Konferenciával emlékeznek barátai, tisztelői Koszta László középkorászra + FOTÓK

A kétnapos konferenciára egész Európából érkeznek előadók. A történész tavaly nyáron, 53 éves korában hunyt el.

„Részben a magyar, részben az egyetemes egyháztörténetet járják körbe előadóink

Koszta László

emléke előtt tisztelegve” - mondta

Hunyadi Zsolt

, az SZTE Bölcsészettudományi Kar docense, középkorász. Kétnapos,

Szent Benedek

napján kezdődő konferenciával emlékeznek a tavaly nyáron

53 éves korában

elhunyt szegedi középkorászra. A rendezvényen a magyarországi kollégákon kívül franciaországi, romániai, lengyelországi, szlovákiai angliai történészek, levéltárosok is bemutatják legújabb kutatási eredményeiket. Koszta László gazdasági és ifjúsági dékánhelyettesként jelentős eredményeket ért el - mutatott rá

Vajda Zoltán

, az SZTE Bölcsészettudományi Kar tudományos és nemzetközi ügyekért felelős dékánhelyettese. A néhai középkorász szervező munkájának köszönhető az Egyetem utcai épület homlokzatfelújítása, s a bölcsészbálok hagyományának újbóli felelevenítése, amelyet idén rendeztek meg tizenkettedik alkalommal.„Fontos volt számára a fiatal történészek segítése, úgy tekintett az Aetasra, mint egy óvodára, ahol az ifjak is publikálhatnak” – emlékezett vissza a lap jelenlegi szerkesztője az alapítók egyikére. „Egyetlen egy apropója van a mai konferenciának: Koszta Laci itt hagyott bennünket, s erősen érezzük hiányát” –

Papp Sándor

turkológus, az SZTE Bölcsészettudományi Kar egyetemi tanára egy saját maga által magyarra fordított 16. századi török verssel emlékezett a középkorászra. Ő a - kivetítőn is látható - derűs, emberséges, szakmaiságában töretlen, örökké bizakodó Koszta Lászlóra kíván gondolni. Úgy látja, elérte, amit egy történészprofesszor elérhetett, teljesítette penzumait, megvédte munkáit, belföldön és külföldön elismert középkorásszá vált. „Nem adta meg a Teremtő, hogy újabb évtizedekig dolgozzon, pedig sok tanítványa, kutatási témája lehetett volna még.” Az első előadó,

Vajda Tamás

, az SZTE Levéltár munkatársa is kiemelte, egyszerre viselte szívén a szakmai tevékenységet és az utánpótlás képzését, de eközben nem felejtette el az ezekhez szükséges finanszírozási lehetőségek megtalálását. A kutató ezt követően – a neves középkorász eredményeihez részben kapcsolódva – a garamszentbenedeki bencés apátság példáján keresztül mutatta be a szerzetesekhez köthető vízimalmokat. Szinte az összes Árpád-kori monostorunk rendelkezett ilyen malmokkal, ez alól pont az említett hely jelentett kivételt működésének első néhány évtizedében. Az apátság a következő évszázadokban több malmot kapott ajándékba, de egyben erőszakos foglalásokkal is meg kellett küzdeniük, egyes polgárok elterelték a folyó vízét saját liszt őrlése reményében. Adtak bérbe is malmokat, de gyakran nem fizették a bérlők, a peres eljárások során hiába ítéltek az apátság javára, a barátok futhattak a pénzük után. Egy (aranyat, ezüstöt) érczúzó malom bérleti díja 72-szerese volt egy lisztelőének. A XVI. századra azonban már a bányákat kellett vízmentesíteni, így az arany- és ezüstbányászat hanyatlása az érczúzó malmokat is szükségtelenné tette. A konferencia kedden is folytatódik a Szegedi Akadémiai Bizottság székházában délelőtt fél tíztől délután négyig.