Vannak (még) magyar hősök és legendák, akikről lehet mesélni

A Puskás-musical írója és rendezője, Szente Vajk szerint az Aranycsapat legendája a mai napig érdekli az embereket. A darab nemcsak a csapatról és a legendás játékosokról szól, hanem az akkori kort is bemutatja – méghozzá soha nem látott színpadi látványelemekkel.

– Vannak olyan nemzeti kincseink, mint az Aranycsapat, a tagjairól nagyon sokat hallott már mindenki. Hogyan lehet ezt mégis érdekessé tenni 2021-ben is?
– Az Aranycsapat eleve nagyon érdekes. Én akkor születtem, amikor Bozsikék már sok évtizede nem játszottak együtt. Akkor kezdett érdekelni, amikor már ötven éve nem játszottak együtt, és akkor írunk róla darabot, amikor már közel 70 éve nem játszanak együtt. Óriási dolog, hogy egy ilyen csapat emlékezete kitart és még mindig nagyon sok újat lehet róluk mondani. Puskás Ferencről, az Aranycsapatról és arról a korról, a negyvenes-ötvenes évekről nem lehet eleget beszélni. El lehet mondani az igazat, a valós dolgokat, hitelesen meg lehet mutatni, mi hogyan történt. Nagyon figyeltünk rá, hogy ami Puskás Ferencről elhangzik, az hiteles forrásból származzon, és pont azt mutassa be, ahogyan az történt az ő életében. Puskás Ferenc sportpályafutását mutatjuk meg. 1937-ben kezdődik a darab és 1960-ban ér véget, amikor négy gólt ló a BEK-döntőben. Eddig tíz előadáson húszezer ember nézte meg a musicalt. Magyarországon az embereket valóban érdekli az Aranycsapat története. Fontos, hogy magunkról, a mi nagy történeteinkről mesélünk. Szerintem igenis lehet találni legendákat és hősöket. Ez a csapat pedig egy győztes csapat volt és megérdemlik, hogy még most is meséljünk róluk.

– A történet és a zene mellé jön néhány egészen rendkívüli megoldás, ami látványossá is teszi a darabot. Ez rendezőként nem kis feladat.
– Az segített, hogy mi írtuk a darabot. Volt egy üres lap és elkezdtünk olvasni minden létező könyvet Puskás Ferencről és az Aranycsapat tagjairól. Galambos Attilával ketten írtuk a színdarabot, Juhász Levente írta a zenét. A folyamat három fázisból épült fel. Az első a nagy álmodozás, amikor írjuk a darabot, hogy melyik jelenet után mi jöjjön; ilyenkor még nem törődöm azzal, hogy ez a színpadon hogyan néz ki majd. Amikor ez kész van, akkor kell átváltani a nézőpontot racionális nézőponttá, és el kell gondolkozni, hogy például a 6:3-ról szóló jelenet hogyan nézzen ki. Akkor jutott eszembe például, hogy a magyar csapat a mezőny fölé emelkedett. Akkor gondoltam, hogy ez színpadi gondolat és egyszer csak felemeljük a magyar csapatot a mezőny fölé.

– Ráadásul egyedülálló megoldás, hogy egyszerre ennyi ember repül a színpad fölött. Nehéz volt a kivitelezés?
– Először hívtam a producert, Szabó Lászlót. Mondtam, azt találtam ki, hogy tizenegy ember repül a 6:3-ról szóló jelenet alatt. Visszakérdezett, hogy ez közel lehetetlen, ugye? Mondtam, hogy igen, mire a válasz az volt: akkor csináljuk. Felhívtuk telefonon Mihály Gábort, aki csapatával színházi reptetéssel foglalkozik Magyarországon. Ő azt mondta, hogy ez teljesen lehetetlen. Na éppen ezért kell megcsinálni, mondtam. Utánanéztünk: sem európai, sem ázsiai, sem amerikai musical esetében sem történt még olyan a színpadon, hogy egyszerre tizenegy ember repült volna a levegőben.


– Nem túlzás állítani, hogy az egyik legfoglalkoztatottabb magyar rendezők egyike vagy, sok darabod fut jelenleg is. Mást nem említve maradsz itt a jövő héten és az Apáca Show-t rendezed majd újra. Hogy bírod ezt a tempót?
– Valóban nagyon sűrű időszak van mögöttem. Ez azt is jelenti, hogy a magyar színházak optimisták, és bíznak abban, hogy közös erővel le tudunk gyűrni minden akadályt és el tudunk kezdeni színházat csinálni, valamint bízunk abban, hogy a nézők jönnek. Termékeny időszak volt, írtunk darabokat, a Puskás mellett Dominó gyilkosság címmel egy krimit is írtam, azt is bemutattuk, és rendeztem több színházban is. Úgy gondolom, hogy fókuszba fognak kerülni azok az előadások, amelyek a nézőt célozzák meg.

Ami nem maradhat ki Szegeden

Fejes Zoli fagyija a Gabriella cukrászdában. Csonka Bandival fagyirevizorok vagyunk, ahol járunk, rengeteg fagyit megkóstolunk. Ez alapján azt tudom mondani, hogy Magyarország legjobb fagyija ott van.

– Közel áll a szívedhez Szeged és a Szabadtéri?
– A Dóm tér nagyon közel van a szívemhez, ugyanúgy, mint a Szegedi Szabadtéri. Amikor elkezdtem színházzal foglalkozni, arról álmodoztam, hogy itt csinálok előadást. Sokáig vártam rá, 2018-ban itt rendeztem az Apáca Show-t, amit 24 ezren láttak egy hétvége alatt. Én általában zenés színházzal foglalkozom és ha az ember ezt csinálja, akkor egy helyet tud mondani Magyarországon, ahol biztosan jól érzi magát, az a Szabadtéri. Nézz körbe. Itt négyezer jó hely van, mindenhonnan be lehet látni a teljes színpadot. Nekem ez a paradicsom.

Előző sztori

Felhőszakadásra figyelmeztetnek Csongrád megyében!

Exkluzív
Következő sztori

Puskás Ferenc unokája és dédunokája a Szabadtérin