“A tenisz az életre tanít” – Hajnal Istvánnal, a Sportmánia Egyesület edzőjével beszélgettünk

Cikkünk frissítése óta eltelt 5 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

hajnal_istvan_tenisz005kf

Hajnal István tizenkét évvel ezelőtt indította el saját tenisziskolját, két éve pedig megalapította a Sportmánia Egyesületet. Az elmúlt bő egy évtizedben tizenhárom magyar válogatott játékost nevelt ki, versenyzői pedig 57 országos és 77 vidék bajnoki címet szereztek. Edzői filozófiája vele együtt változott az évek alatt, szerinte nincs két egyforma versenyző és fontosnak tartja, hogy a pályán kívüli életre is nevelje tanítványait. A Sportmánia Egyesület vezetőjével és edzőjével, Hajnal Istvánnal beszélgettünk a klub múltjáról, jelenéről, sikereiről és a sportágról.

Hajnal István hosszú ideje foglalkozik tenisz oktatásával, korábban több hónapot töltött Amerikában és Spanyolországban hogy különböző edzésmódszereket tanulmányozzon és edzői minősítéseket szerezzen. Tizenöt évig dolgozott a Gellért Szabadidő Központban és 2004-ben elindította saját tenisziskolját is. Már a Gellért SE-nél is elsősorban a versenyteniszért felelt a szakember, tanítványai pedig komoly sikereket értek el nemzetközi szinten is. Kiemelkedő eredményt ért el például Susányi Zsófia, aki világbajnokságon és Európa-bajnokságon is dobogóra állhatott, a tenisz szentélyének számító Wimbledonban legjobb nyolc közé jutott a juniorok között. Barzó Lilla tavasszal a WTA világranglista 435. helyéig jutott el, míg Bíró André az ifjúsági ranglista negyvenedik helyén is állt. A klub jelenlegi legjobb játékosa az a Drahota-Szabó Dorka aki jelenleg is magyar bajnoki címvédő egyéniben és párosban egyaránt a tizennégy éves korosztályban.

A tenisz egyéni sport, de sokan jobban érzik magukat csapatban

„Az elsődleges célunk egy családias hangulatú klub megteremtése volt amikor megálmodtuk az egyesületet” – mondja Hajnal István. „Elindítottunk egy felnőtt férfi csapatot a harmadosztályban, amit végül sikerült is megnyernünk, bár ilyen játékosokkal ez mondhatni kötelező feladat volt. Elsősorban nem is ez a fontos, hanem az, hogy van egy olyan csapat, ahova be tudjuk később csatolni a fiatalokat. Bár a tenisz esetében egyéni sportról beszélünk, mégis sok játékos jobban érzi magát egy csapatban, ennek köszönhetően több korábbi játékosomat is sikerült visszacsábítanunk, olyan játékosokat, akik már abbahagyták a teniszt, legalábbis a versenyzést. A következő szezonban már lesz egy másodosztályú női csapatunk a felnőtteknél, valamint a másodosztályba feljutott férfi csapat mellett megint lesz egy harmadosztályú csapatunk is, ugyanis egy kooperáció keretében egyesülünk az SZVTK-val, akik idén a második helyen végeztek a már említett férfi bajnokságban, éppen mögöttünk.”

hajnal_istvan_tenisz002kf

Az egyesület taglétszáma jelenleg 70-80 fő körül mozog, ennyien járnak rendszeresen teniszezni, ebből pedig körülbelül ötvenen igazoltan versenyeznek egyéniben, vagy csapatban. A Sportmánia Egyesület a legnagyobb hangsúlyt talán mégis az utánpótlásnevelésre fordítja, már óvodás kortól kezdve ismerkedhetnek a gyerekek a tenisszel, a szakvezető pedig a nyolc és tizenegy éves korosztályban kifejezetten nagy potenciált lát a jövőt illetően. „Két iskolával is megállapodást kötöttünk, a Gregor József Általános Iskolában és a szőregi Kossuth Lajos Általános Iskolában is tartunk teniszórákat, ami egy nagyon fontos lépés abban a tekintetben, hogy minél több gyerekkel szerettessük meg a sportot. Mi négy éves kortól foglalkozunk gyerekekkel, az ovis csoportot elsősorban a fiam miatt csináltuk, de az ismerősök is jelezték hogy szívesen elhoznák a gyerekeiket teniszezni és erre szerveztük rá az óvodás csoportot. Sokat segít a kicsik tanításában a feleségem, Hajnal Helga, aki elsősorban a gyerekek mozgásának fejlesztésével foglalkozik. Ebben a korban még az olyan alapvető dolgok is kérdésesek, hogy jobb, vagy balkezes valaki. Viszont már ilyen fiatalon elkezdenek barátkozni a gyerekek az ütővel, a labdával, tehát alapvetően a teniszt oktatjuk nekik, viszont elsősorban arra koncentrálunk, hogy maga a mozgás álljon a középpontban, ami nem feltétlenül teniszspecifikus. Szintén nagyon sokat segít a munkában Sonkodi Bálint és Maksimcuk Róbert is.”

