Sport

Vízilabda: merre vezet a jövő? - Molnár Tamás és Varga Péter elemez

Vízilabda: merre vezet a jövő? - Molnár Tamás és Varga Péter elemez

2016. augusztus 17., szerda
Vízilabda: merre vezet a jövő? - Molnár Tamás és Varga Péter elemez
vizilabda_gs

Nem új keletű, hogy próbálkoznak a vízilabda megújításával: a sokszor a nézők számára érthetetlennek tűnő ítéletek nem tesznek jót a sportág megítélésének, amelynek kedvelői most az olimpiai férfitorna csoportkörének utolsó fordulójában született érdekes eredményeket követően bosszankodhatnak. Két szegedi szakemberrel kerestük a választ arra: mi teheti vonzóbbá a vízilabdát?

Felettébb érdekes eredmények születettek a riói olimpián a férfi vízilabda csoportkörének utolsó fordulójában: a B csoportban gyakorlatilag mindenki arra játszott, hogy ne nyerje meg a csoportot, hiszen így elkerülheti az A csoportban „csupán” negyedik helyen végzett szerb válogatottat. A Spanyolország-Montenegró meccsen kiegyeztek egy döntetlennel, majd bár a görög és a horvát csapat is megelőzhette volna így az élre kerülő spanyolokat, előbbi kikapott az Egyesült Államoktól, utóbbi pedig az addigi négy csoportmeccsét kivétel nélkül elveszítő francia csapattal szemben meglepetésre (?) vereséget szenvedett, így végül a hispánoké lett az a jutalom, hogy játszhattak a szerbekkel. Persze nem egyedi az eset, előfordult már a történelemben, hogy a csapatsportágakban „sakkoztak” a résztvevők, hogy egy vélhetőleg könnyebb ellenféllel szemben folytassák, a vízilabdának azonban semmiképp sem tett jót az eset, hiszen a sportág egy ideje azzal küzd, hogy eladhatóbb legyen a nagyközönség számára is. Ennek érdekében több elképzelés is született, a rövidebb pálya, a kevesebb játékos és a kisebb labda is felmerült, ám nagy világversenyeken, azaz Európa-bajnokságon, világbajnokságon vagy olimpián egyelőre nem változtattak a szabályokon. „Vannak próbálkozások, ám egyikről sincs még konkrét eredmény, hogy mekkora nézőszámot hozott, akár gondolok itt a világligában játszott kisebb pályás meccsekre, vagy a játékos szám csökkentésre, ami csak a Komjádi-kupán volt kipróbálva. Nyáron több ember lenne, az biztos. A brazil-magyar meccsen 15 ezer ember volt kint az olimpiai mérkőzésen. Azt gondolom, azt kellene mindenképpen forszírozni, hogy olyankor legyen a vízilabda-bajnokság, amikor más sportág nagyon nincsen. Nyáron persze van foci Eb és vb, de ezek kétévente vannak, olimpia négyévente van, meg lehet találni azt az időszakot, amikor „sport nélkül” maradnak az emberek” – válaszolta portálunk érdeklődésére

Varga Péter

, a ContiTech Szeged Diapolo vezetőedzője azzal kapcsolatban, hogy mi tehetne a legjobbat a vízilabdának.

contitech_diapolo_sajttaj001kf

„A mostani lebonyolítás szerint hétköznap van egy labdarúgó BL-mérkőzés, amit megnéznek a TV-ben, hétvégén ki lehet menni kézilabdára, kosárlabdára, vagy bármi másra, a prioritás szempontjából a vízilabda hátrébb szorul. Ezért kellene olyan időszakot megtalálni, ami egy picit holt idény a többi sportágra nézve. Ezt nem én találtam ki most, régóta téma, ha valaki csak lemegy strandolni, akkor belenéz a meccsbe, megnézi, hogy mi történik. Ezzel is lehetne embereket vonzani” – fogalmazott a szegedi klub mestere, aki hozzátette, nem gondolja, hogy elsősorban a szabályok változtatásával kellene megreformálni a sportágat.

