1965: az év, amikor Tápénál megmordult a mélység, és a máig legnagyobb hazai gáz-és olajmező fölfedezését jelezte.
Július 7-e volt. Kora reggel műszakkezdés az országos vízkutató szervezet Tápéra delegált csapatánál. Már napok óta a befejező műveletet végzik. Úgy számolnak, hogy aznap, szerdán bizonyossá válik: bőséges termálvízkészletre leltek a Tiszatáj Tsz földjén.
A vezető fúrómester, Fehér Sándor jelt ad, s a kényes művelet megkezdődik. A két kilométernyi kiépített vezetékben a szerszám egyre lejjebb hatol. A fenékmélységet jelentő 2020 méternél megáll. A csapat megkezdi a vezeték átmosását. Jól haladnak, s lentről megérkezik a biztató jel: az egyre langyosabb víz. Aztán már meleg is. De ekkor két hatalmas lökést észlelnek. Rögtön tudják, baj van, ha a kút magától beindul, a kitörést megállítani szinte lehetetlen. Ugranak a tolózárakhoz, hogy elzárják a víz útját. Azonnal felkészülnek az ellennyomásra, a nagy fajsúlyú iszappal fojtásra. De már idejük sincs megnyitni az iszaptartály csapjait: hatalmas hanggal tör fel a víz. Nyomában hamarosan a földgáz. Aztán a kiáramló keverék egyre sötétebb, egyre barnább. Hát persze! Ez már olaj! Toronymagasságig lövell.
A szénhidrogén-bányászatban van egy kivételes pillanat: a kész kút „belövése”. Vagyis a felélesztése. Az öreg bányászok mindig is meghatódva álltak olyankor. Akkor, ott, Tápén a „belövésről” a természet, az elemi erő gondoskodott.
A riasztásra bányamentők, kitöréselhárítók indultak több felől. És gépek: földgyaluk, markolók, dömperek, iszapoló berendezések. Időközben megkezdődött a téesz több ezer veszélyeztetett állatának kitelepítése, legelőre terelése. Aki talpon volt, azonnal munkába állt. A száz atmoszférás nyomással feltörő kőolaj hamarosan egész folyamot alkotott, gépekkel a szövetkezet tavába terelték, hogy ne történjék még nagyobb katasztrófa. A kitörésvédelmi egység a kútfej stabilizálásába fogott, felkészültek a hosszadalmas és kockázatos elfojtási kísérletre. Huszonnégy órán át tartott – és sikerült. Másnap reggelre a bömbölő kút elcsöndesedett.
A tápai kitörés pillanata: hat óra ötvenöt perc, július 7-e, 1965. Ez a dátum sokkal többet jelez, mint egy kútkitörés: a hosszú időn át kutatott mélység jeladása volt arról, hogy a Szegedi-medencében, Algyő térségében a legnagyobb hazai gáz- és olajmező immár fölfedeztetett.
