Nagyapja diktatúraellenes tevékenységéről is hallhatott a békéssámsoni diák az Emlékpontban

A kommunizmus áldozatainak emléknapján rendhagyó történelemórán vett részt a hódmezővásárhelyi Emlékpontban a Békéssámsoni Általános Iskola és a vásárhelyi Eötvös József Szakképző Iskola egy-egy osztálya. A tanórán Nagy Gyöngyi, az Emlékpont történésze a Békéssámsonban az 1950-es években működött Magyar Ellenállási Mozgalom tevékenységét mutatta be.

Az előadáson – amelyre a sámsoni gyerekeket elkísérte a település polgármestere,

Zámbori Tamás

is –

Nagy Gyöngyi

elmondta: a mozgalmat a rendszerváltást követően polgármesternek választott

Annus István

indította 1951-ben – akinek unokája,

Kristóf

is részt vett a rendhagyó órán -, és annak 1955-ös felszámolásáig húszan vettek részt

Rákosi

embertelen rendszere elleni tevékenységben. Az előadó rámutatott: az államszocialista hatalom a magyar paraszttársadalommal a kuláküldözések során kíméletlenül elbánt a személyi kultusszal párosuló terror eszközével, a padlássöprések és a kötelező beszolgáltatások emberek millióit taszították nyomorba, éhezésbe és félelembe. A Magyar Ellenállási Mozgalom tagjai antikommunista röplapokat gyártottak és terjesztettek Békés, Csongrád, Szolnok megyében és a fővárosban. A röpcédulákon a szovjet megszállás, a vörös terror, a sztálini Szovjetunió kiszolgálói, a kötelező beszolgáltatás, a téeszekbe való belépés ellen buzdítottak, s kiálltak a magyar haza függetlensége, hagyományai és értékei mellett. Legismertebbé a „Sír a magyar róna, ruszki csizma nyomja” feliratú röplapjuk vált. Annus István mellett a szervezkedésben részt vett

Arany-Tóth Ferenc

,

Bálint Mihály

,

Benyhe Gyula

,

Cseszkó Ferenc

,

Györgyi Ferenc

,

Hegedűs László

,

Kruzslicz Ferenc

,

Lengyel István

,

Major János

,

Makszi István

,

Matók István

,

Matók József

,

M. Tóth Sándor

,

Pál János

,

Pleskonics István

,

Setény János

,

Tóth István

,

Tóth József

és

Zöld Imre

is. A beszervezetteket titoktartás terhelte, s számolva a lebukással és a családtagokkal történő zsarolás lehetőségével, csak nőtlen férfiak léphettek be. A szigorú szabályaikat azonban 1954 nyarán egyik tagjuk megszegte: saját munkahelyén, a fővárosi Láng Gépgyárban szórólapozott. Az ÁVH előtt így kiderülhetett, hogy az ottdolgozók közül ki a sámsoni, és a ráállított ügynök feltérképezte a mozgalmat. A letartóztatások 1955 tavaszán kezdődtek meg, míg az elsőfokú ítélet 1955. július elsején és másodikán született meg. Annus Istvánt és Zöld Imrét ekkor halálra ítélték és teljes vagyonukat elkobozták, a többiek hosszú börtönbüntetéseket kaptak. A másodfokú tárgyaláson a két vezető ítéletét kegyelemből életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták, a Magyar Ellenállási Mozgalom húsz tagja ekkor összesen 186 év börtönbüntetést kapott. A mozgalom tagjai az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt kiszabadultak, de többségüket 1957-ben újra elfogták, hogy hátralévő büntetésüket letöltsék. A kommunista rendszer fennmaradásáig állandó megfigyelés alatt álltak és másodrendű állampolgárok maradtak – fogalmazott az előadó.