Sok a disszonáns hang Szegeden az egyetem modellváltása kapcsán

Az interjúban Stumpf István bevallja, hogy "emberes feladatot" kapott, amikor elvállalta a felsőoktatási struktúraváltás levezénylését. Mint mondja, a tét óriási, hiszen kérdés, hogy a hazai felsőoktatás képes-e a digitális, illetve globális változások által megkövetelt történelmi kihívásoknak megfelelni. 

- A mostani változás történelmi kihívás és egyben nemzetstratégiai kérdés, ezért nagyon nem mindegy, hogyan használjuk fel az előttünk álló időszakban ideáramló, igen jelentős forrásokat. Én a magyar tudástőke színvonalának emelését szolgáló egyetemi modellváltás koordinálására kaptam felkérést, amelyet az egyetemekhez kötődő életpályám miatt nehéz lett volna visszautasítani - fogalmaz a professzor.

A kormánybiztos bevallja, hogy érezhető némi feszültség a modellváltás kapcsán, de a gazdasági környezethez, a piac elvárásaihoz végső soron mindenkinek igazodnia kell.

Egyébként téves az a megközelítés, miszerint az állam, a politika be akarna vonulni az egyetemekre, illetve az azokat irányító kuratóriumokba. Gondoljunk csak bele, állami fenntartású intézményekről van szó, amelyek felett az alapítói és fenntartói jogokat eddig kizárólagosan az érintett tárcák, a miniszterek, vagyis a politikusok gyakorolták. Ehhez képest most éppen arról van szó, hogy az intézmények nagyobb szabadságot kapnak a gazdálkodásban, az irányítás pedig egy kifejezetten csak az adott egyetemhez kötődő, stratégiai döntéshozó grémiumhoz kerül. A kuratóriumokban helyet kapnak az adott egyetemhez személyesen is kötődő helyi szakemberek, üzletemberek, egyetemi professzorok, a tudományos élet egyéb szereplői, és persze politikusok is, de ők a korábbi állapottal szemben már nem lesznek domináns szereplők. Vannak disszonáns hangok az átállás kapcsán Pécsett és Szegeden is, ez nyilván összefügg a politikai környezettel, de én nagyon bízom benne, hogy be fogják látni: szükséges a változás.

Az interjúból kiderül, azért (is) szomorú a "bozótharcok" miatt, mert például a szegedi vagy pécsi identitásnak szerves része az egyetem. Az egyetem a város legnagyobb munkáltatója, ott van a legnagyobb tudástőke, ez az intézmény határozza meg a város identitását.

Szerinte nagyfokú szabadság köszönt be azáltal, hogy a modellváltó intézmények kikerülnek az államháztartási törvények alól. A dolgozóknak pedig nem kell attól tartaniuk, hogy átkerülnek a munka törvénykönyve hatálya alá, hiszen a közalkalmazotti státus számos kedvező elemét – például utazási kedvezmények, kollektív szerződés – továbbvihetik.

Kétségtelen, hogy azt a langyos vizes biztonságot, ami korábban jellemezte a helyzetet, felszámolják. A bér- és létszámgazdálkodásban rugalmasság várható, a dolgozókat ezentúl teljesítményarányosan finanszírozhatják. Ez azt jelenti, hogy akár sokkal jelentősebb fizetésekre is számíthatnak, akik jól teljesítenek. Az állami ígéret egyébként az, hogy kétszer 15 százalékot emelnek az egyetemi dolgozók bérén, 2021-ben és 2022-ben.

A professzor amondó, az elmúlt húsz évben tömegoktatássá és diplomagyárrá vált a felsőoktatás, kevés olyan modell alakult ki, ahol igazi tanáregyéniségek valójában komoly tanítványokat tudtak kinevelni. A most elindított átalakítás legfőbb célja az, hogy a minőség irányába mozdítsuk el a rendszert.

A teljes interjú IDE KATTINTVA olvasható.