A lebonyolítás is oka volt

Ahhoz persze, hogy ez előfordulhasson, azaz hogy senki sem szeretne csoportelső lenni, mert akkor a címvédő Szerbia jön a negyeddöntőben, a jelenlegi lebonyolítás is kellett. A mostani rendszer szerint a tizenkét résztvevő csapatot két hatos csoportba osztják, ahonnan az első négy jut tovább, a csoportelsők pedig a másik csoport negyedikével találkozik, míg a második helyezettek a keresztjáték során a harmadikkal játszanak. „Ha az athénihoz hasonló szisztémában játszanánk, akkor nem fordulhatott volna elő ez az eset. Az athéni olimpián csak hárman jutottak tovább a csoportból, a csoportgyőztesek pedig rögtön az elődöntőbe kerültek, és volt három nap pihenőideje, a második-harmadik helyezettek játszottak kvázi negyeddöntőt. Ott csoportelsőnek lenni borzasztóan nagy előny volt” – mutatott rá a két olimpia közötti különbségre

Molnár Tamás

, a ContiTech Szeged Diapolo ügyvezetője. „Jelen pillanatban a csoportelső jutalma az lett, hogy a szerbekkel játszhatott, akik nem véletlenül lettek negyedikek. Az elmúlt három évben kialakítottak egy nimbuszt magukról, és az ellenfelek úgy gondolják, hogy kilábalnak ebből a gödörből, és egy olimpiai kieséses szakaszban inkább nem a szerbekkel játszanának, mert a görögök, a magyarok vagy a brazilok ellen nagyobb esélyt látnak. Az egésznek persze nem tett jót, hogy a horvátok kikaptak a franciáktól, az olaszok megverették magukat az Egyesült Államokkal, de akinek van esélye a négybe jutni, az nem szeretne a szerbekkel játszani. Nagyon jó dolog azt mondani, hogy aki olimpiát akar nyerni, annak meg kell nyerni az összes meccsét, de inkább ezt a kört elhalasztanák későbbre. Én azt mondom, soha nem jó az okoskodás, ezek mindig visszaütnek, de mi emelt fővel nézhetünk a tükörbe, mert nem véletlen lettünk csoportelsők. A probléma nem az, ha valaki nem akar nyerni, mert ilyen előfordul. A nagy baj az volt, amikor az olimpiai selejtezőben, a Franciaország-Kanada meccsen egyik sem akart nyerni” – nyilatkozta a SZEGEDma.hu-nak a háromszoros olimpiai bajnok egykori pólós.

Kiegyenlített mezőny

tiszavirag_ftc_mj-08

„Jelen pillanatban nincs információm arról, hogy veszélyben lenne a vízilabda az olimpián A vízilabda az egyik legklasszikusabb olimpiai csapatsportág, ennek azért számítania kell” – válaszolta röviden a sportág szempontjából legégetőbb, azaz az olimpiai műsorra vonatkozó kérdésre Molnár Tamás. Elmondta, különösen a férfi vízilabda hátránya az, hogy elég erőteljesen európai dominanciájú, ezért van szükség egy nagyon jó női vízilabdára, ahol van egy jó Kína, Ausztrália, USA vagy Kanada, illetve az olimpia miatt a brazilok is ide sorolhatóak, így a nőknél a tengeren túliak sokkal közelebb vannak az élmezőnyhöz. „Annak ellenére, hogy a férfiaknál sem az Egyesült Államok, sem Ausztrália nem jutott be a legjobb nyolc közé, azt gondolom, hogy ez egy pillanatnyi szituáció, a mezőny most sokkal kiegyenlítettebb, mint az elmúlt olimpiákon volt, sőt, talán még soha nem volt ennyire kiegyenlített, éppen ezért az olimpia a negyeddöntőktől kezdődik” – mondta el Molnár Tamás. A Papesz becenévre hallgató korábbi világklasszis center kifejtette, a vízilabda alapvetően egy népszerű sportág, de sajnos marketing, érthetőség vagy eladhatóság szempontjából már dolgozni kell rajta – viszont aki szereti, az él-hal érte. „Példának Máltát mondanám, ők nincsenek az élmezőnyben, de imádják a játékot. Ami a legnagyobb kritikája a vízilabdának, hogy a játék 80%-a víz alatt zajlik, a testek 80%-a víz alatt van, így az olimpiát leszámítva, ahol nem lehet reklámozni, a hordozható reklámfelület a játékosokon kicsi, ezt nem lehet megváltoztatni. Egy kézilabdához, vagy kosárlabdához képest, ahol az egyik kaputól a másikig gyakorlatilag öt másodperc alatt jutnak el, a pólóban ez 10-15 másodperc, ami a víz miatt van. Amit talán lehetne javítani, és úgy gondolom, hogy be is fogják vezetni jövőre, amikor a budapesti Európa-bajnokság előtti FINA-kongresszuson van lehetőség a szabálymódosításra, az a 25 méteres medence. Ott nyerünk két-három, vagy akár négy másodpercet a felúszás idejéből” – tért ki a szabálymódosítási javaslatokra Sydney, Athén és Peking olimpiai bajnoka. A kisebb pálya következményeivel kapcsolatban Molnár Tamás kifejtette, mivel a vízilabda egy nagyon fizikális sportág, így ha kiveszik a felúszásból ezt az időt, ami az esetek 70%-ában pihenésre használnak a játékosok, akkor ez a 3-4 másodperc megnöveli a kapu előtti küzdelmet, ami sokkal fárasztóbb fizikálisan a vízilabdázóknak. Tekintve, hogy a rendelkezésre álló támadóidő ez által megnövekedik 20 másodpercre, ez azt vonhatja maga után, hogy meg fognak szaporodni a személyi hibák. „Próbálgatják az öt az öt elleni játékot, azt mondom, ez vízilabda szempontból sokkal lecsupaszítottabb játék, ha ebben a játékban valaki jobb a másiknál, arról az a véleményem, hogy talán még jobb, mint a hat a hat elleni játéknál, a különbségek sokkal markánsabban fognak kialakulni a csapatok között. A víz önmagában nagyon behatárol mindent, összehasonlítva a többi sportággal, a taktikai repertoár sokkal szűkösebb. Ha kiveszünk egy embert, akkor 17%-ot veszünk el a hatfős csapatból, de a taktikai variációk száma nem ennyivel, hanem harmadára, vagy akár felére is csökken ezzel. Vízilabda szakszemmel számomra kevésbé érdekes ez a csupasz vízilabda.

