Szeged a középkorban és ma - megtartotta második estjét a Polgári Platform + FOTÓK

Gondolta volna, hogy Szeged legrégebbi házsorral rendelkező utcája a Kis-Tisza utca? Vagy azt, hogy a Szentháromság utca már a középkorban is ugyanott futott, mint ma ismerjük? Máté Zsolt szegedi születésű építész-tervező volt a pénteki Polgári Platform vendége.

Szeged középkori kutatásában fontos mérföldkőnek számít a 2012-ben Magyar Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett mérnök értekezése, melyben újszerű módon közelítette meg, elemezte a város szerkezetét. Eredményeivel sikerült egyértelműen igazolnia, hogy Szeged 19. századi látképe olyan elemeket hordoz, melyek egészen a középkorig vezetnek vissza.

Máté Zsolt

a Szegedi Polgári Platform meghívására, pénteken több rekonstruált és eredeti várostérképet vetített ki az érdeklődőknek, s 15., 16. századi feljegyzések, dokumentumok mentén bizonyította elméletét. Az építész megjegyezte, a nagy árvíz miatt nagyon nehéz pontos képet kapni arról, hogyan nézhetett ki a város 200 vagy akár 300 évvel ezelőtt. A beépítettség előtti domborzati térképek viszont meglepően pontos képet festenek arról, milyen lehetett a város látképe az újjáépítés előtt, hiszen - akárcsak sok más település esetében - Szegeden is a domborzat és a vízrajz határozta meg az építkezést. Máté Zsolt szerint az 1879 előtti kéziratos térképek igen megbízható forrásokként szolgálnak, ezt bizonyítva egy 1850-es várostérképet vetített rá egy modern korira. Ez alapján próbálta meg igazolni, hogy a középkori településszerkezet rekonstruálható, mivel ez a középkori meg a városfejlődés során megőrződött.

Máté Zsolttól megtudtuk, egy 1456-os újlaki jegyzőkönyvben olvashatunk először szegedi utcanevekről, összesen hármat említ a forrás, ami abszolút beazonosítható. Kiderült, a török hódoltság idejéből (Szeged kiváltságos szultáni város rangot tudhatott magáénak) már olyan adatok maradt fenn, melyek nem az általunk ismert utca fogalma szerint különböztették meg a városon belüli területeket, hanem úgynevezett tömbökben regisztrálták a lakókat, így lehetett például

Sárszegi István

szegedi gróf Nagy utcai házának 7 szomszédja is. A bácsi püspökség részére készített 1546.évi defterben, vagyis a török adólajstrom adatai szerint a Szentháromság utca és a Sóhordó utca ma is jól beazonosítható, de az összesen 26 "utcanevet" tartalmazó jegyzékből csak kevésről lehet megállapítani, pontosan mely területeket értik alatta. Egy azonban bizonyos: Szeged legrégebbi teljes házsorral rendelkező utcája ma is ugyanúgy néz ki, ez pedig nem más, mint a Kis-Tisza utca. Az építész hozzátette, a 12. és 14. században a szigetekre települt város részei valamilyen fokú önálló jogi státusszal rendelkezhettek, a központi része volt a királyi birtok. Elsőként azonban egy 1713-as térképen jelentek meg a város korai megtelepedési helyszíneire utaló szerkezeti elemek, nem sokkal azelőtt, hogy a település visszakapta szabad királyi város státuszát. Szeged 3 területre osztott település volt, amit a felszíni vizek választottak el egymástól - felöltésük csak a törökök kiűzése után kezdődött meg - : Alsóváros, Felsőváros és a Palánk. Felsővároson laktak a földtulajdonosok, míg az juhos gazdák, az iparosok, az értelmiségiek és a deákok a Palánk területén éltek. Alsóváros, mint arra a házak is utalnak, a parasztpolgárok lakóhelye volt, ám elvétve itt is éltek a tehetősebb rétegekből - derült ki Máté Zsolt szociáltopográfiájából. Máté Zsolt szerint a középkorban Szeged jelentős országos szerepkörrel rendelkezhetett, kultúrája európai várossá tette. A település vámmentes szabad kereskedelmet élvezett, virágzott a bor és élőállat exportja, köszönhetően a határban zajló állattenyésztésnek és mezőgazdaságnak.

Szeged középkori településrajzának megállapításában nagy segítségére voltak az építésznek az egyházi intézmények, melyek ma is állnak, vagy régészeti források említik, bizonyítják létezésüket. A város öt templomát, a két plébánia templomot, a két kolduló rendi templomot és a vártemplomot pontosan meg lehet határozni a térképeken, sőt, palánki Szűz Mária templom és mariánus ferences később minorita kolostor helyét hozzávetőlegesen meg lehet állapítani. A piacterek, melyekből Szegeden négy is működött, ugyancsak meghatározóak voltak és ma is beazonosíthatóak: 1431-ben Z

sigmond király

engedélyezte a Felsővároson csütörtöki heti vásár tartását a domonkos templom közelében, 1459-ben pedig

Mátyás király

Alsóvároson engedélyezett a szerdánkénti hetivásárt. 1499-ben

II. Ulászló

korábbi, csütörtöktől szombatig tartó hetivásárok jogát erősítette meg, és engedélyezte Luca-napi országos vásár tartását a mai Roosevelt téren.