//

Vakcina-őstörténet: minden egy tehénnel kezdődött

Cikkünk frissítése óta eltelt 1 hónap, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Két év híján ma épp két évszázada, 1823. január 26-án a dél-angliai kisváros, Berkeley temetőjében gyászolók sokasága gyűlt össze. Mindenki meg akarta adni a végtisztességet a szeretett orvosnak, a kedves, közvetlen embernek. Edward Jenner doktor korábban évekig dolgozott a leghíresebb londoni sebész tanítványaként, ám azután, már a tudással fölvértezve, szülővárosába tért vissza, hogy az övéit szolgálja. Az egyszerű vidéki körorvosok életét élte. Pedig kivételes készséggel bírt, s ennek titka a jeles szaktudás mellett az örök kíváncsiság volt.

Történt egyszer, hogy vizsgálat közben felfigyelt egy tehenészlány szavaira, arra, hogy ő már átesett a tehénhimlőn, emiatt nem kaphatja meg az emberekre végzetes feketehimlőt. A doktor elszánta magát a kísérletre. 1796. május 14-én – orvostörténeti dátum! – egy Virág nevű beteg tehén himlőhólyagjából váladékot vett, s azzal megfertőzött egy önként jelentkező fiút. A kockázattal a fiúcska tisztában volt, de a tudomány iránt érdeklődő, okos fiatal lévén, meghozta ezt az áldozatot. A fertőzés után a betegségen tünetmentesen átesett. Következett a második szakasz: az emberre veszélyes feketehimlővel való fertőzés. És a fiún nem fogott a félelmetes kór!

Ez az első orvosi tudatossággal előkészített, védőoltással végrehajtott és dokumentált immunizáció. Ám autodidakta előzménye már volt: egy tehenesgazda, Benjamin Jesty laikusként ugyancsak tapasztalta, hogy a tehenészlányok nem kapják el a feketehimlőt. Kísérletképpen beoltotta hozzátartozóit a tehénhimlővel, akik aztán nem fertőződtek a halálos kórral. A módszeres, szakszerű orvosi alkalmazás mindamellett kétségkívül Edward Jenner érdeme. Ő tanulmányban összegezte tapasztatait, azt elküldte Londonba, a Királyi Tudományos Társaságnak. Csalódottan olvasta a választ: „Óvatosnak kellene lennie, és nem volna szabad kockára tennie megbecsültségét azáltal, hogy olyasmit nyújt be a testület elé, ami ennyire eltér az elfogadott ismeretektől, ráadásul ennyire hihetetlen.”

Nem kellett hozzá aztán sok idő, és a tudományos világ elfogadta a „hihetetlen” igazságot. Az eljárás általánossá lett, és százezrek, milliók életét mentették meg ezzel. Így is beletelt azonban száznyolcvan évi küzdelembe, hogy az Egészségügyi Világszervezet 1980 májusában bejelenthesse: végleg sikerült kiirtani a bolygóról a szörnyű betegséget.

A mostanában sokszor hallott vakcina szó eredete Jennerhez nyúlik vissza: az ő iránti tiszteletből nevezte el így az eljárást a nagy francia tudós, Louis Pasteur. De hogy miért épp vakcina…? Egyszerű: a tehén latin neve ugyanis – vacca.

Előző sztori

Hamarosan véget ér az egészségügyi dolgozók oltása

Következő sztori

Először szervezett véradást az Ágota Alapítvány

Legutóbbi hasonló cikkek