Plakátokon elevenedik meg a múlt Szegeden + FOTÓK

A Nemzeti Múzeum plakátkiállítását őszig lehet megtekinteni a szegedi Móra Ferenc Múzeumban. Az intézmény igazgatóhelyettesével jártuk be a tárlatot, aki egy-egy anekdotát is elmesélt.

„Egyesüljünk a Nemzeti Hadseregben” – nyújt kezet 1919-ben a zöld színnel ábrázolt szegedi 46-os gyalogezred bakája a fegyverként használható szerszámát letevő „vörös kalapácsos embernek”. Az említett plakát több szempontból is szimbolikus. A szegedi 46-osok gallérhajtókája valóban zöld volt, de ennél is fontosabb, hogy a tévútra tért, Tanácsköztársaságot támogató munkással a piros-fehér-zöld lobogót adják ki együtt.

Medgyesi Konstantin

, a Móra-múzeum tudományos igazgatóhelyettese teszi hozzá, hogy akkoriban már Bécsben élt a legendás „vörös kalapácsos ember” megalkotója

Bíró Mihály

. A Kun Béla-féle államkísérlet propagandistája egy évvel később már egy kapitalista cégnek készített plakátokat. A napjainkra világmárkává váló cipőbolt hálózatnak néhány éve Szegeden is van üzlete. Március 12-én nyílt meg a PlakArt kiállítás a Móra Ferenc Múzeumban. A mintegy 160 plakát az 1890-es évektől 1956-ig kalauzol minket. Megelevenedik az 1896-os Millenniumi Kiállítás, az 1938-as Szent István Emlékév. Reklámozásra használt díszes fémdobozokat, fiatalságot ígérő krémektől a legújabb rádióig számtalan terméket reklámozó lapokat látunk. A Kolibri bar reklámján a román cenzúra pecsétje – a plakát az 1919-es budapesti megszállás ideje alatt készült. A politikai változások is követhetőek, a Horthy-korszakban népszerű

Szent István

tejkaramellát 1946-ban még változatlan formában forgalmazzák, az 1950-es plakáton viszont már eltűnik az államalapító arcképe, s a Szent jelző is.

A két világháború propagandaplakátjai között is számtalan érdekességet fedezhetünk fel. Az egyikről a Központi Hatalmak uralkodói mosolyognak ránk, mellette egy 1912-es szociáldemokratáknak készült munka a háború borzalmaira figyelmeztet, az embertömeget ágyúba lapátoló tüzért alkotó művész szinte látnoknak tűnik az utókor számára. Az említett Bíró Mihály munkái és a negyedévszázaddal későbbi nyilas plakátok is tehetséges alkotókról mesélnek, de Medgyesi Konstantin szerint nem szabad elfelejteni, hogy mekkora kontrasztot jelent az ordas eszmék szolgálata. „A Rákosi-korszak plakátjai szakadtak el talán a legjobban a valóságtól” – vélekedett a történész. A beszolgáltatással sújtott parasztok nem mosolyogva emlegették a kopasz diktátort, mint ahogy egy-egy művön látszik. A tárlat összeállítói azonban nem hagyják, hogy ilyen gondolatokkal búcsúzzon a látogató: a két világháború közötti filmek, a turisztikai reklámok újból mutatják, hogy a plakátművészet bírt pozitív szereppel is a modern korban.