Nemesi Pál: Azt akarom, hogy a szegediek győzzenek!

A szegedieknek kell győzniük ősszel, nem pedig a pártpolitikának – mondja exkluzív interjúnkban Szeged független polgármesterjelöltje, aki immár nemcsak a Botka Lászlóban csalódott baloldaliak, hanem a szegedi Fidesz támogatását is maga mögött tudhatja. Nemesi Pál azt mondta, ez a választás nem róla szól, neki már kijutott a sikerből bőven; de itt az idő, hogy végre a szegediek is nyerjenek, hogy valóban legyen sikeres a város.

Nemesi Pál: Először is, ezt a lakájmédiázást nem szeretem, se a bal-, se a jobboldalon. Botka László saját újságjában azt ír, amit akar, bár mivel ezt közpénzből, vagyis a szegediek pénzből csinálja, lehetne kiegyensúlyozottabb is, hogy a hitelességet már ne is említsem. Én mégsem „lakájmédiázom”, mert ez méltatlan a városhoz és az itt élőkhöz. Akik ott dolgoznak, azok kiszolgáltatott emberek, Botka László tartja sakkban őket; nem is haragszom rájuk. Másodszor, nem aszerint cselekszem, mert nem foglalkozom azzal, hogy mit írnak Botka László újságjai és mit mond a tévéje.

Nem érdekel, és sosem érdekelt a pártpolitika, én egy programot akarok megvalósítani Szegeden és ehhez keresek partnereket.

Az egyik ilyen partner a Fidesz, és partner lesz a magyar kormány is. De ilyen partner Sándor János András is, aki köztudottan Botka bizalmi embere volt. És még sokan mások. Mert nekem tényleg Szeged az első.

Igen, itt van Ön előtt. De miért ennyire nehéz elhinni, hogy valakit nem a pártpolitika, nem az acsarkodás, nem a politikai pártcivakodás érdekel, hanem a városa és annak fejlődése? Legyen már vége a szájkaraténak,

itt lenne az ideje a munkának, hogy Szeged végre a megérdemelt pozíciójába kerüljön, és ne egy Patyomkin-városként működjön, hiába mondják azt a városházán, hogy sikeres.

Legyen tényleg sikeres, mert akkor az itt élők is azok lesznek.

Mindez nem rólam szól. Én nem keresem a feltűnést és nem keresem a dicsérő szavakat.

Szerencsére nekem kijutott már bőven a sikerből. Most azt akarom, hogy a szegediek győzzenek és ne a pártpolitika! Adjuk végre vissza Szegedet az embereknek,

ki kell szabadítani a várost a politika és a pártok napi vitáiból.

Az én kezemet senki nem tudja megkötni. Voltak, akik megpróbálták az elmúlt 35 évben, de nekik sem sikerült, most sem fog sikerülni. Ugyanakkor nem vagyok naiv. Tudom, hogyan működik a politika. Azt látom azonban, hogy

a magyar kormány partnere azoknak a városoknak, amelyek olyan fejlesztési terveket tesznek le az asztalra, amely a nemzet szempontjából is fontos. Nekem ez volt az ajánlatom, cserébe csak annyit kértem, hogy tartsuk tiszteletben egymást. Ez egy tartható munkakapcsolatnak tűnik egyelőre.

Nyerni fog ezzel Szeged és nyerni fognak a szegediek is, de az ország is jól jár.

Most számos gazdasági mutatóban elmarad Szeged a többi várostól. A városvezetés tartja a markát, de szídja azt, aki ad. Azt mondja, az Uniótól szerez pénzt, de valójában a pénz jelentős része a kormánytól érkezik. A városvezetés tehát most nem tisztességesen játszik; nem fair, amit csinál, méltatlan ez a módszer a szegediekhez. Hiába folyik itt gigantikus sikerkommunikáció, Szeged lemaradt. Ez tény! Az én elképzelésem az, hogy

amennyiben Szegedet fejben és fizikailag is megnyitjuk, nyitott és okos várossá tesszük, akkor azon minden itt élő nyer majd, és nyer a nemzet is. A helyi gazdaság fejlesztését ugyanis érdemes összehangolni az ország gazdasági stratégiájával,

és akkor már egészen rövid távon is számos pozitív változást tapasztalnak majd a szegediek új munkahelyek, tőkeerős befektetők formájában. Határokon átívelő régiós gazdasági központ lehet újra Szegedből, és a városnak komoly pozíciója és szerepe lehet az ország déli, balkáni gazdasági befektetéseiben is.

Mert mindez a gazdasági fejlődés, a nyitottság létbiztonságot, kiegyensúlyozott, tervezhető életet eredményez. Szintén tény, hogy ahol a helyi gazdaság erős, ott az emberek jól élnek, hiszen a város határain belül „forog” a pénz. A taxisoktól a fodrászon át az üzletekig, a szakmunkásoktól az egyetemi tanárig minden társadalmi réteg jól él, mert a város képes gondoskodni róluk, eltartja és folyamatosan foglalkoztatja őket, számít rájuk. Ez azt is jelenti, hogy

a fiataloknak lesz jövőképük Szegeden, lehetőségük lesz itt maradni, itt alapítani családot; az idősek pedig nem maradnak egyedül, gondoskodni fognak róluk, és gyönyörködhetnek az unokákban, akiket megsimogathatnak bármikor, amikor csak a kedvük tartja, mert nem skype-on kersztül találkoznak majd, vagy évente egyszer-kétszer.

Én tehát ilyen Szegedet képzelek el, és pontosan tudom, hogy közösen, együtt a szegediekkel meg is tudjuk csinálni.