Bodó Richárd szeretné, ha maradna a két kapitány a válogatott élén

- Még nem. Ha minden igaz a hétvégén már a kezemben foghatom Bence fiamat. Rendes srác, megvárta ameddig hazajövök a világbajnokságról. Igaz akár a döntő is belefért volna időben...

- Az én helyzetem annyiban másabb volt, hogy az orvosok már a világbajnokság előtt is mondták, hogy január végén jön csak a pici, így nekem kevésbé volt benne a pakliban, hogy haza kell jönnöm. Rendszeresen beszélgettem párommal, Viviennel, aki mindig megnyugtatott, hogy minden rendben van, még nincs itt az idő. De úgy gondolom, hogy Lékai Máté és Balogh Zsolt teljesítményére sem lehetett panasz, pedig nekik tényleg minden percben jöhetett a kicsi.

- Szerencsére már a szünetben jelezte neki az egyik ismerősöm a helyszínről, hogy rendben vagyok, nem kell aggódni. Még fényképet is küldött, hogy a saját lábamon jöttem ki az öltözőből.

- Nem mondom, hogy nem ijedtem meg, de szerencsére az orvosok jelezték, hogy nem olyan nagy a baj, rövid pihenővel megúszom. A sérüléssel együtt azért úgy érzem elfogadható teljesítményt nyújtottam, bár elégedett nem voltam- igaz soha nem is vagyok az. A végére nagyon elfáradtam.

- Ott a fáradtság mellett a sérülés is közrejátszott. Nem tudtam rendesen edzeni, nem abban a ritmusban ment a ráhangolódás a meccsre mint máskor. Ez az ami meglátszott a játékomon. Szerencsére a sérülés már a múlté, az előző hétvégén Szegeden az aranykezű gyógytornász, Thékesné Cilike néni bejött és segített a kezelésben, így már teljes értékű munkát végezhetek.

- Akkor az elvárások voltak irreálisak a világbajnokság előtt? - Ezt nem mondanám, mert teljesíthető lett volna az olimpiai selejtezőt érő helyezés. Ehhez kellett volna az a csepp szerencse, ami nem volt meg. Nyilván, mi úgy mentünk oda, hogy tudtuk a csoportbeosztás alapján, a mi águnkon mi a realitás. Sajnos most a minimumot teljesítettük ebből. Ha azt nézem, hogy a Svédország-Katar mérkőzésen a katariak nem hibáznak ziccert a végén, akkor ők jönnek tovább a csoportból, akkor most arról beszélgetünk, hogy kivel játszunk jövő tavasszal az olimpiáért. De még így is akad némi esélyünk a selejtezőre, igaz az már nem rajtunk múlik.

Koppenhága, 2019. január 16.
Bodó Richárd örül gólja után, jobbról Bóka Bendegúz a német-dán közös rendezésû férfi kézilabda-világbajnokság csoportkörének 4. fordulójában játszott Magyarország - Egyiptom mérkõzésen Koppenhágában 2019. január 16-án.
MTI/Illyés Tibor

- Nem is szeretném hárítani a felelősséget. Egyértelműen megvolt az esélyünk, de nem éltünk vele.

- Mi az amiben lemaradása van a válogatottnak? - Ez volt a negyedik világversenyem a válogatottal és a negyedik kapitány ült a kispadon. Ez nagyon rossz, mert állandóan újra kell tervezni és más munkát, taktikát kell megszoknunk. Éppen ezért remélem, hogy a Csoknyai-Matics páros marad a válogatott élén.

- Az lehet, én viszont örülök, hogy magyar edzők vannak a kispadon. Emellett biztos vagyok abban, ha jobban megismerik a játékosokat, akkor eredményesebben tudnak dolgozni. Hogy példát is mondjak miért van erre szükség- ott van Bánhidi Bence, akivel Csoki dolgozott együtt Balatonfüreden, én Matkéval dolgoztam Tatabányán. Tisztában vannak a képességeinkkel, de az utóbbi két és félévben nagyon sokat változott és fejlődött a játékunk, így újra ismerkedniük kell velünk. Ehhez pedig idő kell, ami most, a felkészülés alatt egyáltalán nem volt.

- Ebben biztos vagyok. Nem rossz és nem rutintalan edzőkről beszélünk. Biztos vagyok benne, hogy sok olyan pont volt egy-egy meccsen, amit másképp oldanak meg, másképp reagálnak le, hogyha többet tudunk együtt dolgozni. Utólag persze mindenki okosabb, de biztos vagyok benne, hogyha kapnak időt a munkára, annak meglesz a gyümölcse.

- Jó kérdés. Most nem tudom megmondani. Ha a selejtezőt megnyerve első helyen jutunk ki, akkor könnyebb lehet a sorsolásunk. Erre minden lehetőségünk megvan. Bizakodó vagyok és optimistán azt mondom, hogy az Eb-n már tudunk majd egy kisebb meglepetést okozni. De ami ennél fontosabb- azért szorítsunk, hogy ott lehessünk az olimpia selejtezőn. Az mindennél fontosabb.