Takács Nikolas: Muszáj kiadnom dalokban az engem ért impulzusokat

A fiatal sztár az X-Faktorban elért siker után sem állt meg, csak az utóbbi bő egy évben két lemeze is megjelent. Nem szakadt el ma sem régi énjétől a pop mellé becsempészi a dzsesszes dallamokat, sőt, a rajongóival is megkedvelteti a műfajt. Hazai karrierje mellett kis lépésekben építi fel amerikai életét. Meggyőződése, hogy a magyar művészek is legalább olyan tehetségesek, mint a szomszédos Romániából elinduló világsztárok, csupán még nem olyan jó a nemzetközi képviseletük. Takács Nikolas az I. Regionális Bűnmegelőzési Fesztivál sztárvendégeként adott lapunknak interjút.

- Klasszikus zenéről tanultál, dzsessz-ének szakra jártál, mégis egy popzenei tehetségkutató, az X-Faktor hozta meg számodra a sikert. Milyen szerepet játszott életedben a műsor? Más útra térített eredeti terveidhez képest?

- Abszolút nagy lehetőség különböző iskolákban eltérő műfajokat tanulni, de a megszerzett tudást valahol kamatoztatni kell. A legjobb ezt a közönség előtt tenni a színpadon, ennek eléréséhez azonban nagyon kevés lehetőség nyílik meg manapság. Igazából a tehetségkutató versenynek köszönhetően jutottam el tömegekhez, ismert meg rengeteg ember, sok ország. Úgy érzem, tudtam élni az alkalommal, ebben hatalmas szerepet játszott az előéletem. Az X-Faktorról tudtam, hogy ez csak pár hónap, nem mindig lesz koreográfus, stylist, száz kamera, mégis borzasztóan fontos „kiképzőtábor” volt számomra, valamint az évad összes szereplőjének.

- Felvidéken, Galántán születtél. Azt mondják, senki nem lehet próféta a saját hazájában. Követték otthon a tehetségkutató műsort, a karrieredet?

- Követték, s utána büszkék is voltak, hogy végre sikerült valakinek áttörni. Azok, akik már kiskoromtól láttak a színpadon, tudták, hogy mennyit dolgozom, mennyit próbálkoztam ezt megelőzően Szlovákiában és Felvidéken (ma gyakran északi szomszédunk magyarlakta területeit nevezik csak így – szerk.) is. Azonban mindennek oka van, s nagyon büszke vagyok arra, hogy pont egy ilyen tehetségekkel teli országban sikerült eredményeket elérnem. Aki itt tud érvényesülni, az a világ bármely pontján képes erre.

- Néhány hónapja is kerültek fel friss dalok tőled a videómegosztóra. Mit érdemes ezekről tudni? Milyen számokon dolgozol jelenleg?

- Tavaly év végén jelent meg a legutóbbi – sorban az ötödik – szólóalbumom. Készült egy gyereklemezem is, júniusban mutattuk be, erre nagyon büszke vagyok, mert aranyos dalocskák születtek. Rengeteg érzés, impulzus ér, ezeket szeretném kiadni dalokban, ezért muszáj folyamatosan dolgoznom. https://www.youtube.com/watch?v=emSPZ3I1cDg

- A legutóbbi két album milyen műfajokat érint?

- Rendkívül színesek. A gyerekdalok nem egyszerűek, bugyuták, hanem komoly dzsesszes hangszereléssel bírnak, a szövegeket K. László Szilvia meseíró, költő alkotta, akinek műveit óvodákban, iskolákban is kedvelik. A szólólemezem ennél eklektikusabb: kicsi dzsessz, egy kis R'n'B, pop, elektronikus zene – minden olyan, amit én szeretek.

- Többször szóba került a dzsessz zene. Mit gondolsz, mikor kell megkedveltetni a gyerekekkel ezt a műfajt, hogy később felnőttként is koncertlátogatókká váljanak?

- Elsősorban tisztázni kell velük, hogy a dzsessz rendkívül tág fogalom, rengeteg műfajt tartalmaz. Gyakran előfordul, hogy a rajongóim azt mondják, „nem szeretem ezt a zenét”, majd megosztják kedvenc dalukat, s kiderül: ez pont dzsessz! Ilyenkor beírom kommentbe, hogy „mégis kedveled, csak nem tudsz róla”. Ha megismertetjük velük ezeket az információkat, akkor rá fognak jönni arra, hogy nem is áll messze tőlük ez a műfaj.

- Többször jártál kint Amerikában. Hogyan haladsz az ottani karriereddel?

- Valóban így történt, s készülök arra, hogy jövőre is több alkalommal kilátogatok. Rengeteg kapcsolatot sikerült kialakítani, ezért nagyon hálás vagyok. Kis lépésekben alapozom meg az ottani életemet. Úgy hiszem, hogy szépen-lassan eljuthatok olyan helyekre, amelyekről eddig csak álmodni mertem évekkel ezelőtt.

- Bő egy hónappal ezelőtt Szegeden lépett fel Inna román dance előadó, akit egy angol újságíró „Románia legsikeresebb exportcikkének” nevezett. Az O-zone Dragostea din tei című slágerét is mindenki dúdolta nálunk, pedig román nyelvű. Miért nincsenek hasonló magyar világsztárjaink?

- Elképesztően jó kérdés, s nagyon jó lenne rá tudni a választ. Valószínűleg a menedzsment kicsit másképp gondolkodik, mer nagyot álmodni, s nemcsak az országban próbálkozik, hanem kiküldi a dalokat, a művészeket külföldre. Azt tapasztalom, hogy borzasztóan nyitott a piac, egy klikk, egy lájk után eljuthatunk egy olyan világsztárhoz, akit megközelíthetetlennek hittünk. Szerintem legalább olyan tehetségesek a magyar zenészek is, mint román társaik, csak az utóbbiaknak talán jobb a képviseletük.

- Minden bizonnyal Te is szeretnél hasonló sztár lenni. Mit teszel, átveszitek - Te és a menedzsmented - a románok módszereit?

- Igen, természetesen szeretnék azzá válni. A kapcsolataimban bízom, rajtuk keresztül kívánok eljutni amerikai producerekhez, menedzserekhez, mert ők tudják ezt a lavinát elindítani. Sajnos, Magyarországról nem tudnak eladni a nagyvilágba. Meg kell pályázni Amerikát, s onnan elindulhatok tovább. Erre felé megyek, s úgy érzem, jó úton haladok.