Múltidéző 1. rész: Szeged, a villamosok városa

A szegedi villamos hálózat az 1960-as években élte virágkorát, amikor is hét különböző viszonylatban közlekedtek kötöttpályás járművek a napfény városában. Azóta a legtöbb vonal megszűnt, vagy módosításon esett át, mi azonban egy időutazás keretében felidézzük őket.

2-es vonal: Villamos a Felső Tisza-parton

A Felső Tisza-parti szakaszon 1927. május 4-én indult el a személyforgalom – azt megelőzően csak teherforgalom lebonyolítására használták a vágányokat – a 2,3 km hosszú Ártézi kút (ma Anna-kút)–Somogyi telep (ma Petőfitelep) vonalon. Akkoriban gyakran zsúfolásig tele voltak a villamosok, főleg hétvégente, amikor a szegedi labdarúgócsapat hazai pályán játszott a Felső Tisza-parti stadionban.

Bengáli zakatol a Felső Tisza-parton, valamikor a 70-es években. Fotó: Peter Haseldine)

1971-ben a városvezetés úgy döntött, hogy felszámolja azon egyvágányú, kitérős rendszerű vonalakat, amelyeket várhatóan nem építenek át kétvágányúra. A vonal ezután még hat éven át maradt üzemben, 1977-ben ugyanis a második közúti híd (ma Bertalan híd) építési munkálatainak megkezdése miatt a forgalmat február 28-ával megszüntették.

A Somogyi utcai végállomás

Az idősebb korosztály még biztosan emlékszik arra, hogy a Somogyi utca évtizedekig a 3-as vonal végállomásaként szolgált. Eleinte csak szimpla megálló volt a Somogyi utcában, de 1951-től 1963-ig a 7-es vonal végállomása volt, majd ezt követően egészen 2002-ig a 3-as vonal végződött ott. 2002-ben a város felújíttatta a Tisza Lajos körutat, ekkor a 3-as vonalat összevonták a 4-essel, így a Dugonics tér és Tarján között közös szakaszon járnak. A Somogyi utcai vágányok ezzel feleslegessé váltak és elbontották őket. A 7-es megálló nevű kávézó állít emléket annak, hogy egykoron a Somogyi utcából indult Kiskundorozsmára a 7-es villamos.

A Somogyi utcai végállomás az 1970-es években, és napjainkban. (Archív fotó: szegeder.hu, Mai fotó: Kovács Ferenc)

4-es vonal: a Stefánia villamosa

A Stefánián 1908. november 5-től egészen 1972. június 11-ig közlekedett villamos. A szakaszt a Közvágóhíd (ma Szalámigyár)–Gedó mulató (ma Deák Ferenc Gimnázium) között közlekedő 4-es vonal használta. A sínek a következőképp futottak: a Széchenyi térről kiágaztak a fővonalból a Tisza felé, majd a mai Vörösmarty u.–Stefánia körforgalomnál áttértek a sétány szélére. Itt, a Kass Szálló (ma Hungi Vigadó) előtt haladt el, majd a Pénzügyi Igazgatóságnál (a mai Glattfelder Gyula téren) állt meg. 1972-ben a Városi Tanács Építési és Közlekedési Osztályának úgy döntött, hogy a 4-es vonal belvárosi forgalmát a kiskörútra kell terelni, ezért bezárták a vonal ezen szakaszát.

Képeslap az 1920 évekből. (Fotó: szegeder.hu)

5-ös vonal: Villamossal Újszegedre

Villamos először 1909. július 1-én szállított utasokat Újszegedre, az 1,6 km hosszú, egyvágányú, kitérős vonalon. A 10 percenként közlekedő kocsik a következő helyeken álltak meg: Széchenyi tér–Kállay Albert (ma Híd) utca sarka–Tisza-híd jobb hídfője–Tisza-híd bal hídfője–Torontál tér–Újszegedi Vigadó–Újszeged. Az első világháború végén a francia csapatok elfoglalták Újszegedet, így a vonalon 1919. november 17-ével megszűnt a forgalom. 1926-ban végleg lemondtak az újraindításról, és a ligetben is felszedték a megmaradt vágányokat. A hidat 1944-ben a menekülő német csapatok felrobbantották, és az új híd építésére 1947-ig kellett várni. A Rákosi Mátyásról elnevezett átkelőt végül 1948. november 21-én adták át, az akkorra már kiépített villamos infrastruktúrával.

1948-at írunk. A Rákosi Mátyás hídon éppen átkel az az MWG gyártású villamos, amely napjainkban nosztalgia járatként szokta koptatni a szegedi vágányokat. (Fotó: szegeder.hu)

Az újszegedi vonal 1948-tól egészen a gyermekklinikáig közlekedett, és az új, mindössze 2,5 km hosszúságú vonal hamar a város második legforgalmasabb viszonylatává vált.

Az elfeledett 6-os vonal

Talán a 6-os viszonylatról hallottak a legkevesebben. A vonal kiépítésére a Szegedi Kisvasút magas zajszennyezése miatt volt szükség. A forgalom az átrakói villamos-vonalszakaszon 1950. március 1-én indult el. Eleinte a 3-as vonalat hosszabbították meg, így közvetlen kapcsolat volt a Belvárosi temető és az Átrakó pu. között. Utóbbira csak a kisvasút érkező és induló vonataihoz járt ki villamos. A 6-os vonalat az alacsony kihasználtságra hivatkozva 1966. május 22-én ebben a formájában megszüntették és a vágányokat felszedték.

1951 januárjában a 7-es végállomásának Somogyi utcába történő áthelyezésekor, január 22-től 8-as jelzéssel új járat indult a Kálvária tér és a Marx tér között. Az alacsony utasszám miatt a járatot egy héttel később, január 29-én megszüntették.

A dorozsmai 7-es

A közel 8 km-es 7-es vonal átadására 1950. december 20-án, Sztálin születésnapjára való felajánlásként került sor. A szakasz megállói: Rabtemető (később Postás sporttelep, a mai Fonógyári út végállomás utáni volt megálló)–Lemezgyár–Dorozsma állomás–Dorozsma állomási kitérő–Dorozsmai út 82.–Tisztviselő telep–Zsilip–Eszes malom–István utca–Dorozsma.

Villamos végállomás a Kiskundorozsmai templomnál. (Fotó: Peter Haseldine)

Az 1960-as években az olcsó üzemanyagár, és a buszok "pályafüggetlenségének" köszönhetően előtérbe kerültek a robbanómotoros tömegközlekedési eszközök a villamosüzeműekkel szemben, és nagyon sok városban, köztük Szegeden is elkezdték felszámolni a villamosvonalakat. A 7-es vonalat a 70-es években fokozatosan elsorvasztották, majd a csekély utasszámra hivatkozva 1977. június 30-ával megszüntették. 1963-ban több mint 30 km-es volt a szegedi villamoshálózat, ez a szám mára már szinte a felére – 17 km-re – csökkent. Ezzel együtt még így is elmondhatjuk, hogy Budapest után Szegeden van a második legkiterjedtebb villamoshálózat Magyarországon.

Aki pedig már elfelejtette, hogy a Szegeden a leghosszabb ideig közlekedő villamos típus, a legendás bengáli milyen volt, annak íme egy kis múltidéző:

https://www.youtube.com/watch?v=CptjY-0GvB0 (forrás:

https://szegeder.hu/2017/04/02/a-te-utcadban-is-jart-villamos-regen/

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szeged_villamosvonal-h%C3%A1l%C3%B3zata

)