Ameddig tavasszal a bezártsággal, most a szigorú keretek közé szorított élettel kell megbirkózni a mindennapokban – elég, ha csak a maszkhasználatot vagy éppen a szórakozási szokásokat alapjaiban átíró este 11 órás zárást emeljük ki. Ezek természetesen hatással vannak az emberre, kire jobban, kire kevésbé.
– Több szemlélet ismert az emberek koronavírushoz való hozzáállásában. Van, aki nem szeretne tudomást venni róla, van, aki tart tőle és megtesz mindent, hogy elkerülje, és van, aki bátran áll szembe a járvány okozta következményekkel – válaszolta lapunk kérdésére Podani Krisztina okleveles pszichológus, aki azt is hozzátette, hogy ez csak az alap, ennél sokkal szélesebb és bővebb skálán mozognak az emberek vírussal kapcsolatos gondolatai.
A szabályok kevésbé szigorúak most, mint tavasszal, ugyanakkor a betartásuk sokkal jobban függ az emberektől.
– A koronavírus második hullámában a felelősségvállalás az emberek kezében van.
Saját biztonságérzetünk az, ami irányíthat bennünket a komfortzónánk határain. Sok minden történt ebben az évben, egyik pillanatról a másikra kellett alkalmazkodni, szokásokat megváltoztatni. A bizonytalan helyzetben – amikor úgy érezhetjük, hogy elvesztettük az irányítást minden felett – egyedül a viselkedésünk és a helyzethez való hozzáállásunk az, amit kontrollálni tudunk. Éppen ezért egy-egy intézkedés nem feltétlenül hozhat magában lelki változást, sokkal inkább
ez az egész időszak az, ami minden egyes ember számára új, idegen és nyomot hagyó jelenség
– állítja a pszichológus.
Az érzelmek nagy fokú skáláján mozog az emberek lelkiállapota, amit befolyásol, hogy mindenkinek más a veszélyérzete.
– Akik tartanak a betegségtől, saját komfortzónát állítanak fel, azon belül élnek és mozognak,
minden szenzorukkal figyelve arra, hogy fent maradhasson a saját biztonságérzetük. Például betartják az óvintézkedéseket, csökkentik a találkozások számát, s így tovább.
A vírustagadás is egy megküzdés, hiszen amiről azt gondolom, hogy nincs, attól nem kell tartani.
Egy közös van mindkét esetben: a kontrollvesztés, amely hosszú távon következményekkel jár. Megjelenhet az agresszió, az empátia csökkenése, a bizonytalanságérzet, az állandó feszültség és a szorongás. Hiszen aki tagadja a vírus létezését ugyanúgy szembesül az intézkedésekkel, nap mint nap hall róla. Ebből egy ellentmondásos szemlélet, érzelmi állapot kavarhatja fel a nyugalmat – fejtette ki Podani Krisztina.
A pszichológus szerint akárhogy is állunk ez előtt az ismeretlen helyzet előtt sokat tanulhatunk magunkról, ha kellően odafigyelünk saját működési mechanizmusainkra és megteremtjük saját magunk számára azt a belső szabadságot, amelyben komfortosan érezzük magunkat.
