Tíz képpárral mutatjuk be idén is az évszázadokat maga mögött hagyott Szegedet. Egyes házakra, szobrokra szinte már senki sem emlékezik, más épületek viszont állták az idő viharát a gondos kezeknek köszönhetően. Tekintse meg képgalériánkat, s olvassa el a rövid ismertetőket!
A 2016-os évhez hasonlóan idén is időutazásra invitáljuk olvasóinkat. Meglepően sokat változott a város az eltelt évtizedekben. Vannak olyan értékes épületek, amelyek örökre elpusztultak, mint a Bocskai és a Szilágyi utca közötti házak. Más esetekben kevesebb könnyet ejtünk, mert ma inkább szégyen, mint büszkeség, hogy Szegeden állították fel először Sztálin és Lenin szobrát. Azonban ez is a történelmünk része. Egyes épületek, mint a nemrég felújított Fogadalmi templom és az Új zsinagóga visszanyerték, vagy hamarosan visszanyerik régi szépségüket. Kalandozzanak velünk a múltban!
1882-ben épült fel a Balogh-ház a Széchenyi tér 6. szám alatt, amely nevét építtetőjéről Balogh János királyi közjegyzőről kapta. A “fényírda” 1907-től működött a házban, az emeletráépítés valamikor az 1960-as években zajlott le.
A kormány jelentős összegű támogatásának köszönhetően visszanyeri régi pompáját Baumhorn Lipót mestermunkája, az 1900 és 1902 között felépült Új zsinagóga. A 48 méter magas épület eklektikus stílusban épült, bizonyítva a magyar zsidóság asszimilálódását. A holokauszt után ültetett növények helyett visszaállítják az eredeti bibliai kertet, amelynek köszönhetően kívülről is újból megcsodálható lesz a műemlék az állványok eltűnése után.
Szintén XX. századi múltunk értékes, s nemrég felújított része az 1913 és 1930 között felépült Magyarok Nagyasszonya székesegyház, avagy ahogy mindenki ismeri: a szegedi dóm. Történetéről ITT írtunk, felújításáról pedig ebben a cikkben. Megmaradásra méltó volt a bontás során előbukkant, 11. századi alapokra épített Dömötör-torony. Belsejét Aba-Novák Vilmos falfestményei díszítik.
“Ez a szegedi szobor, a nemsokára Budapesten megvalósuló Sztálin szobor, a magyar nép lelkéből fakadnak, érzelmeit tükrözik, szeretetét fejezik ki azok iránt, akiknek nevéhez, akiknek eszméihez nemcsak a világtörténelem, hanem a magyar történelem legnagyobb fordulata is fűződik” – állította Révai József népművelési miniszter Tápai Antal szobrának felavatásakor, amely részben egy Horthy-emlékmű maradványaiból készült el. A szöveget ugyan egy 1951-es filmhíradóból idéztük, de maga az avatás 1950. december 30-án zajlott le. A szobornak rövid karrier jutott, a forradalom utáni évben elbontották. Helyére 1968-ban került fel az eredetileg 1955-ben az Aradi vértanúk terén felavatott lidicei emlékkő.
Nem kevés egyszintes épületet találhattunk még az ’50-es évek szegedi belvárosában. Az épületeket fokozatosan lebontották a következő évtizedben, ez történt meg a Nagy Jenő utca 3. szám alatti házzal, amelynek helyére négyemeletes bérházat húztak fel.
Csak néhány üres asztalt, s pedáns rendben összesöprögetett borosüveg-maradványok halmait találtuk a szerelmes pár helyén egy szombati reggelen. Este talán az unokáikkal is találkozhattunk volna.
Nem változott sokat a Mars téri autóbuszállomás képe 1965. novemberi felavatása óta. Az utasforgalom ugyan a tízszeresére, a járműforgalom a hétszeresére nőtt, de az épületek maradtak, habár évtizedes szándék a pályaudvar elköltöztetése. A buszok azonban változtak, a farmotoros Ikarus 55, s a ma már ritkaságnak számító ÁMG pótkocsik Ikarus 60-sok helyét korszerűbb járművek vették át. Igaz, a faros buszokkal egy időben, azok utódjaként gyártott 200-as sorozatú Ikarusok kései példányaiból még láttunk párat.
Az amerikai bombázásokban és német katonák hídrobbantása miatt 1944 őszén elpusztított hidat 1947 és 1948 között építették újjá. A Rákosi Mátyásról elnevezett hidat Mihailich Győző tervezte. Az azóta látszólag nem változott hídon 49 év alatt rengeteg módosítás történt, s nem csak a címfestő cégére tűnt el…
1986-ban adták át az új lakóháztömböt a Kossuth Lajos sugárút, Bocskai utca és Szilágyi utca közötti szakaszán, elpusztítva a század elején még képeslapokon is büszkeséggel mutatott épületeket.
