A gazdaságfejlesztésre szánt összegből épülhet az elefántkifutó Szegeden

Zömmel nyugdíjasok előtt beszélt Solymos László az uniós források elköltéséről. Az évek óta ígérgetett déli Tisza-hídtól a háziorvosok hiányán át a Cserepes sori piacig nem egy olyan kérdés került elő, ami még az MSZP szavazóit is megoszthatja. A Szegfű Klubban jártunk fórumon.

A fejlődés mozgatói címmel tartottak beszélgetést – bár inkább előre eltervezett kérdésekkel tarkított előadásról volt szó - nagyobb részt 70 évnél idősebb közönség előtt az MSZP helyi politikusai Szegeden. A meghívott vendég

Solymos László

alpolgármester volt, beszélgetőpartnere

Kozma József

önkormányzati képviselő. A fejlődés forrásairól szóló első kérdésnél rögtön leszögezte Solymos, hogy ez alatt nemcsak az uniós pénzeket kell érteni, hanem a város humánerőforrását, „amelybe nyilván nemcsak a közgyűlés tagjait kell érteni, habár ebben erősebb a baloldal, mint a jobboldal” – vélekedett azokról egy félmondatban, akik a politikai színtér másik oldalán állva, más elképzeléseket vallva vállalták a szegedi polgárok képviseletét. Kiemelte a szintén nagyobbrészt költségvetési forrásokból működő egyetemmel zajló sikeres együttműködést, azon belül az állami és uniós forrásokból megvalósuló két projektet, a lézerközpontot és az új klinikai tömböt. Elpanaszolta, jelenleg jóval kevesebb forrásból gazdálkodnak, mint 2010 előtt, s büszkén említette, hogy 11-12 milliárdos adóbevételük van a helyi cégektől, s „azt látjuk, hogy ez a tendencia jó irányba halad” – igaz, egy vállalkozást sem említett meg, s újonnan betelepülő gyárakról sem esett szó, hanem az első felvetéssel ellentétben elsősorban az uniós pénzek elköltése került előtérbe a hallgatóság kérdéseiig. Többször szólt arról, hogy a korábbi jobboldali többség miatt nem tudták időben előkészíteni az uniós beruházásokat, most azonban Solymos elmondása szerint a rendelkezésre álló 33,87 milliárd forintnak a háromszorosát is könnyedén elköltené a baloldali városvezetés.

A Terület- és Településfejlesztési Program forrásait lakosságszám alapján osztották szét a megyei jogú városok között – erről az alpolgármester úgy vélekedett, hogy igazságos megoldás. A gazdaságfejlesztésre szánt összegből többek között elefántkifutót és -házat építenek a vadasparkban, valamint a Móra Ferenc Múzeumot és intézményeit látogatóbaráttá teszik. Újból népszerűsítették a Liget-projektet, a Tarjánt és Odesszát érintő rehabilitációs programot. A közszolgáltatás fejlesztése, családbarát intézkedések jegyében bölcsődék, óvodák fejlesztésére költenének – Solymos már 45 óvodáról beszélt, azaz nem számolta a közgyűlési többség által

. „Magam is tapasztalom, olyan állapotban van az úthálózat, hogy kényelmetlen a biciklin ülőknek” – osztotta meg tapasztalatait a meghívott, mire Kozma József közbevágott: „ezt nagyon finoman mondtad, mert szétrázza a hátsónkat”. Ezért költenek kerékpárutakra, többek között Tarjánban, valamint Sándorfalva, Bordány felé. A hallgatóság egyik tagja,

Dósa Endre

felvetette, inkább olyan helyeken kellene építkezni, ahonnan kitiltották a kerékpárosokat: ilyen a régi 5-ös út Röszke és Szatymaz felé is. Kritizálta – habár nem került elő a beszélgetés során – azt, hogy a vasútállomás mellé terveznék a buszközpontot. Szerinte ez indokolatlan, mert Trianon okán már nem dél, hanem észak és észak-nyugat felé nyitott a város, inkább a Rókuson kellene fejleszteni, s ez a forgalom szempontjából is előnyös lenne, valamint több vasúti átkelőhelynél gyorsulna a forgalom. Rámutatott, hasonló terv már létezett a ’80-as években. A fórum elején még a „szegedi konzultációt” pozitívan emlegető politikusok válasz nélkül hagyták a javaslatokat.

Szeretnének csapadékvíz-elvezetésre költeni, s előkerült a közönséget érdeklő és érintő orvosi rendelők kérdése. Solymos László szerint két feladata van az önkormányzatnak: az infrastruktúra és a háziorvosi utánpótlás biztosítása. Az előbbiről úgy gondolja, hogy négy rendelő felújításával, illetve részben kiváltásával megoldott, de az utóbbit már komolyabb bajnak látja, mert a háziorvosok mintegy fele nyugdíjkorhatár közelében jár, egyharmaduk pedig nyugdíjas. Szomorúnak nevezte azt, hogy „egy egyetemi városban ez a helyzet”, de magyarázatként hozzátette, máshol, vidéken, somogyi kis településeken biztosan még rosszabbak az állapotok. A város két legfontosabb projektje a fedett uszoda és a

déli híd

. Az előbbi létesítmény összköltsége négymilliárd forint, a beruházás előkészítésére már elkülönítettek ötszázmilliót, s ha szükséges, önerőből megvalósítanák. A harmadik híd viszont 36 milliárd forintba kerül, így itt elsősorban az unió, a kormány és a MÁV kerül előtérbe. Bízik benne Solymos, hogy megépül a híd, amire azért kerül vasúti sín és tramtrain, hogy Brüsszel adjon rá pénzt. A lézerközpontot is megemlítette, amiben a város és az egyetem szerepe került kihangsúlyozásra, csak egy félmondatban szólt arról, hogy az állami szerepvállalás ma jóval nagyobb, mint az önkormányzaté. A beszélgetés befejezése után rögtön az első kérdés a

vonatkozott – úgy tűnik, ez a szocialista szavazókat is érdeklő téma. Solymos szerint a „korábbi igazgató kissé sajátosan kezelte a köz vagyonát”, s „a piac működése nem volt kiegyensúlyozott”, mert 110-120 milliós árbevétel mellett 8-10 milliós nyeresége volt, fölösleges célokra költöttek, nem volt egységes díjszabás. „Új cégvezetőt neveztünk ki, akinek az volt a feladata, hogy rakjon rendet”, s „hogy minden bérlőnek kiszámítható és egységes díjakkal működjön ez a piac”. Bízik abban, hogy „politikai felhanggal és hátszéllel felkavart vihart sikerül elültetni” – a válasz közben egyszer sem hangzott el, hogy

Rácz Attila

az új vezető, aki egyben a szegedi MSZP aktív tagja is.