Van Facebook, nincs motiváció

Nincs persze könnyű helyzetben egyetlen edző, egyesület vagy sportág sem, ha azt vesszük figyelembe, hogy mai rohanó világunkban mennyi minden vonhatja el a gyerekek figyelmét, mennyi lehetőségük van a szociális médiának és az internetnek köszönhetően. „Az elmúlt tíz évben valami megváltozott” – reagál erre a felvetésre Hajnal István. „Úgy veszem észre, hogy a gyerekek kevésbé motiváltak a versenysportra mint mondjuk egy évtizeddel ezelőtt. Régebben a gyerekeink hetven százaléka versenyzett, ma ez az arány már csak harminc százalék. Azt hiszem, talán már nem akkora kitörési lehetőség az élsportot választani. A gyerekek viszonylagos jólétben élnek, ott van a kezükben az internet, a Facebook, szülőként nekem is nagyon nehéz feladat megtartani az egyensúlyt egy ilyen világban. Az ember lehetőségeihez mérten megvehet a gyereknek bármit, akik egy idő után megelégednek ezzel, nincs bennük a küzdeni vágyás.”

hajnal_istvan_tenisz006kf

Nem segít a tenisz helyzetén az sem, hogy meglehetősen költséges ha valaki tényleg a legjobbak közé szeretne tartozni. Gyakorlatilag körbe kell utazni a világot a versenyeken való részvételhez, ami már önmagában sem kis összeg, elég ha csak a repülőjegyek árát számoljuk össze. A másik probléma, hogy nehéz szponzorokat, támogatókat találni, akik ezeket a költségeket állják. „Sajnos a köztudatban az él, hogy a tenisz a milliomosok sportja, amivel rengeteg pénzt lehet keresni. Igen, ez igaz a világranglista első ötven játékosára, de a százon kívüliek már nem zárnak bevétellel egy-egy évet. Pedig a világ századik legjobbjának sem kis dolog lenni, aki századik a ranglistán az egy nagyon jó teniszező. Itt a versenyzőket már nüanszok választják el egymástól, ha én mondjuk kilencvenedik vagyok a világranglistán, az futballnyelvre lefordítva azt jelentené, hogy a világ legjobb négy csapatának valamelyikében játszok, ehhez képest ők egy kicsit másképp keresnek. Nem könnyíti az sem a tenisz magyarországi helyzetét, hogy nincs a látványsportok között, így nagyon nehezen veszi fel a versenyt azokkal a sportokkal amelyek igen, mert nekik hozzánk képest rengeteg pénz áll a rendelkezésükre. A felnőtt csapatunknak sikerült az Agroázis személyében támogatót találnia, de ezen felül sajnos önneállótak vagyunk, magunknak kell kigazdálkodni a versenyek és a felkészülés költségeit is.”

