A nemzet legnagyobb diadalának napja – Szeged és Nándorfehérvár 1456-ban

Szeged déli fekvése az oszmán fenyegetés korában is kiemelt szerepet kölcsönzött a városnak: itt gyülekeztek a török ellen harcba induló erők, országgyűlések és hadi tanácsok helyszínéül szolgált Szeged a korszakban. Szeged szerepéről a történelmi pillanatokban Szabó Pál történésszel, a szegedi Délvidék Kutató Központ munkatársával beszélgettünk.

– Milyen volt Szeged szerepe a nándorfehérvári győzelem időszakában? Mi volt ennek a jelentősége?

– Azt a rendelkezésünkre álló forrásokból tudjuk, hogy a nándorfehérvári diadal fő alakjai több alkalommal is megfordultak Szeged városában. Így mind

Hunyadi János

, mind

Kapisztrán János

jártak a városban az előkészületek során, így közvetlenebb kapcsolat nyomába is eredhetünk. Azt is tudnunk kell, hogy e korszakban Szeged városa országos események színhelyévé emelkedett. A város ugyanis az egyre közelebbi, fenyegető török veszély miatt, a közvetlen szorításba került Nándorfehérvár mögött a legközelebbi olyan logisztikai hely volt, amely jó hátországot biztosított az élelmiszer- és jószágellátás, a szükséges tartalékok gyors biztosítása tekintetében. A szóba jöhető Temesvár ezt a funkciót nehezebben biztosította, mert távolabbi volt. Ugyanakkor fontos hadi út is érintette Szeged városát, főleg déli irányban, a Duna, Dráva, Száva folyók felé. Ezáltal katonai szerepe is megnőtt, egy keresztény hadsereg számára a török elleni felvonulás szempontjából ideális gyülekezőhellyé vált. Jól mutatta ezt a fontos szerepet, hogy Albert király 1439-ben innen indult el az összegyűlt seregével az ostromlott Szendrő felmentésére. Szendrő 1439-ben elesett, így az ország védelmi kulcserődje, Nándorfehérvár maradt, ahová nyugodtan mondhatjuk, hogy ¬Szegeden át vezetett az út.

– Tudhatjuk azt, hogy milyen lehetett a város Hunyadiakkal való kapcsolata?

– A Hunyadiak időszaka alatt fontos diplomáciai, politikai események kapcsolódtak Szegedhez. Hunyadi János kormányzósága során több országgyűlés színhelye volt, a hadjárata innen indult el 1444-ben, valamint 1446-1448 között is, főleg katonai szervezési feladatai során fordult meg a városban. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy Szegeden királyi sókamara ispánság működött, amelynek pénzügyi erejét is igénybe vette a katonái toborzásakor. Ezt a jövedelmet Nándorfehérvár védelmi költségeinek előteremtésére már korábban, az 1440. évi első szultáni ostrom során a várvédő Tallóci testvérek is felhasználták. Azt is hozzá kell tenni, hogy bár Szeged királyi város nem lehetett a Hunyadiaké, de a mai Alsóvárosban rendelkeztek házzal. Hunyadi Jánosnak és sógorának,

Szilágyi Mihálynak

megyében és közelben voltak jelentős uradalmaik. Például a közeli Hód és Vásárhely falu (a mai Hódmezővásárhely) Hunyadi közeli uradalom birtokközpontja volt, ekkor már mezővárosi rangban (oppidum). Ezeket – főleg az értük való hosszas birtokper miatt – a Szegedre való útjában többször is útba kellett ejtenie, míg végezetül egy 1456. május 12-én kelt oklevélben

V. László király

újra Hunyadinak adományozta. Arra csak utalni tudok, hogy a későbbiekben a Hunyadiak és Szeged kapcsolata az 1456 utáni eseményekben is megmaradt. Például Hunyadi János halálával V. László ide hívatta össze a királyi tanácsot vagy 1458-ban a Garai-Cillei érdekszövetség is Szegeden tudott megállapodni a Hunyadi-Szilágyi hatalmi csoporttal, arról nem is szólva, hogy Hunyadi Mátyás, uralkodása elején, Szegeden is összehívott országgyűlést. A későbbi hagyomány az alsóvárosi ferences kolostornak miseruhaként adott kazulát

Mátyás király

bőkezű adományának tartja, amely ott ma is megtalálható.

– Mi történt 1456-ban?

– 1456-ban ismét a katonai szervezés ügye szólította Hunyadi Jánost Szegedre. Ismert, hogy 1456 márciusában – amikor még tudtak a szultán támadás pontos irányáról – Hunyadi a török ellen indítandó keresztes hadjáratról a főurakkal és a bárókkal e városban tanácskozott. Amikor

II. Mehmed szultán

szándéka világossá vált, júniusban a török ellen induló sereg Nándorfehérvár felmentésére itt gyülekezett és Hunyadi innen vezette őket Nándorfehérvárhoz. Sőt, azt is mondták, hogy az ostrom ágyúinak a zaja idáig is elhallatszott.

– Volt-e szegedi résztvevője a nándorfehérvári diadalnak?

– A Nándorfehérvárnál harcoló keresztes seregben is érintett volt Szeged városának lakossága. Ebben pedig

Kapisztrán János (Giovanni da Capestrano)

ferences szerzetesnek volt jelentős szerepe. A kérdéssel legutóbb

Zombori István

szegedi egyháztörténész foglalkozott. Annyit tudhatunk, hogy Kapisztrán a városban háromszor is tartózkodott.

