Pocakos pólós aranyemberek a SZEGEDma Klubban

Cikkünk frissítése óta eltelt 3 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Folytatódott a SZEGEDma Klub sorozata: a harmadik, Bistorant étteremben megtartott esten olimpiai bajnok vízilabdázókkal, Molnár Tamással és Varga Zsolttal beszélgetett Csúri Ákos a magyar rendezésű sporteseményekről, a diplomáciáról, a masters világbajnokságról és Szegedről.

“Nem elvesztettük, hanem sajnos nem nyertük meg” – kezdte válaszát a háromszoros olimpiai bajnok korábbi center, Molnár Tamás arra a kérdésre, hogy miként élték meg azt, hogy a magyar férfi vízilabda-válogatott eljutott a döntőig a budapesti vizes világbajnokságon, azonban a horvátok ellen nem tudta megnyerni azt. Kifejtette, a válogatott emelt fővel szállhatott ki a vízből, az ezüstérem pedig annak tükrében, hogy Märcz Tamásnak új csapatot kell építenie a 2020-as, tokiói olimpiára, egy óriási sikernek tudható be. Arra a felvetésre, hogy a mentalitásbeli különbség dönthette-e el a világbajnoki döntőt a horvátok javára, és a döntő egy külön műfajt képvisel a sportolók számára, úgy válaszolt, hiába tudjuk, hogy egy párharcban ki az esélyesebb a nap 24 órájából, ha abban az egy órában, amikor a meccset játsszák, ezt nem tudja bebizonyítani. “Pekingben meglepődtünk, hogy az Egyesült Államokkal kell játszanunk a döntőben, nem pedig Szerbiával. Csak arra kellett koncentrálnunk, hogy tudtuk, hogy mi vagyunk az esélyesek, ebből pedig nem szabad kizökkennünk. Mindig azt mondtam: csak mi számítunk, nem az ellenfél. Ha ezt sikerül érvényesíteni, akkor csak győztesen jöhetünk ki a medencéből” – tette hozzá.

A Sydney-ben aranyérmet nyert csapat tagja, a Horvátországban a Mladost Zagrebben négy szezont lehúzó Varga Zsolt elmondta, ez alatt az idő alatt megtanulta, a horvátok teljesen másképp fogják fel a vízilabdát. Náluk sosem beszélnek elveszített döntőről, hanem inkább megnyert ezüstről, miképp Olaszországban (ahol kilenc évet játszott összesen) még inkább igyekeznek levenni a terhet a játékosok válláról. “Biztos, hogy adott lendületet a horvátoknak a szerbek legyőzése. Szinte mindenben hasonlít a két nemzet, mégis olyan a viszonyuk egymással, mint két rossz testvérnek. Többet jelenthetett a horvátoknak, hogy legyőzték Szerbiát, minthogy megnyerték a vb-t” – összegzett a Ferencváros edzője.

Mindketten tagjai voltak a masters világbajnokságon hibátlan mérleggel aranyérmet nyert, Millenium néven elindult csapatnak: az előzményekről Varga Zsolt úgy fogalmazott, fájdalmasak voltak számára az első edzések és méterek, ugyanakkor úgy látja, az attól való félelem, hogy rosszak lesznek, olyan plusz motivációt adott számukra, aminek köszönhetően sikerült ez a teljesítmény. Osztotta véleményét Molnár Tamás is, aki visszavonulásakor egykori edzőjének, Tóth Imrének is azt mondta, biztos benne, hogy hetente fog vízi edzéseket végezni. Ezt a tervét azonban nem sikerült végrehajtania, volt, hogy már fürdőköpenyben ült a parton, de mégsem szállt be edzeni – így a mozgást tollaslabdával pótolta. “Papesz” kezdeti felkészülése húsz perc hasizomból állt a szaunában, majd rádöbbent, hogy egy 12 éves szintjén van fizikálisan, miután a gyermekeitől is vereséget szenvedett. A torna kezdete előtt tudták, hogy azzal, ha Kásás Tamás, vagy Steinmetz Barna beszáll, jobbak lesznek, így megvoltak a zongoracipelők, ők pedig vihették a széket, amin a maestrók játszhatnak. Viccesen megjegyezte, a centerek és a bekkek az igazi vízilabdázók, így a Millenium meccsén Kemény Dénes hiába kérte többször is tőle, hogy menjen be centert játszani, csak annyit tudott rá felelni:

*-*Hidd el, hogy bemegyek, ha sikerül felérnem.

