Vélemény

A magyar királyi hercegnő, aki a halála után kapott jelképes koronát

A magyar királyi hercegnő, aki a halála után kapott jelképes koronát

2020. november 19., csütörtök
A magyar királyi hercegnő, aki a halála után kapott jelképes koronát

Európa így tartja számon: Türingiai Erzsébet. És így: az elesettek szentéletű jótevője. Ő a magyarok tisztelet övezte hercegnője, Árpád-házi Erzsébet, akinek emléknapja ez a mai.

Bár évszázadokon át Pozsony is a maga szülötteként tekintett rá, de a történettudomány Sárospatakot jelöli meg szülőhelyeként. II. András király és Merániai Gertrúd gyermekeként 1209-ben látta meg a napvilágot. Diplomáciai megfontolásból szülei korán eljegyezték Türingia későbbi őrgrófjával, Lajossal, s a kislány ettől fogva Wartburg várában nevelkedett. Tizennégy éves volt, amikor a frigy megköttetett. Az udvar előkelősége nem hozta lázba a fiatal Erzsébetet, sőt: a cifraság idegen volt számára, s környezetét valósággal megbotránkoztatta az olyan szokásaival, hogy mindenkit, a pórnépből jötteket is egyenrangúként kezelt. Férjével rokon vonásokat hordozott: mindketten fontosnak tartották az elesettek gyámolítását. És eljött az idő, amikor Erzsébet végképp ennek szentelte életét.

Boldog házasságban éltek – három gyermekük is született –, ám férje 1225-ben vazallusi kötelességből kereszteshadjáratba indult a Szentföldre. És épp ezidőben vonult végig a tartományokon a példátlan éhínség. A hercegnő, hogy a népet mentse az éhhaláltól, megnyitotta az emberek előtt a vár eleségkamráit és a gabonahombárait. Ékszereit és ruháit is eladta, hogy a pénzből a rászorulókat segíthesse. Kórházakat alapított, betegek, gyermekágyas anyák mellett segédkezett, a maga szőtte gyapjúból készíttetett ruhát a szegényeknek. Élete az áldozathozatalban tejesedett ki.

1227-ben bekövetkezett a mindent derékba törő tragédia: férje egy újabb hadjárat során pestisvészben meghalt. A gyászidő után Erzsébet gyermekeivel örökre elhagyta a Wartburg várát, a türingiai kormányzóközpontot. Élete végéig az előkelő világtól távol, elvonultságban élt. Szerzetesruhát öltött, özvegyi járandóságából ispotályt rendezett be és betegápolóként szolgált. 1231 novemberében végzetes betegség támadta meg. A hónap 16. napján, éjfélkor örökre elment.

Négy év múlva a marburgi templomában a szentek sorába fogadták. Amikor oltárra emelték, Erzsébet korábbi kérője, az egyik leghatalmasabb európai uralkodó, II. Frigyes császár vitte a koporsót az érsekkel együtt, vezeklőruhában, mezítláb. A legenda szerint a császár a koronáját levéve azt az asszony feje fölé tartotta, s így szólt: „Ha nem tudtalak császárnévá koronázni a földön, fogadd tiszteletem jeléül ezt a koronát, aki Isten országában már királynő vagy.”

Árpád-házi Szent Erzsébet a keresztényi könyörületesség európai jelképévé vált.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.