A tanya foglyai, és a naplóba rejtett mindennapok

Cikkünk frissítése óta eltelt 1 hónap, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Árok szélén ember. A botjával matat, közeledek, fejét föl sem veti, csak annyit mond: ürge. Tán ürgelyukat lát. Váratlanul a kezét nyújtja, s mondja a nevét: Krámer, hát mondom én is a magamét. Új ismeretség.

A homokhátsági ember nem mond többet a szükségesnél. Riportútjaimon nem volt ez könnyű. De olykor segített valami: például egy napló, az abba sűrített személyes vallomás. Új ismerősöm adta kezembe. Valójában nem is az övé, a nagybátyjáé volt, tőle örökölte.

Forrás: Fortepan

Az első lapon: Asszonyka

1968-ban kel életre a tanyakrónika. A fiatalok már a városban, a korosodó Jenő és felesége otthon: állattartók, így a tanya foglyai. A dolguk szab mindent. Jenő leírja, ami fontos, és a napi rutin mögül néha kikacsint. „Június 15. Asszonykám borzasztó mérges, de nem tudja megmondani, miért.” Maradhatna ennyiben az olvasó, de ha tovább araszol, megvan az ok: „Délután megyek az üllési búcsúba, de nem imádkozni ám! Pedig volna miért.” Jön augusztus, és mennyi minden történik! „5-e. Reggel Panni mama bepálinkázott, az előszobában fütyül.” A dallamsort Jenő nem részletezi. „16-a. Vasárnap. Az asszony mérges, mert éjjel ittam, muzsikáltam Miskáéknál.” 18-án szomorú hír, környezetrajzzal: „Meghalt P. Feri. Este beszélgettek Rózsikával, ült a hokedlin, aztán lecsúszott, és befejezte. A doki nagyon be volt rúgva, de rendes volt, megcsinálta a halottszemlét. A Lajkó is rendes volt, így a holttest még este el is lett szállítva, de nagyon körülményesen.”

 A jószág is főszereplő

A tanya büszkesége Durok, a kan. A kocák: Cuni és Fáni. Mindenki számon tartva, az arra érdemesek név szerint. A tehenek Bajvár, Szekfű, megjelölve, melyik mikor ellett, mennyi tejet adott. A gazda büszkélkedik a szépen művelt földdel. Rögzíti a katasztrófanapokat: amikor a barackvirágra fagyott a hó és odalett az év termése; amikor március 13-án „a kis szőlőmben az összes tőke elfagyott”; amikor ítéletidő tarolta le az almáskertet… Ha a tanyán nem történik semmi, akkor az a napló híre, hogy „Sz. Jani szombat este óta egyfolytában züllik”. Vagy: „Vasárnap. Cudar idő. Megyünk a faluba, a misére, de nem jön a pap, a mise elmarad.” Az időjárás persze vándortéma, midig előjön. „Egész nap tombol a förgeteg”. Hát hogyne, a boldogulásuk múlhat az időn.

Jenő bácsi jó fiú lett

Csöndes élet a tanyavilágban, ahol a napi robot mellett a szenzációt az adja, hogy egy hajnalban a távolból őrült robaj hallik, s a naplóba kerül: „Zsanán a Perneki Józsi tanyája mellett gázkitörés van, P. mama azt mondja, el kell vinni oda őt, mert végtelenül szeret tudni-látni mindent”. És egy örömhír a vaskos füzetben: „Október 23. Micsoda nap! Villany, belső szerelés. 2-kor a tanyában kigyulladt a fény!” Gondoljunk bele: ez a bejegyzés 1979-ből való! És előtte milyen volt ott az élet? Képzelőtehetség kérdése…

A naplót nem csukhatjuk be a megérdemelt öndicséret nélkül: „Ma volt Vilmos apát-kanonok úr aranymiséje. Jucika szépen mondta a köszöntőverset, és állítólag én is szépen beszéltem. Sokan megdicsértek.” Végül fontos vallomás Jenőtől: „Egész nap itthon vagyok, nagyon jó fiú lettem.”

(A képek forrása: Fortepan)

Előző sztori

Torlódás alakult ki a röszkei autópálya-határátkelőhelyen

Következő sztori

Ismét vizet osztanak a vonat- és buszpályaudvarokon