A lehetőséget is elvették

Budapest ugyan pályázott a 2024-es olimpiai játékok megrendezésére, azonban a Momentum Mozgalom kampányát követően Magyarország visszavonta pályázatát. A sikeresen megrendezett vizes világbajnokság kapcsán felvetődött: képesek lettünk volna-e az ötkarikás játékok megrendezésére? “Dühös voltam és sajnáltam, hogy nem jöhetett létre. Egy sportolónak az a legjobb, ha otthon játszhat. Keveseknek adatik meg, hogy saját közönség előtt játszhasson egy olimpián, ahol a részvétel is nagy dolog, nemhogy egy győzelem” – mondta véleményét Varga Zsolt. Molnár Tamás úgy folytatta, fantasztikus volt az a három hét, ami alatt zajlott a vizes világbajnokság, miközben a Forma 1-es nagydíjat is rendezték, így nem volt még hazánknak egy olyan nyara sem, ami ennyire Magyarországra irányította volna a figyelmet. “Az olimpiát támogatók azt érezhették, mint az 1984-es olimpikonjaink, akiknek azt mondták, nem utazhatnak. Lehetőséget sem kaptak arra, hogy bebizonyíthassák, mire képes. Így jártunk mi is, nem is volt lehetőségünk, még ha az ellenfelek más dimenziót is képviseltek” – fejtette ki Molnár Tamás.

Minden teher nehéz

Mindketten ma már vezetőként dolgoznak: Varga Zsolt a Ferencváros sikeréért, míg Molnár Tamás a szegedi vízilabdáért dolgozik – egyik munka sem jelent könnyű feladatot. A Fradi mestere elmondta, öt éve úgy nézett ki, hogy megszűnik a zöld-fehér klub vízilabda-szakosztálya, majd az első évben közel állt ahhoz a csapat, hogy kiessen a másodosztályba. Meglátása szerint az életbeli periódusok köszönnek vissza a sportban is, egyúttal a magyar vízilabda számára is fontos, hogy a szegedi csapat kijöjjön abból a szituációból, amibe most került, és újra tényező legyen. (A ContiTech Szeged Diapolo tavalyi keretéből ketten maradtak idénre, helyüket csupa, fiatal játékos vette át, így az új szezonban az élvonalbeli tagság megőrzése lesz a csapat célja – a szerk.)

A szegedi csapat ügyvezetői posztját is betöltő Molnár Tamás azt mondta, az elmúlt három évet sikerült menedzselniük, azonban folyamatosan romlott a csapat teljesítménye. Mivel maradt a 16 csapatos OB I, ami olyan anyagi feltételeket teremt, aminek eredményeképp azok a játékosok is megkérik az árukat, akik nem feltétlenül ütik meg az élvonalbeli szintet, így a harmadik évben elért rosszabb teljesítmény pont a duplájába került, mint az első évben elért ötödik hely. Ezért gondolták úgy, hogy ezt felesleges fenntartani, és lehetőséget kell adni a helyi játékosoknak, egyúttal nem látja tragédiának, ha a szegedi csapatnak a bennmaradásért kell küzdenie. “Ha sikerül egy támogatót találni, aki szeretne olyan csapatot építeni, mint amit most a Ferencvárosból szeretnének, akkor ebben partnerek leszünk. A legfájóbb számomra, hogy minden kötelezettségünket teljesítettük az elmúlt három évben, de ezeket nem mindig határidőre tettük, ezért pedig én vállaltam a felelősséget. Borzasztó volt így lemenni az uszodába, ilyenkor nem szívesen tartok kiegészítő edzést a centereknek” – mesélte Molnár Tamás.

