Scarron, Mixadt, Kiscsolti: három név, egy „tettes”

A nagy mesélő száztíz éve tette le örökre a tollat. Várkonyi Balázs írása.

Amikor azon a kora téli napon, a régvolt 1900-as évben a szegedi színház felé tartó jeles írót megismerték a járókelők, s autogramot kértek tőle, aligha tudtak valamit. Azt, hogy nem csupán Mikszáth Kálmánt tisztelhetik benne, hanem még másik 134 „fantomot”. Mert a dualizmus korának ünnepelt alkotója élete során összesen 135 néven írt. Hogy az író, publicista miért vonzódott annyira az álnevekhez, ezt senki sem fejtette meg. Az biztos, hogy nem félt saját nevével vállalni a kemény kritikát; ezt számtalan esetben bizonyította. Talán a sejtelmesség vágya… de ne találgassunk. Mindegy is. A XIX. század elejéig ősei még a Mixadt névváltozatot használták, ebből lett Mikszáth. A művelt família a régi időkben csupa lutheránus lelkészt adott ki, az ősök szokásosan Wittenberg és Jéna egyetemén tanultak teológiát. Aztán a sor megszakad.

  A földbirtokos apa és kisnemes édesanya 1847-ben megszületett gyermeke, Mikszáth Kálmán sem az ősi hivatás felé veszi útját: a selmecbányai gimnázium után a pesti egyetemen jurátuskodik. Diplomát végül nem szerez, de a jogtudományba beleássa magát. Így kerül a balassagyarmati szolgabíró keze alá ügyvédbojtárnak. Ám már akkor is inkább az írás érdekli. Első munkáit fővárosi lapok közlik. A szolgabíró lányát, Mauks Ilonát megismerve szerelembe esik. Illően megkéri a lány kezét, s az igen után egybekelnek. Ám amilyen meghitt-szép a házasélet, olyan kegyetlenné lesz a külvilág: ekkor, 1873-ban szüleit elviszi a kolerajárvány, s ők Pesten támasz nélkül maradnak. A bérbe adott családi birtok csak filléreket hoz. Szinte nyomorban élnek. Egy évre rá megszületik kisgyermekük – és egynapos korában meghal. A csapásba felesége belebetegszik. Hazaköltözik szüleihez. Mikszáth az írásaiból rendes jövedelemhez nem jut, s abban a tudatban él, hogy ezért nem méltó a feleségéhez. Szentül hiszi: hogy asszonya esélyt kaphasson egy jobb élethez, ahhoz szabadon kell engednie. Elválnak. Menekül – gondolhatták sokan. De erre később rácáfolt az élet: 1883-ban, amikor beérik a munkája, s immár tisztes életet tud feleségének biztosítani, ismét megkéri régi szerelme kezét. És ismét összeházasodnak. Szeretetben élnek, három fiúgyermekük születik. Az író jelesre vizsgázik a magánéletben is.

És közben szakmai siker jön siker után. Igaz, nem azonnal. Ugorjunk is vissza a 70-es éve végére! A szekér akkor még nehezen mozdul: Mikszáth stílusa túl egyéni, túl eredeti, elüt a kor bevett normáitól. Erőteljes humora, fanyar iróniája nem a megszokott. A népi kifejezésforma és a „magas” stíl bravúros vegyítése olykor egészen meghökkentő. Mindez elég ok, hogy aki úgy akarja, az ne is értse. Nem kapja meg a kellő figyelmet. S ekkor döntő lépésre szánja el magát. 1878-ban Szegedre költözik. Azonnal álláshoz jut, a Szegedi Napló közössége befogadja, barátokra lel, az új feladatok inspirálják. Az 1879 tavaszán a várost félholttá tevő árvíz kínálja az életszerű tragikumpéldát: a megrázó élményekből született művek meghozzák az első nagy írói sikert. A veszély múltával is megleli hálás témáit: a sokszor tehetetlenkedő biztosi tanács számos karcolat vagy pamflet alapjául szolgál, Tisza Lajost megismerve pedig egy addig kevéssé ismert világba pillanthat be. Amikor három év múltán Pestre visszatér, már neve van, s nem sok idő kell, hogy Jókai Mór után a legolvasottabb író és szatíraszerző legyen. Scarron, Kiscsolti Károly, Fáy László, Kákay Aranyos – e nevet mellesleg két másik szerző is használta! – vagy épp az Egy ismeretlen és a többi 130 név mögött a „tettes” ugyanaz, a dúsan termő tollú Mikszáth, a sikeríró, akinek műveit több nyelvre fordítják. Arra azért joggal lehetnénk kíváncsiak, hogy a Szent Péter esernyője angol fordítója miként izzadt vért s kapott majdnem szívszélhűdést, mire a mikszáthos-palócos szózárványokat sikerült úgy-ahogy a maga nyelvére áttenni…

Az író, publicista, politikus, országgyűlési képviselő, a Petőfi-, a Kisfaludy Társaság és az Akadémia tagja, a „Nagy Palóc” 1910 májusában még egy írói körútra ment. Máramarosszigetről nagybetegen tért meg. 28-án már nem tudtak az orvosok segíteni rajta. A fekete város könyv alakban már csak a halála után jelenhetett meg. Holnap lesz 110 éve, hogy hívei végső búcsút vettek tőle, Mikszáth Kálmántól, aki a válság szakadékából éppen itt, Szegeden keveredett ki és született új alkotói életre.