Nemzetközi konferencia az Emlékpontban a Felvidékről kitelepítettek emléknapján
A hódmezővásárhelyi Emlékpont és a komárnói Selye János Egyetem (Univerzita Jána Selyeho) közös nemzetközi konferenciával emlékezik meg a Felvidékről kitelepítettek emléknapjáról „Hát elvesztetted imhol a hazádat” A csehszlovák–magyar lakosságcsere története és következményei címmel.
Az április 12-én, kedden 11 órakor kezdődő rendezvényen a mintegy százezer magyar kitelepítésével záruló népességmozgás programadójának,
Edvard Benešnek
, Csehszlovákia második elnökének a magyarkérdésről alkotott nézeteit
Gulyás László
, a Szegedi Tudományegyetem professzora ismerteti. A Magyar idők a Felvidéken, 1938–1945 címmel 2014-ben megjelent több mint ötszáz oldalas monográfia szerzője,
Simon Attila
– a komárnói Selye János Egyetem tanszékvezetője – a csehszlovák nemzetállami törekvéseknek az ott élő magyar közösségekre gyakorolt hatásairól tart előadást. A magyarországi – szűkebben: dél-alföldi – szlovákság képviseletében a nyugalmazott tótkomlósi iskolaigazgató,
Juraj Sinčok
, azaz
Szincsok György
a szlovákok lakta békési település tájszavait mutatja be, míg
Tóth István
, a szegedi Móra Ferenc Múzeum osztályvezetője a Békésből Csehszlovákiába települt családok sorsáról végzett kutatásainak eredményeit osztja meg az érdeklődőkkel. A konferencián hódmezővásárhelyi intézmény vezetője a lakosságcsere Csanád megyei történéseit feltáró kutatásairól tart előadást.
Miklós Péter
a témakörről a Magyar Idők című lap hasábjain idén február 22-én megjelent írásában
Páll Endre
Csanád vármegyei alispán 1947. április havi jelentését így idézte: „A kitelepítettek sorsukban megnyugodva foglalják el új otthonukat és igyekeznek belehelyezkedni az itteni viszonyokba.” Egy hónappal később már a szülőföldjükről elűzött magyarok az első aratást ünnepelték új lakóhelyükön. „Igen megható és szép ünnepségen vettünk részt főispán úrral Pitvaroson, ahol a Csehszlovákiából áttelepített magyarok ünnepelték meg első aratásukat. Örömmel jelenthetem, hogy az áttelepített lakosság, bár sokkal rosszabb körülmények közé került, mint amilyenben élt, nem csüggedt el, hanem dolgozni akar.”