Nincs pihenés, 52 hét versenyzés

Arról is érdeklődtem a szakembernél, hogy néz ki a klub legjobb játékosának Drahota-Szabó Dorkának a felkészülése egy-egy versenyre, vagy épp egy egész szezonra, mennyi pihenő jut neki egy héten, hogy néz ki egyáltalán egy utánpótlás versenyző versenynaptára. „A tenisz egy olyan speciális sportág, ahol szinte nincs pihenés, 52 héten keresztül mindig rendeznek versenyt valahol a világon. Természetesen mindenki magának állítja össze a versenynaptárat, amibe elengedhetetlen beiktatni egy kis regenerációs időszakot, de ez minimális, egy hét nyaralás, vagy karácsony környékén egy-két nap, de például mi a két ünnep között is edzünk. A felkészülési időszak a legtöbb teniszezőnél késő ősszel kezdődik, nálunk ez most egy kicsit máshogy volt. Dorkával szeptemberben kezdtük el a felkészülést, amelynek az első állomása egy mallorcai verseny volt. Dorka hosszú idő után itt versenyzett megint újra, ez egy amolyan szintmérő torna volt számunkra, megnéztük merre haladunk. Összegyűjtöttük a tapasztalatokat, statisztikákat készítettünk, egyeztettem a válogatott vezetőedzőjével, az összes játékost kielemeztük akik részt vettek a spanyolországi tornán és ennek tükrében kezdtünk el dolgozni azokon a dolgokon, amiket úgy láttunk, hogy még fejlődni kell bennük.” A mallorcai páros versenyt így is meg tudta nyerni a fiatal szegedi teniszező, az egyéniben viszont egy vírusos megbetegedés miatt vissza kellett lépnie a második fordulóban. Dorka nagyjából tizenöt órát tölt el teniszedzéssel és öt órát kondival egy héten.

hajnal_istvan_tenisz004kf

Az utánpótlás tenisznek nagy lökést ad egyébként a Play and Stay országos bajnokság, ami egy nemzetközi találmány és rengeteg egyesületet mozgat meg. A Play and Stay lényege, hogy nincsenek ranglisták, elsősorban az a célja, hogy a gyerekek játsszanak. Ez alapjában véve egy egyéni bajnokság, ahol három különböző pályán mérhetik össze tudásukat gyerekek. A piros pályán a T-vonalon belüli területen zajlik a játék és alacsonyabban van a háló, a narancs pályán fél méterrel alacsonyabb a háló, kettő és fél méterrel rövidebb a pálya az eredetinél, de itt már rendes tie brake szabályok szerint, adogatásokkal játszanak a fiatalok, míg a zöld pályán szinte már minden hasonlít a felnőttek versenyeihez, csak kicsit könnyebb labdával adogatnak a gyerekek. „A nyári időszakban minden hónapban van egy-két verseny, szerencsére itt a környéken, illetve Szegeden is. Ezek egyéni versenyek, a tanítványaim hét-nyolc versenyt meg is nyertek az elmúlt fél évben. Ősszel aztán mindig rendeznek egy csapatversenyt, hogy összemérjék az egyesületek erejét, felmérje hol tart az utánpótlásnevelés. Ilyenkor állnak össze csapatok, ami úgy néz ki, hogy van egy piros pályás, egy narancssárga pályás és egy zöld pályás játékos, ők alkotnak egy csapatot. Mindenki az azonos pályán teniszező ellenfelével vív meg, így összesítésben az egyik csapat nyerhet 2-1-re vagy 3-0-ra. Idén kilenc selejtezőcsoprotot sorsoltak ki, összesen 36 csapat indult el a versenyen, ami nagyon komoly szám, évről évre részvételi rekordot dönt a Play and Stay. A fiúcsapatunk második lett a selejtezőcsoportjában ebben az évben, ami nagyon szép teljesítmény, egy döntőszetten múlt az első hely, nagyon kiélezett küzdelem volt, egy hajszál választotta el a fiúkat a továbbjutástól. Ezen a csapatbajnokságon csak a kilenc csoport elsői jutottak a döntőbe, ez nekünk sajnos nem sikerült.”

