Verd a kulákot!

Péter-Pál nap: földművesünnep. És kegyeleti alkalom. A kulákság kálváriájára is emlékezünk ma, áldozatnapjukon.

1945 hideg telében járunk. Január 7-e, hajnal 5 óra. A külterületi Varga-tanyát fegyveresek közelítik meg. Berontanak. Házkutatás – ordítják. Puskával rémisztgetik a bentieket. És puskatussal nyomatékosítják szándékukat.

A háznép a reggeli etetéshez készült, de annak most nincs itt az ideje. Nem is lesz egyhamar, itt most semmi sem számít, csak az, hogy a szegedi rendőrség hírhedt politikai osztálya kutasson, szimatoljon. És megfélemlítsen. Mert a házigazda egyike a gyanús egyedeknek: az alsótanyai körzet polgárőrségének tagja. Vagyis Bokor Antal embere, aki pedig szocdem, és a legfőbb gátja annak, hogy a törvénykövető polgárőrségből színtisztán kommunista erőszakszervezetet kreáljanak.

Azon a hajnalon Alsó- és Felsőtanya jó néhány portáján szintén házkutatás folyik: mindenütt, ahol Bokorhoz hű polgárőr a házigazda. A különítmény a legkíméletlenebb rendőrökből, a Komócsin Illés vezette politikaiakból áll. De hiába az akció, a megfélemlítés nem sikerül. Tavaszra aztán a Bokor Antal tekintélye miatt addig óvatoskodó kommunisták a polgárőr vezetőt egyszerűen letartóztatják. S nincs már akadály előttük.

Ez a megidézett jelenetsor csak kis előhangját mutatja annak, ami eztán következik. A tanyák népe a következő években soha nem tapasztalt erőszakkal szembesül. A tradíciók szétverése, a hagyományos paraszti életforma feldúlása a cél. A minta a szovjet kolhozrendszer. És eljön 1948: a kommunista hatalomátvétel. Rákosi főtitkár az augusztus 20-ai kecskeméti beszédében kiadja a jelszót: a módos parasztság a szocialista átalakulás gátja, a „dolgozó nép ellensége”, a kulákságot tehát meg kell semmisíteni.

A terror évei jönnek. Rekvirálás, vagyonfoglalás, kitelepítés, internálás. Olykor bebörtönzés. A parasztság a jogfosztás idejét éli. A Komócsin-klán „legfénylőbb” pályát befutott tagja, Zoltán a szegedi pártbizottság 1949-es ülésén kiadja a jelszót: A kulákságnak meg kell törni az öntudatát, bátorságát, össze kell törni a gerincét! Nos, hány gerincet sikerült vajon összetörni? Hány életet sikerült tönkretenni? És hány éltetet oltottak ki? Nincs pontos adat. A titokká tett életsorsok is a megfélemlítést szolgálták. Csupán az 1954-es évben 3500 Csongrád megyei kulákot kerített be az államvédelmi gépezet. Jó néhányuk sorsa azóta is ismeretlen. Az áldozatok emléknapja van.