Nagyapja diktatúraellenes tevékenységéről is hallhatott a békéssámsoni diák az Emlékpontban

Cikkünk frissítése óta eltelt 6 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

0224_Töri_04

A kommunizmus áldozatainak emléknapján rendhagyó történelemórán vett részt a hódmezővásárhelyi Emlékpontban a Békéssámsoni Általános Iskola és a vásárhelyi Eötvös József Szakképző Iskola egy-egy osztálya. A tanórán Nagy Gyöngyi, az Emlékpont történésze a Békéssámsonban az 1950-es években működött Magyar Ellenállási Mozgalom tevékenységét mutatta be.

Az előadáson – amelyre a sámsoni gyerekeket elkísérte a település polgármestere, Zámbori Tamás is – Nagy Gyöngyi elmondta: a mozgalmat a rendszerváltást követően polgármesternek választott Annus István indította 1951-ben – akinek unokája, Kristóf is részt vett a rendhagyó órán -, és annak 1955-ös felszámolásáig húszan vettek részt Rákosi embertelen rendszere elleni tevékenységben. Az előadó rámutatott: az államszocialista hatalom a magyar paraszttársadalommal a kuláküldözések során kíméletlenül elbánt a személyi kultusszal párosuló terror eszközével, a padlássöprések és a kötelező beszolgáltatások emberek millióit taszították nyomorba, éhezésbe és félelembe.

A Magyar Ellenállási Mozgalom tagjai antikommunista röplapokat gyártottak és terjesztettek Békés, Csongrád, Szolnok megyében és a fővárosban. A röpcédulákon a szovjet megszállás, a vörös terror, a sztálini Szovjetunió kiszolgálói, a kötelező beszolgáltatás, a téeszekbe való belépés ellen buzdítottak, s kiálltak a magyar haza függetlensége, hagyományai és értékei mellett. Legismertebbé a „Sír a magyar róna, ruszki csizma nyomja” feliratú röplapjuk vált.
Annus István mellett a szervezkedésben részt vett Arany-Tóth Ferenc, Bálint Mihály, Benyhe Gyula, Cseszkó Ferenc, Györgyi Ferenc, Hegedűs László, Kruzslicz Ferenc, Lengyel István, Major János, Makszi István, Matók István, Matók József, M. Tóth Sándor, Pál János, Pleskonics István, Setény János, Tóth István, Tóth József és Zöld Imre is. A beszervezetteket titoktartás terhelte, s számolva a lebukással és a családtagokkal történő zsarolás lehetőségével, csak nőtlen férfiak léphettek be.

A szigorú szabályaikat azonban 1954 nyarán egyik tagjuk megszegte: saját munkahelyén, a fővárosi Láng Gépgyárban szórólapozott. Az ÁVH előtt így kiderülhetett, hogy az ottdolgozók közül ki a sámsoni, és a ráállított ügynök feltérképezte a mozgalmat. A letartóztatások 1955 tavaszán kezdődtek meg, míg az elsőfokú ítélet 1955. július elsején és másodikán született meg. Annus Istvánt és Zöld Imrét ekkor halálra ítélték és teljes vagyonukat elkobozták, a többiek hosszú börtönbüntetéseket kaptak. A másodfokú tárgyaláson a két vezető ítéletét kegyelemből életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták, a Magyar Ellenállási Mozgalom húsz tagja ekkor összesen 186 év börtönbüntetést kapott.

A mozgalom tagjai az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt kiszabadultak, de többségüket 1957-ben újra elfogták, hogy hátralévő büntetésüket letöltsék. A kommunista rendszer fennmaradásáig állandó megfigyelés alatt álltak és másodrendű állampolgárok maradtak – fogalmazott az előadó.

Előző sztori

Tuzson Bence: még nincs döntés a felszabadult olimpiai fejlesztési forrásokról

Következő sztori

Március elején indul a HÖOK által szervezett diákkedvezmények rendszere