Így lett bajnok a Medikémia Szege - EXKLUZÍV VIDEÓ A CIKKBEN

Egy elveszettnek hitt összefoglaló 25 évvel ezelőtti bajnoki döntőről.

Huszonöt évvel ezelőtt, a Medikémia Szeged első bajnoki címénél még nem volt kamerás mobil, vagy videómegosztó oldal, így a bajnoki döntő ötödik meccséről nagyon kevés felvétel maradt fent az utókornak. A teljes mérkőzés felvételét még a játékosok is "nyomozzák", viszont van egy film, ami a csapat teljes bajnoki évét dolgozza fel. A Telin TV akkori kommentátora, Cs. Gát László kollégánk szerkesztette dokumentumfilm

első része évek óta elérhető

a YouTube-on, de az utolsó 30 perc, ami a bajnoki fináléról szól, hiányzott. Eddig. Néhány nappal ezelőtt, a Nyári Sándorral készített interjú közben a bajnokcsapat vezetőedzője jegyezte meg, hogy neki magánarchívumban megvan a Medikémia szponzorálásával készült film hiányzó 30 perce is. Elkértük tőle és most Önök is megnézhetik a félórás összefoglalót az ötszettes meccsről és az azt követő aranyünnepről. A kommentátor Cs. Gát László volt, a riporter a pálya mellett Barok István. https://youtu.be/sSUXOIN7BiA

A bajnokcsapat vezetőedzőjével, Nyári Sándorral készült hosszabb interjúnkat itt olvashatja!

A negyedszázados jubileum alkalmával olyan embereket kerestünk, akik szorosan kötődnek a szegedi röplabdához, vagy éppen a bajnoki cím megszerzéséhez.

Kakuszi Gábor (szurkoló):

Évek óta vártunk arra a napra, ez a labdajátékban szerzett első szegedi bajnoki cím. Éreztük, hogy abban a pokoli hangulatban már nem vehetik el tőlünk. Aztán rohanás a pályára, utcabál, Sanyi bácsi énekel: Marina, Marina... Boldog az egész város, a csapat, a szurkolók. Az éjszaka további történéseit fedje jótékony homály továbbra is! Annyit elárulhatok, hogy egy 5 literes pezsgősüveggel bővült otthon a lakberendezési tárgyak száma. Feledhetetlen emlék!

Petró János (a klub elnökségi tagja):

1991-től dolgoztam mint elnökségi tag a Papiron SC-nél, majd a Medikémia Szegednél, logisztikai és szervezési feladataim voltak, de ezekben az években szinte az összes hazai és idegenbeli mérkőzésünkön ott voltam, sőt az edzések nagy részén is. A családom életének részévé vált a csapat és a röplabda. Rengeteg egyéb sporteseményen ott vagyok, mindig kiemelten érdekelt az a tömegkatarzis, amit egyetlen pont, gól vagy tizedmásodperc okozhat a nézőknek. Amikor a Csepel bolgár légiósa ütés közben belépett - és a síp, ha eltekintünk a bíró kézmozdulatától, akár az ellenfél pontját is jelenthette volna - egy pillanatra elnémult a csarnok, a szegedi kispad viszont felpattant és rohant befelé a pályára. Akkor ott elszabadultak az indulatok, tökéletesen megkomponált katarzis volt, legördült a teher mindenki válláról, háromezer boldog ember ugrált és ölelgette egymást, a játékosokat, edzőket, még az ellenfél játékosait is. A sok utolsó másodperces tripla, hirtelen halál során született gól között ez a pillanat ott van azóta is az első helyen.

Barok István (sportújságíró):

A mérkőzés közvetítésében dolgoztam, a pálya mellett voltam riporter. Vége volt a meccsnek, hallom, hogy a kommentátor Cs. Gát László mondja, hogy én rövidesen szerzek riportalanyt. Hatalmas kavalkád, benyúltam a tömegbe, az első ember, akit ki tudtam húzni, Jurij Melnyicsuk volt. Az ukrán játékos nem tudott magyarul, én tanultam oroszul. Az interjú megvolt, de a tanár kollégáim is évekig nevetve emlegették az orosztudásomat. De az is felejthetetlen élmény nekem, hogy a Ligetben, az aranyünnepen én hívhattam színpadra a csapatot, ott lehettem velük, amikor a feledhetetlen Marina című dalt énekelték.

Dr. Csiszér Előd (csapatorvos):

Ennek a jó összetételű csapatnak sikerült orvosi szempontból átadni: autogén tréning, endokrin rendszer állapota, fiziológiai szint tartása vitamin, ásványi anyagok optimalizálása mellett remek edzettség, forma, koncentráló képesség jellemezte, amit az rengeteg mérés igazolt. Ezek után maradt az öröm számomra a mérkőzés alatt, amit jó hangulatban tudtam követni. Csapatom első labdajáték bajnoki arannyal hálálta ezt meg nekem. Felejthetetlen élmény volt.Ezt a kiváló eredményt a technikai stáb közös munkájával érhettük el.

Méhes Gábor (sportújságíró):

A bajnoki döntő csúcspontja természetesen az ötödik meccs volt, de abban a párharcban minden mérkőzésnek megvolt a maga drámája, mivel az ötből négy parti is öt szettben dőlt el.

Mind az öt meccset a helyszínen szurkoltam végig - bár akkoriban már az MTV külsős munkatársaként muszáj volt pártatlannak mutatkoznom...

Az ötödik meccsen olyan tömeg volt a csarnokban, amit addig csak a kézilabdások legnagyobb európai kupacsatáin lehetett látni, ha valaki órákkal a kezdés előtt nem ért ki, már csak a tolongós állóhelyekben reménykedhetett.

Mi édesapámmal elég korán érkeztünk, hogy az ülőhelyből jusson, és emlékeim szerint 2-0-s szegedi vezetésnél én magam is elhittem, hogy a Csepel megroppant... 2-2-nél viszont minden apró kis saját babonát megpróbáltam bevetni, hogy valamivel segíteni tudjak a csapatnak.

A 15. pont után sok száz szurkolótársamhoz hasonlóan én is beszaladtam a pályára, és ott ünnepeltem a hőseinket, akik tényleg a mi hőseink voltak, mert közülük jó néhányan tősgyökeres szegedinek mondhatták magukat.

Nyári Sándorral a mai napig folyamatos kapcsolatban vagyok, és ha a játékosok közül is összefutok bárkivel, úgy üdvözöljük egymást, mintha az a 20-25 év el sem telt volna.

Nem lehetünk elég hálásak nekik azért az élményért, amellyel akkor megajándékoztak bennünket.

Annak az ötödik meccsnek a felvételét pedig szívből javaslom, hogy évente egyszer mindenki vegye elő, és élje át újra azt a csodát, amit akkor átélhettünk.