Többször megírtuk mi is, hogy a Bécsi körút és a Petőfi Sándor sugárút kereszteződésében hónapok óta éli mindennapjait egy hajléktalan. Több olvasónk is jelezte, hogy a buszmegálló melletti padot lakásának tekintő férfi békés természetű és azt is sokan írták, hogy még részegen sem látták- egyetlen kritika érte, hogy a közeli fa tövébe végzi a dolgát, de amikor szóltak neki, akkor megígérte, hogy más megoldást keres.
Egyik olvasónk most az írta, hogy téliesítette is ideiglenes otthonát.
– Bivakot épített a hajléktalan a megszokott helyén – kezdte a levelét Ferenc, aki képeket is készített a padról. Mint látható, a férfi a hideg ellen úgy próbál védekezni, ahogy a hegymászók a hegyen, beburkolózva, egy hatalmas nejlonnal takarva testét. Ezt nevezik bivakolásnak.
Olvasónk beszélgetett is a hajléktalannal, aki elmondta, hogy nagyon sokan megállnak nála és van néhány ember, aki rendszeresen segíti őt ruhával, étellel. – Megkérdeztem tőle, hogy bárki hivatalos személy kereste-e őt, kínált-e segítséget neki. Azt mondta, hogy novemberben, ahogy az úr mondta, “önkormányzatis” emberek megkérdezték miért nem megy szállóra és szüksége van-e valamire, de azóta csak a rendőrök néztek rá egyszer-egyszer – mondta olvasónk.
Ferenc úgy gondolja, hogy a városban élő hajléktalanok közül sokan jobb sorsra érdemesebbek annál, mint amiben élnek, viszont úgy tűnik, hogy segítő kezet ők sem kapnak az önkormányzattól. – Sajnos azt látom, hogy a sokszor csak apró segítségre váró szerencsétlen emberek isszák meg annak a levét, hogy a városban részeg hajléktalanok nyilvános helyen végzik a dolgukat és agresszíven koldulnak. Egy kalap alá vannak véve és ugyanúgy nem foglalkozik velük senki, mint ahogy nem foglalkoznak a nyáron tucatjával a városban randalírozó hajléktalanokkal sem – zárta levelét.
A hajléktalankérdés évek óta megoldatlan Szegeden. Bár télen, a hideg beálltával kevesebben töltik közülük a mindennapokat a belvárosban, az már évek óta tendencia, hogy a jó idő érkeztével ellepik a belvárost, megbotránkoztató viselkedésük pedig nemcsak a szegedieket, hanem a városba érkező vendégeket is zavarja. A szegedi városvezetés mindezt tétlen szemléli hosszú ideje, tudomást sem véve az egyre kritikusabb helyzetről.
