Írjon nekünk

Közélet

Polgári Platform: A szegedi vár titkairól meséltek + FOTÓK

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.

Megjelent:

szegedivar

A vár történetéről tartott előadást Horváth Ferenc a Szegedi Polgári Platform rendezvényén. Az épületegyüttes egykor Közép-Európa legnagyobb téglavára volt, de a Nagy Árvíz után lebontották. Habár az elnyomás jelképének számított, a telekspekuláció még jobban motiválta a szegedieket a terület megszerzésében.

„Nehéz olyan dologról beszélni, ami volt, de ma már nincs” – mondta Horváth Ferenc régész, a Móra Ferenc Múzeum volt igazgatóhelyettese, aki mégis rengeteg érdekességet megosztott a szegedi várról a Szegedi Polgári Platform harmadik estjén.

Több korszakát különböztethetjük meg a várnak a középkortól a lebontásáig. Már egy 2. századi görög geográfus, Ptolemaiosz is említ egy Partiszkon nevű települést, s bizonyos, hogy ebben az időszakban itt egy római útállomás volt, hiszen ezen a területen keresztül lehetett eljutni Pannónia provinciából Dáciába. A legmegfelelőbb helyen építkeztek a katonák, egy dombon, amit elkerült a víz – az ókorban és 1879-ben is. A vár bontásakor egy márvány férfiportrét és egy kereskedelemhez kapcsolódó feliratú követ találtak. Szintén ekkor derült ki, hogy a középkorban is felhasználták a római köveket.

A középkori Castrumról keveset tudunk, de valószínűleg vagy 1260 és 1280, vagy 1308-1318 között épült fel. Horváth inkább a korábbi dátumot valószínűsíti, mert IV. (Kun) László volt az első, aki hosszabb ideig tartózkodott itt uralkodóként. Károly Róberttől II. Ulászlóig szintén szívesen jártak Szegeden a koronás fők, a legtöbbet a Hunyadiak voltak itt, mert a közelben feküdtek birtokaik.

polgári_platform08_gs

A XVIII. századtól napjainkig vita tárgya, hogy a vár középkori, vagy török eredetű. Dugonics András úgy vélte, hogy van a várban török korinál régebbi rész, Reizner János, Szeged neves krónikása viszont előbb a hódoltság ideje mellé tette le a garast, majd egy bő évtizeddel később már a magyar építés elméletét népszerűsítette. Móra Ferenc munkatársa, Cs. Sebestyén Károly is az első várról írott könyvben is a középkori eredet mellett érvelt, s úgy látta, a törökök csak javítgatták a falakat. Nagy Zoltán művészettörténész az ’50-es években egy gótikus, vagy reneszánsz stílusú erőd mellett érvelt. Veress D. Csaba visszatért Reizner első elképzeléseihez, ő szerinte egy épület középkori, a többi török eredetű. A kérdés eldöntésében a régészet eredményei elsősorban azok a rajzok tarthatnak számot érdeklődésre, amelyeket a török elleni felszabadító háborúk idején, vagy azok után készültek.

Horváth Ferenc a saját elméletét a korábbi kutatók véleményének tiszteletben tartásával alakította ki. 1998-ban rémülten rohantak hozzá, hogy lépcső vezet le a pincébe. Felújítási munkálatok zajlottak ekkoriban, s a statikus – nem túlzottan szabályos módon – markolóval dolgoztatott. A régész megtekintette a helyszínt, majd azonnal leállította a munkálatokat: középkori faldarabot találtak. A 2010-ig tartó ásatások során sikerült feltárni a gótikus templom alapjait, amelynek csak a kisebbik része maradt meg, a nagyobbik hányada a vár területén belül volt, azaz megsemmisült a bontás során.

polgári_platform07_gs

Fotókból, leírásokból ismerhetünk még más épületeket is, például egy háromosztatú helyiséget, amelyben római faragványok, márványpadozat, valamint középkori eredetű festékmaradványok voltak megfigyelhetőek. Viszont több jelenleg is álló épület pincéjében megtalálhatóak a vár falmaradványai.

Felmerült a helytelenül vízibástyának nevezett torony rekonstrukciója, de ezt Horváth nem támogatta, mert a római egyezményt be kell tartani, s nem építeni, hanem megőrizni kell a műemlékeket. Az építészek tervezgetése azonban lehetőséget adott arra, hogy vizsgálatokat végezzenek, így kiderült a toronyban vannak középkori, törökkori és újkori elemek is. Ez azt jelenti, hogy folyamatosan javították az alapokat és a falakat.

S mi pecsételte meg a vár sorsát? Szeged sokáig áhítozott Közép-Európa legnagyobb téglavárára. Pereskedéssel nem sikerült megszerezni, végül Ferenc József adományozta a Nagy Árvíz után a városnak. Alig 90 nap alatt bontották le, s csupán egy lelkiismeretes építőmesternek, Kovács Istvánnak köszönhetően menekült meg mintegy 2000 kő. Ő először kiválogatta a köveket, de mivel a munkások köbméter után kapták a bérüket, ezeket inkább szétzúzták. Ezt követően az építőmester fizetett a értük, így megoldódott a probléma. A gyors munkát egyrészt a telekspekuláció mozgatta, másrészt a Mars téri laktanya építéséből kimaradt téglákra is igényt tartottak a helyiek. A ma megmaradt rész, a Mária Terézia kapu a vár legfiatalabb része, csupán az 1700-as évek közepén épült fel.

Gazdaságvédelmi akcióterv
Gazdaságvédelmi akcióterv
Gazdaságvédelmi akcióterv
Gazdaságvédelmi akcióterv
Gazdaságvédelmi akcióterv

Közélet

Az utolsó fagyosszent

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.

Megjelent:

Szerző:

A szegedi kádárok hajdani céhének patrónusa, Szent Orbán emléknapja van. De nemcsak a kádárnép tisztelte védszentjeként a tizennyolc évszázada élt jeles férfiút: a szőlőművesek és kocsmárosok egész társadalma is. echo adrotate_group(27);

Tovább olvasom

Közélet

Kivágták a veszélyes Tisza-parti fák egy részét

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.

Megjelent:

Az előzetes tervekhez képest egy nappal korábban.

Tovább olvasom

Egyetem

Renden zajlottak az érettségik az SZTE középiskoláiban

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.

Megjelent:

Szerző:

Összesen kétszázharmincnyolcan érettségiztek.

Tovább olvasom

Aktuál