe készülő román szenátor, Olteanu és felesége épp a becsapódási pontnál ülnek. Esélyük sincs a túlélésre. Azonnal kiszenved a hálókocsi kalauza is. Mindenfelé sikoltozó emberek. Teljes a káosz.

Túl az elképzelhetőn…

Korábban a dorozsmai állomáson tolatás zajlott. Két, salakkal teli nyitott vagont az átmenő vágányról a mellékvágányra tereltek. És épp a salakos vagonok okozzák majd a legnagyobb bajt: a favázas kocsikat ezek tarolják le. De hogyan ugrattak át a favázasok a szomszédos sínre? Rejtély. Megtörténik a tragédia, s utána zűrzavar, jajkiáltás, sebesültek. A városháza tornyában posztoló tűzőr a rettenetes robajt hallva telefonon riasztja a kórházat. A dorozsmai vasutasok megkezdik a mentést. A Vasárnapi Újság megszólaltat egy túlélőt. „Amilyen szépen el tudja képzelni az ember, hogy miként lenne hős és életmentő veszedelmekben, olyan szépen füstbe megy minden ilyenkor, még a közvetlen veszély elmúlta után is. Első perczekben alig mert valaki még a roncsok között jajveszékelő utasoknak segítségére is menni.” Egy orvos az utasok közül, maga is megsérült, a túlélőket ápolja. Szegedről mentővonat érkezik, doktorokkal. Harminc sebesültet megmentenek. De négy embernek már késői a segítség.

Dióhéjként tört favázasok

„Rémes látvány tárult elém – így a szemtanú. – Balra az állomás felé egy alaktalan romhalmaz, amelyből jajgató hangok, nyöszörgések, hörgések hallatszottak. … Sebesültek vánszorogtak elő, akik nem találtak segítséget. És akinek szerencsére baja nem esett, még az sem tért jó ideig magához.”

Amit tudhatunk: a dorozsmai állomáshoz közelítve a mozdonyvezető előírás szerint fékezett. Érzett egy rántást. Aztán a váltónál nagyot rázkódott a mozdony. A vezető a légfékhez nyúlt, de abban már nem volt erő. Ebből tudta, hogy a vonat szétszakadt. Már semmit sem tehetett. A salakos vagon pedig szedte áldozatait – dióhéjként törte darabokra a favázas kocsikat. Minden idők legnagyobb környékbeli vonatkatasztrófája volt. Az okokra sosem derült fény.

A képek forrása: Hornyák Sándor János, Vasárnapi Újság 1907

Előző sztori

Elhunyt egy 21 éves magyar lovas

Következő sztori

Újabb szegedi ezüstérmek a kajak-kenu vb zárónapján