„Fecseg a felszín és hallgat a mély…” - Szentistványi István írása

(

Szentistványi István

– leköszönő független szegedi önkormányzati képviselő) Az elmúlt hetekben sokan kérdezték tőlem, hogy miért nem indulok, illetve igaz-e az, hogy most akkor „mi is” (korábbi helyi LMP-sek és a hozzájuk kapcsolódó szimpatizánsi holdudvar) az „Összefogás Szegedért” csapatát támogatjuk? Erre megpróbálok tárgyszerűen és őszintén (2 pontban) reagálni.

1. A hazai ökopolitikai kísérlet (10 év alatt) csúfosan megbukott

2008 októberében (11 évvel ezelőtt) mutattuk be Szegeden az akkor induló új politikai formációt, a Lehet Más a Politikát, amelyben új társadalmi szerződést kínáltunk a választóknak, egy új (rendszerkritikus) paradigmát, amely a közélet tisztességének a helyreállítását tűzte ki célul, méghozzá az ökopolitika ma már klasszikusnak mondható „hármas értékszintézisének” a jegyében – egyfajta „új harmadik pólus” 21. századi megteremtésének az egyértelmű igényével.

Ez a sokakban komoly reményt keltő kísérlet mára csúfosan megbukott, amit nem pusztán az a statisztikai adat támaszt alá, amit az EP-választásokon tapasztalhattunk (az LMP 2% körüli eredményét még az MKKP is lényegesen meghaladta, illetve, hogy Magyarország az EP-ben mindkét korábbi „zöldpárti” képviselői mandátumát elveszítette), hanem az is, ahogyan politikai önállóságát (mára gyakorlatilag teljesen és végérvényesen) feladta. Még azokon a helyeken is (lásd Szeged MJV esetében), ahol ezt egyébként semmi nem indokolja. Az okokat lehet majd kutatni, a felelősséget pedig másokra hárítani (a globális nagytőke aknamunkájára, a DK-ra vagy a Momentumra, és persze a Fideszre), de én ezt álságos és kisstílű dolognak tartanám. Sokkal inkább az önkritikának az ideje ez most:

– méghozzá éppen azon a területen, ahol a leginkább és a legradikálisabb változást ígértük honfitársainknak. Ebből a helyzetből az következik, ha vállaljuk a felelősséget és levonjuk a konzekvenciát - és ebbe a logikába illeszkedik, hogy

okt. 13-ával mindenféle közéleti tevékenységgel felhagyok

(nem csupán a „hivatásossal”, de azzal a civil-aktivista jelenléttel is, amit nagyjából az ezredforduló óta Szegeden gyakoroltam.)

2. Mi a baj a szegedi összefogással és a Botka-féle városvezetéssel?

(2/a)

Az ellenzéki összefogással önmagában semmi fenntartásom nincs (akár a DK, akár a Momentum vagy a Párbeszéd részéről teljesen logikus lépésnek tartom, pláne ott, ahol masszív kormánypárti fölény van), egyedül az olyan erők részvételével nem tudok mit kezdeni benne (Jobbik, LMP), akik 2010-es megjelenésükkor teljesen másra kaptak a szavazóiktól felhatalmazást. Mindezt egy olyan település önkormányzati választásán, ahol 17 éve szocialista városvezetés van - és a polgármester jelenleg is 2/3 körüli többséggel rendelkezik a helyi testületben (gyakorlatilag mint a Fidesz országosan). Az Összefogás LMP-s (Tarjánban induló) képviselőjelöltjének alábbi posztját a szeged.hu is átvette: https://szeged.hu/hirek/29766/a-szegedi-lmp-es-feher-attila-is-botka-laszlot-tamogatja-a-valasztasokon

„A fő mozgatórugót azonban az elmúlt 17 év dinamikus szegedi fejlődése jelentette. Az együttműködés egy elvek és értékek mentén megvalósuló, pozitív jövőképpel bíró, az eddigi eredményeivel önmagáért beszélő, világos vízióval rendelkező, amellett elkötelezett partnereket felsorakoztató szövetség, melynek élén Szegedet ciklusok óta alázattal szolgáló városvezető áll.”

Az 50-es évek retorikáját is megidéző „hűségnyilatkozat” közös elvekről és értékekről beszél ugyan (más kérdés, hogy ezen a széles palettán mik is lennének azok a közös elvek és értékek), miközben a teljes ellenzéki összefogás gondolata egyfajta „technikai koalíciót” jelentett mindig is, a megváltozott politikai erőtér kiegyenlítésére. Felmerül annak a gyanúja, hogy nem sokkal inkább „érdekközösségről” lehet-e ilyenkor beszélni (például Szeged esetében), mégpedig a rövidtávú hatalmi és egyéni/ személyes érdekek mentén.

(2/b)

A Botka-féle városvezetésnek (ahogyan én látom) két, viszonylag jól elkülöníthető ága van: egy liberális-technokrata (amit Nagy Sándor alpolgármester neve fémjelez), illetve egy demagóg-populista, annak negatív értelmében (amit maga a polgármester testesít meg): ahol a kommunikációnak és (siker-)propagandának szinte már köszönőviszonyban sem kell lennie a tényleges valósággal. Az utóbbit tartom különösen veszélyesnek, főleg olyan területeken, ahol konkrétan emberi sorsok és életek múlnak ezen (gondolok itt például a lakáspolitikára). Nem hirdethetjük (baloldali retorikával), hogy befogadó és szolidáris város vagyunk, mikor a tények ezzel teljesen szembemennek (így például több kisgyermekkel és fogyatékkal élő felnőttel együtt tenne az utcára egy beteg asszonyt a komfort nélküli szükséglakásból az illetékes szakbizottság – méghozzá a legnagyobb egyetértésben, még a most futó „szolidáris” választási kampány utolsó heteiben is.) A fentiek miatt (összhangban a korábbi védegyletes tevékenységemmel és az elmúlt 9 éves képviselői munkámmal, amely pozícióba kétszer is az LMP helyi listavezetőjeként kerültem, a helyi tagság döntése következtében), ráadásul „megátalkodott bibóistaként” (vallva, hogy egyetlen politikai kurzus sem épülhet hosszabb távon hazugságra),

nem tudom támogatni

a jelenlegi városvezetést a 2019. október 13-i önkormányzati választásokon. /A „harmadik pólusban” csalódottak Budapesten legalább szavazhatnak Puzsér Róbertre és az MKKP-ra (ha a két nagy tömbre nem akarnak) – Szegeden az utóbbiak jelöltet sem állítottak, holott sokak dolgát megkönnyítették volna, ha megteszik./ Szentistványi István, szegedi önkormányzati képviselő (2010-2016: LMP-s; 2016-2019: független)