Valamit kell csinálnunk, meg kell találni azt, ami érthetőbbé és élvezhetőbbé teszi a sportot egy kívülállónak, aki nincs ebben benne. Aki benne van, érti nagyjából, hogy mi történik. A hétfői női meccset egy ismerősömmel néztem, aki kérdezgette, hogy most mi történik, miért ezt fújja a játékvezető, mikor a másik nyomja a víz alá. Számomra viszont ezek nem voltak kérdésesek, mert jól fújtak a bírók”

– tért ki a hétfői, a mieink sikerével végződött ausztrál-magyar női mérkőzésre Molnár Tamás. Egy amerikai televíziós társaság is kritikaként fogalmazta meg, hogy nagyon sokat szól a síp a pólómeccseken – a sportág másik sarkalatos kérdése a játékvezetés, hiszen a laikus számára olykor nehezen követhető, hogy a mérkőzés bírói miért ítéltek úgy, ahogy. „Ha összehasonlítjuk bármelyik más sportággal, egy támadáson belül, legyen szó kézi vagy kosárlabdáról, vagy labdarúgásról, a vízilabdában sokkal többet szól a síp. Ez is a játék sajátosságából fakad. A súlyos szabálytalanságokat be kell fújni, itt az egyszerű szabálytalanságokon lehetne spórolni. Ehhez, hogy kicsit engedjük az egyszerű faultokat, borzasztó nagy tapasztalattal és rutinnal kell bírnia egy játékvezetőnek, hogy mit és hogyan engedjen el. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a játékvezetőnek legyen vízilabdás múltja, hogy a zsigereiben legyen a játék. Azt mondom, még mindig a támadójátékot kell preferálni, de mire a játékvezető meghoz egy döntést egy pro kiállítással, vagy egy kontratámadó szabálytalansággal, különösen egy center-bekk pozícióban, ahol megy a fogás, a fogáskeresés, ellökés, a védő próbál takarni, addig azt mondom, minimum egy-egy olyan eset történt, amire lehetett volna kontrát vagy kiállítást fújni.