III. Callixtus pápa

egyik legfontosabb intézkedésének tekintette, hogy pápai bullában törökellenes hadjáratot hirdetett, nyugati, reguláris keresztes seregek részvételével. Bár a fő szervezést a spanyol

Don Juan de Carvajal

bíborosra bízta német, lengyel, és magyar földön egyaránt, Kapisztrán feladata – a pápai bulla kihirdetése mellett – a népi keresztes had toborzásában volt a leghatékonyabb.

Az idős Kapisztrán a ferencesek azon szigorúbb, ún. obszerváns ágához tartozott, amely nagy tapasztalattal rendelkezett a huszita és a bogumil eretnek tanok felszámolásában. 1455-ben érkezett először Magyarországra. Elsősorban Hunyadi Jánossal szeretett volna személyesen is találkozni. Ezért érkezett először Szegedre 1455 szeptemberében. Mivel már nem találta itt Hunyadit, egy ideig itt időzött, és prédikálni kezdett a szegedi várnagy,

Fügedi Benedek

háza előtt egy erre az alkalomra készített emelvényen. Latinul mondott beszédét rendtársai,

Varsányi István, Csanádi György

és

Bertalan testvér

fordította magyarra. A beszéd minden bizonnyal nagy hatást gyakorolt a város polgárságára, mert a későbbi szentté avatási eljárásban több szegedi illetőségű tanút találunk. Kapisztrán szegedi ittlétének mai emléke a szeged–alsóvárosi ferences templomban látható szobor,

Damkó József

alkotása is. Azt tudjuk, hogy a ferences templom ekkor nem készült el, építése még folyamatban volt. Kapisztrán Hunyadival Erdélyben találkozott, 1455 őszén és a visszaútja során, 1456 januárjában, valószínűleg ismét érintette a várost. A Pesten és Budán megtartott tanácskozásokon részt vett. A keresztesek soraiba való beállás vallási kedvezményt ígért. Teljes bűnbocsánat illette azt, aki „személyesen hadra kel” vagy aki „maga helyett 1 katona fél esztendei fizetségét állja”. A sereg összegyűlésének határidejét – megvárva a nyugati keresztes sereg megérkezését is – augusztus 1-jére tűzték ki. Kapisztrán ezért 1456 áprilisától országos körútra indult, a helyi keresztes haderő toborzására. Szavait tolmácsok fordították az összegyűlt embereknek. Baranya, Bács, Bodrog, Csanád megyékben fordult meg, így április 29-én Szeged városában is. Ez volt a harmadik látogatása, amelynek során ismét nagy hatással szónokolt, ezért feltételezhetjük azt, hogy a Nándorfehérvár felmentésére összegyűlt helyi keresztes csapatokban minden bizonnyal szegediek is részt vettek.

– Szegedről indult Kapisztrán is Nándorfehérvárra?

– Nem, az útját tovább folytatta Pécsre, Bácsra, majd Futakra és Újlakra ment. Ez utóbbi helyen a földesúr, az erdélyi vajda Újlaki Miklóssal is kapcsolatba lépett. Főleg olyan helyeket keresett fel, ahol az obszerváns ferenceseknek volt rendházuk. Elszántságát az is jól mutatta, hogy az égbolton júniusban feltűnt Halley-üstököst sem rossz előjelnek tartotta. Július 2-án érkezett Nándorfehérvárra, éppen akkor, amikor a török flotta, azonban szerencséje volt. Néhány hajóval be tudott jutni még a török hajók által vízen elzárt várba egy nagy viharnak köszönhetően. Másnap, július 3-án érkezett meg ugyanis II. Mehmed 60-70 ezer főre becsült szárazföldi török serege a vár alá.

– Mivel a nyugati keresztes had az ostromról gyakorlatilag lekésett, az ostrom során a toborzott kereszteseknek jutott döntő szerep?

– Igen, később, az ostrom félbeszakításának elindításában volt szerepük. A döntő napon, július 22-én, amikor a keresztesek megtámadták az anatóliai hadtest táborát, a szultán a ruméliai sereggel ellenük vonult, de őrizetlenül hagyta a sereg ágyúit. Hunyadi – zseniális katonai felismeréssel – ezt a várból észrevette és a várból kitörve az ágyúkat elfoglalta és az ostromlók ellen fordította. Ez alapvetően eldöntötte az ostrom további sorsát. Bár a harcok még folytak, mivel a szultán – aki maga is megsebesült – az ágyúkat nem tudta visszafoglalni, másnap parancsot adott a visszavonulásra. A szultáni fősereg súlyos veszteségeket szenvedett, bár az Oszmán Birodalom nagy katonai erejét jól mutatta az a tény, hogy ezzel egy időben egy déli hadsereg görög földön, az Athéni Hercegség ellen is háborúzott és Athén városát vette és tartotta ostrom alatt. A nándorfehérvári emléknap ünnepe kapcsán ne feledjük el azt sem, hogy nem az 1456. évi volt a vár ellen indított első szultáni ostrom. A szultán jól ismerte apja,

II. Murád

1440-ben indított nagyszabású, 6-7 hónapig elhúzódó hosszú ostromának kudarcát is, amely ostromot a hazai történeti kutatás mellőzött és a témának doktori disszertáció formájában jómagam egy könyvet szenteltem.