Már-már a feledés homályába merülő “jubileumra” hívta fel figyelmünket egyik olvasónk, aki pár mondatban le is írta nekünk mindezt. Mutatjuk!
14 évvel ezelőtt folyatatta szégyenletes kampányát az MSZP a teljes külhoni magyarság ellen. 2004 december 5-én arról szavaztunk, hogy kaphatnak-e magyar állampolgárságot a határainkon túl élő magyarok. Erre a baloldal válasza egyértelmű volt: nem kaphatnak. Botka László például székely őseit tagadta ezzel meg.
A szocialista párt teljes kampányerejével uszított magyart magyar ellen. Persze vegyült ebbe némi sovinizmus és tettetett tudatlanság is, például amikor Kovács László – még külügyminiszter-jelöltként 2001-ben – 23 millió románnal riogatott. De a szocialisták által mindig is olyan remekül üzemeltetett suttogópropagandából megtudhattuk azt is, ha a külhoniak megkapják a magyar állampolgárságot, az tönkretenné a hazai szociális ellátórendszert, a nyugdíjrendszert, valamint az egészségügyet, akár 100 milliárd forint többletterhet róva ezekre az intézményekre. Suttogták és ordították: félj, rettegj, légy önző!
Az eredményt ismerjük, bár azok, akik szavaztak, majd kétharmados arányban támogatták a kettős állampolgárság megadását, azonban a hazai választók alig 39 százaléka ment el voksolni, így a referendum érvénytelen lett.
Eközben Botka László a füle botját sem mozdította. Pedig azelőtt és azóta is büszkén nyilatkozta, hogy benne bizony székely vér csörgedezik, a nagyapja székely volt. Ennek ellenére sem akkor, sem utána nem gondolta, hogy az asztalra kellene csapnia abban a szocialista pártban, amely magyart uszít magyar ellen.
Sokat elárul az is, hogy ezek után Botka alig 2 éve egy tévéműsorban meghitt hangnemben nyilatkozott arról, hogy milyen szellemi útravalót kapott székely nagyapjától: „felelősek vagyunk egymásért”.
Ehhez képest legközelebb egy év múlva jutott eszébe a határon túli magyarság, na persze ekkor is hideg politikai számításból. Történt ugyanis 2017. júliusában, hogy a Botka vezette szocialisták levelet akartak írni a határon túli magyar választópolgároknak, ezért követelték a magyar kormánytól, hogy nekik is adják át a címlistákat. Tették ezt nyílván teljesen függetlenül attól a ténytől, hogy Laci éppen a miniszterelnök-jelöltjük volt akkor.
L.M.
Szeged
