Karácsony. Kísértetjárás

Valamikor az egyetlen tévé ünnepi programja kiszámítható volt karácsonykor: Melyiket a kilenc közül? (Jókai), A kis gyufaárus lány (Andersen), Karácsonyi ének (Dickens).

Szívszorító történetek: a csizmadiáé, aki mást nem tud ajándékozni kilenc gyermekének, mint a közös karácsonyi éneklés örömét; a gyufaárus gyermeklányé, aki a fagyhalála pillanataiban utoljára még boldog karácsonyt álmodik magának; és az önző, kegyetlen vénemberé, akivel megtörténik a

csoda: szeretet költözik a kihűlt szívébe. Dickens szavaival ez a „karácsonyi kísértet-história” - ahogy a három fantom, a múlt, a jelen és a jövendő karácsonyainak egy-egy szelleme végigvezeti az öreget az életén, s a jövővel szembesülve Scrooge szeme végül felnyílik. Az álomjáték ajánlásában olvashatjuk:

„Ebben a kísérteties könyvecskében olyan eszme kísértetét próbáltam felidézni, amely olvasóimban semmiféle rossz érzést nem ébreszt – sem önmaguk, sem mások, sem az ünnep, sem pedig jómagam iránt. Kísértsen ez eszme kellemes otthonukban, és senki elűzni ne kívánja! Tisztelő barátjuk és hívük 1843 decemberében Charles Dickens”