A mai generáció vereségkerülő magatartású gyerekekből áll

Arról is érdeklődtem a szakvezetőnél, hogy hány éves kortól versenyeztetik a gyerekeket, illetve van-e ennek valamilyen törvényszerűsége, lehet-e túl korán kezdeni a versenyeztetést. „A Play and Stay sorozatban a piros, tehát legkisebb pályán úgy szól a szabály, hogy kilenc éves kor alatt indulhatnak a gyerekek. Találkoztam már hatéves sráccal is ilyen versenyen, de én személy szerint nem pártolom, hogy valaki túl korán kezdjen el versenyezni, mert könnyen kiéghet, másrészről nagy terhet is rak a gyerekek vállára. Sajnos szerintem sok szülő is hibázik abban, hogy nem hagyja, hogy a gyereke jól érezze magát a pályán, szórakozzon, sokkal inkább számít az eredmény. A mai generáció jobbára vereségkerülő magatartású gyerekekből épül fel. A győztes mentalitású játékos mindig nyerni akar, tehát mindig játszani szeretne, persze csalódott ha kikap, de mindig újrakezdi. A vereségkerülő típus inkább nem is méretteti meg magát, mert úgy van vele, hogy ha nem megy el versenyezni, akkor nem kap ki. Nyolc-kilenc éves kortól már lehet versenyeztetni a srácokat, de minden gyerek más eset. Van olyan, aki már ilyen fiatalon is imádja a versenyzést, a versenyhelyzetet, de olyan is előfordul akit hat ökörrel sem lehet versenyekre vontatni. Ez egyébként egyáltalán nem zárja ki, hogy később ne szeretne majd versenyezni a gyerek. Persze az is előfordulhat, hogy soha nem lesz valakiből versenyző, csak hobbiteniszező.”

hajnal_istvan_tenisz008kf

Minden héten vereség

Hajnal István sokat változott saját elmondása szerint az évek alatt, sokat tanult edzőként, azzal pedig hogy apa lett máshogy áll a gyerekekhez. „Eleinte nagyon kemény voltam a srácokkal. Nyilván ahogy idősebb lettem, gyerekeim vannak már én is máshogy látom a dolgokat. Az egyesületben elsősorban az éljátékosok felkészítésével foglalkozok és arra törekszem, hogy minden játékos stílusához igazítsam az edzéseket. Az gyik legfontosabb dolog, amit az évek során megtanultam, hogy egy adott játékstílust nem lehet mindenkire ráerőltetni, mert mindenkinek megvan a saját egyénisége. Igyekszem nem csak a versenyzőim edzője lenni, hanem próbálok nekik az élet minden területén segíteni, hiszen nagyon sok időt töltünk együtt, gyakorlatilag családtaggá válunk egymás számára. A csúcsteljesítményhez az kell, hogy a sportoló életének minden területén rend uralkodjon és most teljesen mindegy milyen sportágról beszélünk. Ha zűrzavar van a magánéletben, az iskolában vagy akárhol, az biztosan kihatással lesz a teniszező teljesítményére. A tenisz az életre tanít, hiszen minden egyes alkalommal amikor pályára lépsz csak magadra számíthatsz. Itt minden egyes héten egyetlen versenyző kivételével mindenki kikap, mert hiába vagy második, vereséggel fejezed be a tornát. Ezt minden egyes alkalommal fel kell tudni dolgozni, meg kell tanulni profitálni a saját hibáidból, meg kell próbáli saját magad javára fordítani az előnyeidet és az ellenfél gyengeségeit. Mindig megkérdezem a srácokat amikor orrlógatva lesétálnak a pályáról egy-egy vereség után, hogy mit tanultak aznap. Arra ösztönzöm őket, hogy mindig gondolkodjanak el mindig koncentráljanak a tanulságokra, amiket legközelebb már hasznosítani tudnak. Edisonnak is ezer rossz kísérlete volt mielőtt megalkotta a villanykörtét, de ő a sikertelen próbálkozásokat nem kudarcként fogta fel, hanem apró lépésekként a cél felé. Sok tanítványommal tartom a kapcsolatot a mai napig, sokszor felhívnak, tanácsot kérnek és ez nagyon jó érzéssel tölt el. Azt látom, hogy akik a pályán megállták a helyüket, azok megállják az életben is. Azért tartom fontosnak a versenyzést, mert nagyon sokat adhat. Nem lesz mindenkiből profi versenyző, sőt, valljuk be, a tanítványaim nagyon kis százalékából lesz élsportoló, de ez egy olyan fantasztikus sport, ami csak az ember hasznára válhat.”

Előző sztori

Gerő András: megérdemelné Ferenc József, hogy Szeged szobrot állítson neki!

Következő sztori

Labdarúgás: edzőként (is) folytatja Militár Iván az USA-ban