400 éves oklevelet talált a gyűjtő egy szegedi garázsvásáron + FOTÓK

Az 1607-es oklevél kiállítója alig egy évig uralkodott, ő volt a később nagy karriert befutó Rákóczi-dinasztia első fejedelme. A SZEGEDma segítségével találkozhatott a levél szerencsés megtalálója és a levéltár szakértője.

"Biztos vagyok benne, hogy nem hamisítvány, ez eredeti" - mondta

Géczi Lajos

nyugalmazott főlevéltáros, oklevélszakértő

Zagyvai Áron

gyűjtőnek egy megsárgult pergamen fölé hajolva a megyei levéltár épületében. A dokumentum egy több mint négyszáz éves oklevél volt, amelyet

Rákóczi Zsigmond

erdélyi fejedelem állított ki

Bartha Tamás, Bartha Benedek

és

kisgörgényi Sükösd Mihály

részére, beemelve őket a lófők közé. A lófők a székely előkelők közé tartoztak, ebben az időszakban mentesültek már a hadiadó elöl, a cím öröklődött, habár kiváltságok csak 1848-ig jártak vele. Zagyvai Áron egy garázsvásáron találta a ritka dokumentumot, a SZEGEDma segítségével vette fel a kapcsolatot a Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltárával, ahol örömmel fogadták szerda reggel. Géczi Lajos hosszú karrierje során még soha nem találkozott ehhez fogható történettel, habár máskor is mutattak be neki hasonló oklevelet, így egyszer

Zsigmond

király (1387-1437) által kiállított iratok eredetiségének igazolására kérték fel. "Sokan nem tudják, hogy van levéltár, inkább a Móra Ferenc Múzeumba, vagy a Somogyi-könyvtárba viszik be megmutatni, ha ilyesmit találnak" - tette hozzá.

Rákóczi Zsigmond

- akinek aláírása is olvasható a dokumentumon - alig több mint egy évet uralkodott

Bocskai Istvánt

követően 1607 februárjától 1608 márciusi lemondásáig, s még abban az esztendőben elhunyt. Az első fejedelemmé vált Rákóczi fia,

György

az Erdélyi Fejedelemség élén részt vett a harmincéves háború utolsó szakaszában, unokája pedig a Porta bosszúját kiváltó Lengyelország elleni háborújával romba döntötte az elődei által felépített államot. Géczi Lajos felhívta a figyelmet, majdnem napra pontosan 409 évvel ezelőtt állították ki az oklevelet, 1607. október 17-én. A szöveget pergamenre írták, ami állatbőrből, általában báránybőrből készült, de nem a külső, hanem egy belső rétegére írtak. Maga a dokumentum az eltelt évszázadok alatt nedvességét kapott, a hajtásoknál apróbb szakadások figyelhetőek meg rajta. Azonban még így jelentős értéket képvisel, a nemzeti vagyon részét képezi, azaz a Magyar Nemzeti Levéltárnak fel kell ajánlani felvásárlásra, s csak ezt követően értékesíthető. A főlevéltáros szomorúan jegyezte meg, hogy nagyon sok hasonló irat Nyugat-Európába, vagy az Egyesült Államokba kerül, mert a hivatalos intézmények nem rendelkeznek elégséges kerettel megvételükre.