Ehhez kell nagyon jó érzék, tapasztalat, gyakorlat, hogy mik ezek a szituációk, amikor tényleg be kell avatkozni. Nagyon nehéz azt a pillanatot elfogni, amikor abból a szituációból valóban annak kellett következnie. Nyilván a sérelmet szenvedett fél azt fogja mondani, hogy de előtte volt egy, valószínűleg pedig volt is egy”

– válaszolta Molnár Tamás, aki hozzátette, tévhit, hogy akkor jó a bíráskodás egy meccsen, ha egyenlő arányban voltak az emberelőnyök mindkét csapatnál, mert a kiállításoknak semmi köze nincs a játékvezetéshez, mert a szegedi együttes ügyvezetője szerint csapat és csapat, center és center, védő és védő, taktika és taktika között is van különbség, ebből pedig kijöhet, hogy az egyiknek öttel több kiállítása van. „Ez egy nagyon rossz berögződés, hogy nézd meg a táblát, hogy mennyi kiállítás van” – mondta a játékvezetésről szóló kritikákra Molnár Tamás.

Sűrű a program, de váltani kell

Annak kapcsán, hogy esetleg máskor rendezhetnék a vízilabda mérkőzéseket, Molnár Tamás azt mondta, a négyéves olimpiai ciklust tekintve a játékok évében nem lehet eltolni nyári időszakra, olimpia előtti és utáni évben pedig világbajnokság van, így a három fent maradó évből kettőben az úszók miatt nem lehet máskor rendezni, mert a vizes sportok világbajnokságában az úszás dominál, így azok az érdekek határozzák meg a vb idejét. „A négy nyárból már három kiesik, egyben lehetne, ami két évvel ez előtt a budapesti Európa-bajnokság volt, amit később lehetett volna rendezni, de ha így van, akkor a következő év sűrűsödik be. Ezen érdemes és kell gondolkozni, pontosan azért, amilyen sűrű a versenynaptár jelen pillanatban. Ha meg is van az elvi elhatározás, hogy ez a vízilabda érdeke, akkor következnek a válogatottak saját érdekei, minden nemzeti szövetség vezérklubjainak az érdeke, a végén pedig ott a róka fogta csuka, hogy soha nincs megállapodás. Nagyon ritkán lép az egyén a magasztosabb célok érdekében, ha az a saját egyéni érdekével ellentétes” – tért ki a szervezési nehézségekre Molnár Tamás.

unicef_molnar_tamas08_gs

A FINA sportolói bizottságába is beválasztott háromszoros olimpiai bajnok pólós kitért rá: a sportág vezetői azonban pontosan tudják, hogy változtatniuk kell és az, hogy próbálják az ötemberes játékot, ennek egyik módja. „Az olimpián is fontos, hogy a nemek között ne legyen diszkrimináció. Az olimpián a férfi torna 12, míg a nőké 8 csapatos, ez az első lépés a felé, hogy egyenlő létszámban legyenek jelen a csapatok. A vízilabdának megvan a kvótája, hogy hány versenyző vehet részt a játékokon. Helyből azt nem lehet meglépni, hogy felemelik a női vízilabda csapatok számát tizenkettőre, mert az negyvenkét plusz játékost jelent. Pont ezért van az, hogy öten legyenek a medencében, és tizenegy főből álljanak a csapatok, mert a 11 fővel felálló 24 csapat majdnem annyi, mint a 12 csapat 13 fővel, meg a nyolc csapat 13 fővel. A női csapatok számát úgy lehet felemelni az olimpián, ha csökkentik a résztvevő játékosok számát. Tizenegy játékossal a mai terhelés mellett nem lehet érdemben vízilabdázni” – magyarázta a medencében lévő játékosok számának csökkentésének indoklásaként Molnár Tamás. A Magyar Vízilabda Szövetség játékvezetői bizottságának elnökeként is dolgozó Molnár Tamás a sportág helyzetével kapcsolatban elmondta, amerikai szempontból az a kritika is érte a vízilabdát, hogy túl rövid egy meccs, az egy óra öt-tíz perc közötti felnőtt meccs az amerikaiak szerint mire elkezdődik és belemelegszik az ember, már vége is. „Nehéz megoldani a közönség szórakoztatását is, persze az ötperces nagyszünetben bemehet egy műúszó brigád, de ez sem egy olyan sport, ami mindig tud műsort prezentálni. Nem lehet kihasználni a szünetekben sem a játékteret, hogy ott valami látványos, szórakoztató produkcióval álljanak elő. A mi részünkről meg kell tenni mindent, hogy a kor követelményeinek, a versenykritériumoknak megfeleljünk, mert tudomásul kell venni, hogy verseny van, és ez vérre megy. Remélem, hogy okosak leszünk, és meg tudjuk hozni azokat a döntéseket, amire a sportágnak szüksége van” – zárta Molnár Tamás.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.