Felújították a szegedi Siha közi bölcsődét

Cikkünk frissítése óta eltelt 1 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.
Felújított épületben kezdik az új évet a Siha közi Bölcsődébe járó gyerekek és az intézmény dolgozói. Ez már a hatodik bölcsőde, amelyet a szegedi önkormányzat 2017 óta korszerűsített európai uniós és saját forrásból.

Az újrókusi lakótelepen működő, 96 férőhelyes Siha közi bölcsőde az 1980-as években panelelemekből épült. Felújítása két projektben valósult meg. A fejlesztésre 314 millió forint európai uniós támogatást és 49 millió forint saját forrást használt fel az önkormányzat.

A beruházás során hőszigetelés és új vakolat került a külső falakra, korszerű nyílászárókra cserélték a régi ajtókat, ablakokat. A fűtésrendszer is megújult: modernizálták az elavult hőközpontot, kicserélték a csöveket és a radiátorokat.

A tető hő- és vízszigetelést kapott, valamint napelemeket helyeztek el rajta. Az épületeken kívül és belül is korszerűsítették az elektromos hálózatot és a világítótesteket.

A fejlesztés során korszerűsítették a víz- és szennyvízhálózatot, illetve a csapadékvíz-elvezetést is. Járdákat építettek a kerítésen kívül és belül. Az épületek napfényes homlokzatára árnyékolókat szereltek.

Az akadálymentesítés részeként rámpa épült a főbejárathoz, a vakok és gyengénlátók számára vezetősávokat alakítottak ki, Braille-írásos irányjelző és tájékoztató táblákat helyeztek ki, a hallássérülteket indukciós hurokerősítő készülék segíti, a parkolóban pedig kijelölt helyet hoztak létre a mozgáskorlátozottaknak.

Az épületrészeken belül felújították a padló- és csempeburkolatokat, kifestették a helyiségeket, kicserélték az ajtókat. Korszerűsítették a mosdókat és a vizesblokkokat, kibővítették a tornaszobát, áthelyezték a sószobát. Az udvar is megújult, itt kapott helyet egy új kisvonat és két babaház.

(Forrás: Szegedi Városkép és Piac Kft.)

Előző sztori

Úgy tűnik nem marad el a Szeged–Veszprém bajnoki rangadó

Következő sztori

Gyurcsány Ferenc jelenti a velünk élő posztkommunizmust?