Sydney, Athén és Peking olimpiai bajnoka Szegedre való visszatéréséről elmondta, az utolsó, Dominóban töltött éve végén egy kvázi kirúgással felérő ajánlatot kapott, majd ő kereste fel a szegedi klub korábbi elnökét, Körtvélyessy Pétert, akivel nagyjából fél óra alatt megállapodtak. “Nem volt könnyű hazajönni, mégis életem egyik legjobb döntésének tartom.

*-*Először, egy péntek estén azt hittem, kijárási tilalom van, de Szeged sokkal élhetőbb város. Ha az ember megtalálja a számítását és motivációját, akkor a többség Szegeden élne szívesebben, de ehhez még sok változásra van szükség”

– fogalmazott az európai, és a nemzetközi szövetség sportolói bizottságának tagja. Mint hozzáfűzte, ezért is kezdett el 2008-ban a játékvezetéssel foglalkozni, hogy ilyen pozíciókat betölthessen – ebben pedig sokat segített neki Gyárfás Tamás, a Magyar Úszó Szövetség korábbi elnöke, aki a FINA alelnöki tisztségét is betöltötte. Nagy sikernek értékeli, hogy a nemzetközi szövetségben fajsúlyos pozíciókat nyertek el a magyarok, hiszen Salamon Ferenc 1999-ben kikerült a nemzetközi szövetség vezetéséből, ez által pedig egy olyan űr keletkezett, amelyet a medencében is megéreztek. Az olasz Pro Recco például évek óta haszonélvezője annak, hogy erős diplomáciával rendelkezik Olaszország a vízilabda terén.

A közönség kérdésére válaszolva azt mondta, el kellett telnie 6-8 évnek, amíg elfogadható szinten tudott játszani a szegedi csapat ellen. Az újszegedi sportuszoda felújításáról elmondta, amennyiben ezt nem sikerül kivitelezni, akkor ki kell jelenteni:

*-*a szegedi úszósport meghalt.

A létesítmény a Szegedi Vízipóló Suli TAO-s pályázatának köszönhetően újulhat meg, a beruházás mintegy 370 millió forintba kerülhet, a munkálatok befejezését augusztusra ígérték, azonban jelenleg úgy áll, hogy a szegedi pólócsapat őszi mérkőzéseinek pályaválasztó jogát fel kell adnia, mert nem készülnek el az uszoda felújításával. Arra a felvetésre, hogy a magyar kormány minden járásba tanuszodát szeretne létesíteni, úgy reagált: Körtvélyessy Péternek is volt egy ilyen ötlete, aki Szeged különböző pontjain hozott volna létre tanuszodákat, azonban ez a szegedi klub elnökének halála miatt nem valósulhatott meg. A kevés vízfelület miatt a szegediek a környékbeli településekre, így Algyőre, Hódmezővásárhelyre vagy Mórahalomra kényszerülnek járni, ha úszni szeretnének. “Elsírom magam a vásárhelyi uszodát látva, és most még építenek is hozzá egy 33 méteres medencét. Úgy vélem, elvárható lenne, hogy komolyabb erőforrásokhoz nyúljon a város vezetése az uszoda érdekében. Az újszegedi sportuszoda élettartamát most meghosszabbítjuk, de remélhetőleg nem azt a kérdést fogja feltenni az első ember, aki felújítás után belép, hogy hova költötték el azt a több százmillió forintot” – zárta Molnár Tamás.

Előző sztori

Labdarúgás: szegediekkel tör az Eb felé U21-es válogatott

Default thumbnail
Következő sztori

Szegedi KDNP: Minden feltétel adott a nyugodt tanévkezdéshez

Legutóbbi hasonló cikkek