Zúgó szélnek zendülése…

Cikkünk frissítése óta eltelt 6 hónap, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Piros pünkösd napján mindenek újulnak, a kertek, a mezők virágba borulnak. Így festi le a népdal a tavasz kiteljesedésének idejét. És hogy hangzik ez veretes középkori szavakkal, például a sokkal régebben kelt műben, Péchi Lukács Nagyszombati Kalendáriumában? Íme: Pinkesd fivekkel, zöld levelekkel ékes. Álmot is hoznak kifolyó kutak szép ropogással.

Mindig is az álmot hozó tavasz örömnapja volt a pünkösd. A lányok csapata ilyenkor házról házra járt s köszöntőt mondott: a püskösdikirályné-járás volt ez a régiek szava szerint. Az ősi, mára feledésbe merült szokás a megtisztulás jelképét hordozta.

Ám ez a jeles ünnep mindenekelőtt szakrális tartalmú. A népi emlékezetben a húsvétot követő ötvenedik nap neve: szentlélekáradás. Jézus utolsó földi jelenését idézi, amikor a Megváltó visszatér, hogy tanítványait elindítsa az igehirdető, tanúságtevő útjukon. Az Újszövetség, Károli Gáspár archaikus fordításában, ezt így írja le: „És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala. … És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel…”

A templomokban elhangzó napi Olvasmány kulcsmondatai ezek. A különös pillanatot ragadják meg, amikor a hirtelen támadt szélvihar hangjával kapják meg a tanítványok a jelet: már készek a feladatra, hogy a világot járva igehirdetők legyenek. Ezt, az útnak indítást tartja a szakrális hagyományrend az egyház születése idejének. A keresztények hite szerint a végtelen út első mérföldköve ez.

Előző sztori

Csaknem 180 fiatal kapta meg a keresztény nagykorúság szentség a Szent Gellért Fórumban

Következő sztori

Nem kell maszkot hordani vasárnaptól!