Elhunyt Deák László Szeviép-károsult - Haláláig várt a csodára

“Én már munkát nem vállalok. Az országban bármerre járok, találkozom a munkám eredményével. Most már csak a sérült gyermekemet szeretném tisztességgel felnevelni. Csak ez számít. Nem kezdem elölről” – ezt mondta Deák László a PestiSrácok.hu-nak még novemberben. A férfi, aki már akkor súlyos beteg volt,a lapnak adta az utolsó interjút. Az ismert szegedi vállalkozó több mint 300 millió forintot veszített az M43 autópálya beruházásán, de mivel nem a Szeviép közvetlen alvállalkozójaként, ezért cége a kártalanításból is kimaradt. Deák László nem csak az egyik legnagyobb, hanem a legismertebb volt a Szeviép-károsultak sorában, hiszen több mint tíz éve harciasan küzdött az igazságért. Mostanáig bírta. Deák László türelemmel és méltósággal viselt betegség után elhunyt - számolt be a lap.

A Korel Kft. vezetékkiváltásokkal foglalkozott. Mint MOL által minősített, az országban szinte egyedülálló szakmai elismeréssel és referenciákkal rendelkező vállalkozásként kapott felkérést, méghozzá a tulajdonos vezérigazgató egy régi ismerősén keresztül az M43 autópálya kivitelezésében való részvételre. Szakembergárdájukkal,

több mint száz alkalmazottjukkal az algyői olajmezőn a nagynyomású szénhidrogén-vezetékek kiváltását kellett elvégezniük.

Annak ellenére, hogy számtalan nem várt nehézséggel kellett megküzdeniük, a munkát határidőre befejezték.

Elvégzett munkájukat a mai napig nem fizette ki senki.

A történetük annyiban speciális, hogy az autópályaépítést elnyert konzorcium még csak nem is közvetlenül vonta be őket a munkába, hanem több cégből álló piramist épített felettük. Így gyakorlatilag a fővállalkozó alvállalkozójának az alvállalkozójaként az állami kártalanításra sem voltak jogosultak.

A több évtizeden át sikeresen működő vállalkozás volt az egyetlen, amelyik talpon maradt a Szeviép-csőd után indult felszámolások sorában. Deák László mégis szinte mindenét elveszítette, de az utolsó percig megőrizte becsületét, tisztességét, mert ezt tartotta fontosabbnak, a legfontosabbnak. Súlyos betegen is küzdött az igazságért és a károsultakért.

Végigkísérte a Szeviép-vezérek ellen indult büntetőügyet, a tárgyalásokat, polgári pereket indított, és több büntető feljelentést is tett a számvitel rendjének megsértése és csődbűncselekmény miatt az alvállalkozói láncolatban szereplő, azóta köddé vált cégek kapcsán.

A Pesti Srácok mindvégig tartotta a kapcsolatot a villamosmérnök vállalkozóval, aki meg volt róla győződve, hogy a Pistrui-Baranyi-Oltványi trió ellen folyó eljárás csak a csúcsa annak a jéghegynek, amely a több száz tönkretett, megnyomorított kis- és középvállalkozó fölé magasodik.

A Szeviép Zrt. volt vezérigazgatói a vádlottak padján. A perben első fokon mindenkit több év letöltendő börtönbüntetésre ítéltek, mivel a Szeviépet úgy vitték csődbe, alvállalkozóikat ki nem fizetve, hogy közben saját érdekeltségeikbe tartozó cégeikbe összesen 1,5 milliárd forintot mentettek ki tagi kölcsönök formájában, zömében akkor, amikor a Szeviép már fizetésképtelen volt. – Fotó: Délmagyar

A férfi a volt Szeviép-vezérek ellen folyamatban lévő büntetőper elsőfokú ítélethirdetése előtt adott interjút a portálnak. Akkor még nem tudta, nem tudtuk, hogy ez lesz az utolsó alkalom, amikor szót emelhet, mint az évtized egyik legnagyobb gazdasági bűncselekményének, vagy korrupciós botrányának elszenvedője…

Már a beszélgetés elején leszögezte, hogy

nem az a legfontosabb, hogy mit veszített, hanem az, hogy mi az, amit mindvégig meg tudott őrizni.

Ragaszkodott hozzá, hogy a cikk róla szóló epizódját azzal indítsuk, hogy

“egykori sárospataki diákként őt úgy nevelték, hogy soha, semmi pénzért ne áldozza fel a becsületét”.

Elmesélte, hogy cége, a Korel Kft. 1981 óta működött.

Három évtizeden át több száz család megélhetését biztosította. A csapatával olyan munkát végeztek, amire csak kevesen képesek az országban.

Csővezeték-tengerben, robbanásveszélyes területen dolgoztak, sokszor a közeli határidők miatt napkeltétől napnyugtáig, dacolva az időjárási viszontagságokkal. Szakértelmükre, munkájuk eredményére soha nem volt panasz, örömmel és bizalommal hívták őket az ország szinte minden pontjára. A M43 vezetékkiváltási munkáira egy elmondása szerint

“keresztbeszámlázásra felépített cégpiramis” legalsó szintjére kerültek, olyan vállalkozások alá, amelyek érdemi munkát nem végeztek.

Deák László cége hiába futott a pénze után.

Dolgozóit, alkalmazottait Deák egytől egyig kifizette, annak ellenére, hogy vállalkozása gyakorlatilag tönkrement, eszközeit, területei egy részét elveszítette.

A Korel Kft. tisztességgel, adósság nélkül élte túl a történteket, de mindent elölről, a nulláról kellett volna kezdeniük, amihez Deák Lászlónak sem ereje, sem kedve nem volt.

Alkalmazottai is távoztak, többségében az országból is és Németországban, Ausztriában vállaltak munkát.

Deák László megtört és megbetegedett,

ahogy akkor mondta,

már csak egy dologért élt, hogy a sérült gyermekét becsülettel felnevelje.

Haláláig hitt valamilyen csodában, aminek eredményeként több mint tíz év után hozzájuthat ahhoz a pénzhez, amiért tisztességgel megdolgozott, hogy egy kártalanításból vagy megítélt kártérítésből ha már nem lesz, biztosítani tudja gyermeke jövőjét.

Éveken át nyomozott azok után, akik érdemi munkát nem végezve, a keresztbeszámlázásokra felépített cégpiramisban szerinte büntetőjogi felelősséggel tartoznak. Az összegyűjtött anyagait – ahogy az interjúban mondta – biztos helyen őrizte, hogy ha vele bármi történne, akkor se merüljön feledésbe mindaz, ami történt. Hátha egyszer kibővül a kör és mindenki megmérettetik Justitia előtt.

Nem Deák László az egyetlen, aki nem érhette meg ezt az igazságtételt. Molnár István, aki a család egyetlen öreg IFA teherautójával hordta a törmeléket és építőanyagot a szegedi villamosvonal rekonstrukciójánál, majd hitelből vett még egy autót, hogy a fiával együtt dolgozhasson, szintén belebetegedett mindenük elvesztésébe. Ő is meghalt. Özvegye ugyan részesült az állami kártalanításban, de e mellett a felvett hitelt is megörökölte. De idő előtt távozott az az asztalosmester is, aki a Szeviép-ügy egyik vádlottjának villája építésénél vállalt famunkákat. Őt sem fizették ki. A több milliós kintlévőséget a kisvállalkozó nem heverte ki. Tönkrement, végül önkezével vetett véget életének.