Villámtempóban érkeztek a határozott fityiszek a gettóból. Onnan, ahol még mindig a káosz az úr.

Pedig minden olyan szépen indult! A terv működni látszott.

A honi politika doyenje, a választási rendszerek Alexander mágusa, a telitalálat nélküli jós, az egykori MSZMP-s Botka-mentor Lengyel László az Népnek szavában papírra vetette, hogy aszondja: káosz vagy kiút! A exmarxista-neoliberális szupertitkos szupertanácsadó megfújta a harci kürtöt, magasba emelte a kékbe borult vörös zászlót, és elkiáltotta magát: megállapodás, egység, kojalíció, de tüstént, a ballibdem ellenzéknek be kell fejeznie „egymás és önmaga” legyilkolását, hogy „kitörjön a gettóból”. A holtpontról pediglen az MSZP, pontosabban: Botka, a csodafegyver mozdítsa el!

A kudarcokon őszült Lengyel szálfatermetű hőse értett a szóból. Másnap mestertervet lengetett be. Olyan összefogást, hogy aki mögé áll, az vérbeli európai demokrata, aki nem, az meg szimpla, kisstílű politikai túlélő (áruló).

Harmadnapra virradva robbant a Fields-citromdíjra érdemes matematikai elmélet. Mágnestáblázás elméletbeli listás helyekről, úgy jól megharmadolva, ködös százalékokról, messziről bűzlő arányszámokról. A „stábnak” persze nem kell sokáig osztani, szorozni, a kétszer kettő ezúttal sem lett öt. Villámtempóban érkeztek a határozott fityiszek a gettóból. Onnan, ahol még mindig a káosz az úr.

Persze ez nem is lesz másként, amíg Botka és a hasonszőrű balliberálisok a népképviseletből éppen a népet felejtik ki. Amíg minden a reménybeli koncról, a pénzről, pozíciókról, mentelmi jogokról szól. Amíg az agymosott globalista érdekkörnek akarnak megfelelni, nem a nemzetnek.

Régen rossz úton jár, akinek a konzultáció lezárt karzatokban, megtagadott lakossági fórumokban, bojkottban merül ki.

Leülhet, elégtelen.