Vissza kellene hívni a vicsorgó kutyákat, és sokkal nyugodtabb hely lenne Szeged

Cikkünk frissítése óta eltelt 5 hónap, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Megértem azt, hogy a politika iránt fogékony honfitársaim egy része rendkívül frusztrált, ideges és szét tudnának robbanni, amiért 11 éve jobboldali kormánya van Magyarországnak; és azt is megértem, hogy honfitársaim egy másik, jelentős része pedig örül ennek, és ezt gyakran szóvá is teszi. Ez a frusztráció, gyűlölet, harag és düh persze nem magától született meg, hanem azért, mert felkorbácsolták.

A legtöbb ember ugyanis inkább valami ellen szeret küzdeni, nem pedig valamiért; és inkább érzésből dönt, mint az esze alapján.

Ezért minden eszközzel korbácsolják, szítják ezekben a pillanatokban is a haragot és a dühöt; láthatja ezt az, aki olvas újságot, néz videómegosztót, kinyitja a közösségi oldalakat. Hol sunyin, hol nyíltan, de mindenhonnan ömlik a gyűlölet. Nem véletlen ez, hiszen ezek a legolcsóbb, de leghatásosabb „fegyverek” és “eszközök”.

Szegeden sem más a helyzet; sőt,

itt bizonyos értelemben rosszabb is, mint máshol. Naponta öntik rá a szegediekre a gyűlöletet, uszítják egymásnak az embereket az önkormányzat kiadványai, vég nélkül és egyoldalúan szapulva az ellenséget. Ellenségből pedig jó sok van a szegedi városvezetésnek,

és az sem titok, hogy kik azok: naponta írják le, vagy mondják be a neveiket a városháza propagandakiadványaiban.

Vállalom a naív jelzőt, de nem kell ennek örökké így maradnia; lehetne ez másként is.

Aljasság helyett becsület és tisztelet

Lehetne sokkal békésebb és barátságosabb hely Szeged, mint ahogy az ország is. És nem is kellene hozzá sok. Csak pár köszönöm, kicsi elismerés, kölcsönös tisztelet, úriemberség vagy betyárbecsület.

Például úgy, hogyha valaki elintéz Szegednek több tízmillió forintnyi extra támogatást (mint ahogy azt tette Bartók Csaba), akkor azt ne „alamizsnának”, „aprópénznek” címkézzék; és ne nevezzék azt, aki segített a „legjelentéktelenebb, legkomolytalanabb helyi szervezet elnökének” – mint ahogy tette ezt a városháza közpénzből fenntartott kiadványa, amely ezzel beleköpött annak a kezébe, aki adni próbált.  

Ne nekifutásból rúgja fejbe a hatalom Szegeden azt, aki hoz, ad, segít és tesz a közösségért!

Nincs is ezekre a nemtelen, sőt inkább aljas eszközökre rászorulva Botka László. Nagyjából 40 ezer szegedi húzza rá – vagy akire éppen rámutat – az ikszet bármikor, amikor csak kell, gondolkodás nélkül. Ez akkora előny, hogy nyugodtan lehetne úriember; lehetne nagyvonalú, igazságos, fair, korrekt és tisztességes is. Nem tűnne gyenge vezetőnek akkor sem, ha azt mondaná: „Köszönöm, minden forint jól jön most!” Sőt. Az igazán bátor ember magabiztos, és nem fél elismerni az ellenfelét sem, netán még tisztelni is tudja. Ezért bátran néz a szemébe, ráz vele kezet is, mert nem gyűlöli, csak le akarja győzni – tisztelettel, sportszerűen, fair küzdelemben. Mert hisz magában és abban, hogy ő a jobb.

Kezdetnek lehetne csend

A szembenállás, az egyet nem értés ugyanis nem azt jelenti, hogy gyűlölni kell, vagy a földbe döngölni a másikat. Márpedig

Szegeden ezt teszi a hatalom és kiszolgálói: hátulról, sunyin, túlerővel ütnek le valakit, majd miután a földre rogyott, addig rugdossák, ameddig el nem fáradnak. És még nevetnek is közben.

Fejbe rúgják, és kinevetik azt, aki ad; nagyképűek; arrogánsak; nem válaszolnak a kérdésekre csak kijelentenek; hazudnak és féligazságokat szajkóznak egész álló nap; szítják a gyűlöletet és a feszültséget; korbácsolják az indulatokat és leköpik a feléjük nyújtott, segítő kezet.

Szakítani kellene ezzel a gyakorlattal, és akkor Szeged egy sokkal jobb és nyugodtabb hely lesz.

Annak illene ezt elkezdeni, aki fölényben és túlerőben van. Kezdetnek például visszahívhatná az ugató, morgó és vicsorgó kutyákat. Hogy legyen egy kis csend és nyugalom. Mert ugatás közepette nem lehet beszélgetni, és szót érteni.

Előző sztori

“Botka László kevesli a szegedi kulturális szférának juttatott többlettámogatást”

Következő sztori

Duda Ernő: Intenzív propagandára lenne szükség arról, hogy a járványnak nincs vége, tessék hordani a maszkot