Labdarúgás: visszatért Csongrád megyébe Kalapács Zoltán

Fél év szünetet követően ismét Csongrád megyében futballozik Kalapács Zoltán: a tavasszal Ausztriában próbálkozó futballista számára nem úgy sikerültek a dolgok nyugati szomszédunknál, ahogyan azt eltervezte, így az őszi bajnokság során már ismét a megyeegyben futballozik.

Idén télen hagyta el a Sándorfalva SK együttesét

Kalapács Zoltán

, aki légiósnak állt, és az osztrák hatodosztályban szereplő Union Wolfern együttesébe igazolt: az ausztriai élet azonban egy fél évet követően véget ért számára, hiszen a nyártól újból Magyarországon és Csongrád megyében futballozik, ám már az Algyő SK színeiben. „Nem úgy sikerült ez a fél év, ahogy én elterveztem. Nem találtam kint munkát, a németet nem beszélem, csak az angolt, illetve a csapat sem úgy segített, ahogyan azt előtte mondták, ezért inkább úgy döntöttem, hogy inkább hazajövök. A foci szempontjából jó volt, a kiesés ellen küzdő csapatunk végül bent maradt, több pontot szereztünk, mint az őszi idényben, ezzel teljesítettük az elvárásokat is” – összegezte az elmúlt fél szezon történéseit Kalapács Zoltán. A 23 éves futballista kifejtette, osztrák klubja sem könnyítette meg a kinti beilleszkedését, akik azt állították, hogy segítenek neki a munkakeresésben, ám ezt nem tartották be, majd végül sok könyörgés után intézték el a német nyelviskolát is. „Akik kint vannak, és próbáltak segíteni, azok is azt mondták, tízből egy csapat az ilyen, amilyen szerencsém van, pont belehúztam abba az egybe. A bajnokság közben lett volna lehetőségem, érdeklődtek csapatok, de a vége felé akkora összevisszaság volt a csapatomnál, hogy nem volt esélyem a maradásra. A végén, mikor megszereztük azokat a pontokat, amivel bent maradhattunk, felállt a technikai vezető és az edző is, pénzbeli gondok is voltak, így egy ideig elfelejtem az ausztriai életet. Jó volt kint, szerettem ott élni, de ez most nem sikerült” – fogalmazott érdeklődésünkre az immáron algyői színekben futballozó játékos. Kalapács Zoltán osztrák kitérőjére visszatekintve elmondta, az első két-három edzőmeccs nagyon nehéz volt számára, a játékot tekintve pedig többnyire az előreívelt labdákat próbálták megtartani egy-két erős csatárnak köszönhetően, nem kicsiben játszanak. „Rengeteg a futás. Kint középpályást is játszottam, és a posztomon, belső védőként is szerepeltem. Edzőmeccseken és edzéseken alig mennek, ott is meg volt ez a dolog, mint itthon, hogy nem mindenki járt edzésre a munka miatt, de meccsen viszont rengeteget futnak. Télen az első edzés egyből az volt, hogy körbefutottuk a falut. Semmi bemelegítés, utcai cipőben futottunk, körülbelül 8-10 kilométert futottunk. Azt vettem észre, hogy nem épültek úgy egymásra az edzések, mint mondjuk itt, Algyőn. Ha szombaton játszottunk, előtte pénteken ugyanolyan pörgős edzés volt, mintha másnap nem lenne semmi. A keret azon tagjai is bírták ezt, akik csak heti egy edzésre jártak” – foglalta össze az Union Wolfern-nél töltött időszakot Kalapács Zoltán.

Az átigazolási rendszer alapján ugyan úgy tűnhet, az utolsó pillanatokban igazolt Algyőre a korábbi Sándorfalva-játékos, ám mint elmondta, ez azért alakult így, mert Ausztriából nem küldték haza a játékengedélyét. „Ahogy hazakerültem, én elkezdtem edzeni az Algyővel, ebben is keresztbe akartak tenni nekem. Fizetnem kellett volna nekik, én ezt nem tettem meg, majd szerencsém volt, mert bár nem adták ki a papíromat, de Magyarországon a kérelemtől számított harminc nap után új játékengedélyt állítanak ki. Ezért tűnik úgy, hogy későn igazoltak le, ezért debütálhattam a Sándorfalva ellen az Algyő színeiben” – fogalmazott Kalapács Zoltán, aki hozzátette, lett volna más lehetősége is Csongrád megyében, de mivel az Algyőben látta a bizalmat, ezért őket választotta. A korábban a Szeged 2011-Grosics Akadémiában is megfordult játékos két bajnokin már pályára is lépett új együttesében, az első mérkőzését pedig éppen szülővárosa, a Sándorfalva ellen játszotta, amelyben a legtöbb időt töltötte eddigi karrierje során. „Fura volt, mert a Csongrád megyei I. osztályban nem játszottam még más csapatban, csak a Sándorfalvában, így fura volt úgy hazamenni, hogy algyői színekben játszom otthon. Akkor még furcsább lett volna, ha ugyanaz a csapat lett volna, amelyikben még én játszottam, így mondhatni, megkönnyebbítették a dolgomat, nem stresszeltem túl a meccset” – emlékezett vissza a 2-0-s algyői sikerrel végződött meccsre Kalapács Zoltán.

A célokkal kapcsolatban hozzátette, szeretne a bajnoki cím felé kacsingatni, titkon reménykedik is abban, hogy idén sikerül megszerezniük az aranyérmet. „Hosszú út vár még ránk, ez a négy meccs már a múlt, jól jöttünk ki belőle, de most jön a neheze. Jó keretünk van, de a csapatösszhang az erősségünk. Ahhoz képest, hogy Sándorfalván milyen volt a morál, még jobb itt Algyőn” – nyilatkozta Kalapács Zoltán. Tavaly ezüstérmet szerzett a megyeegyben

Takács Zoltán

együttese, amely az utolsó fordulóig harcban volt a bajnoki címért, de végül a Mórahalom ülhetett fel a trónra. A csalódottság azonban nem látszódik Podonyi Norbertéken, akik remek rajtot vettek az idei szezonban, négyből négy meccset nyertek, és imponáló, 18-1-es gólkülönbséggel vezetik a megyeegyet. „Ebben az is közrejátszott, hogy sok új van, ez is segíthetett az algyőieknek is feldolgozni azt, hogy tavaly nem sikerült a bajnoki cím, de remélem, hogy ez idén meglesz. Ezért úgy gondolom, a csapat is mindent meg fog tenni” – fogadkozott Kalapács Zoltán. Az algyőiek új szerzeménye kifejtette, hazakerülve sajnos nincs top formában, mert lehúzta az, ahogy a kinti dolgok alakultak. „Ha most azt mondják, hogy lenne lehetőségem NB II-ben, NB III-ban játszani, elgondolkoznék rajta, de lentebb biztos, hogy nem szeretnék játszani. Télen nem szeretnék váltani, ezt eldöntöttem, úgy érzem, ez az egy év kell nekem Algyőn, és jó helyen is vagyok, de ha később nem sikerül, akkor sem esek kétségbe, hosszútávra tervezek itt” – mondta el jövőbeli terveivel kapcsolatban Kalapács Zoltán.