Ungváry Krisztián: A 2. hadsereg tagjai egyszerre voltak frontkatonák és megszállók is

Cikkünk frissítése óta eltelt 5 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Jablocsnoje_hosi_temeto_1942

A hadtörténész szerint azért hallgatták el a keleti fronton folytatott megszálló tevékenységet, mert féltek, kiderül, hogy a magyarok mellett jelentős számú szovjet állampolgár is részt vett ebben. A katasztrófa 73. évfordulóján a Don-kanyarnál szolgáló honvédekre, nemcsak mint hősökre, vagy áldozatokra, hanem mint civil lakossággal érintkező megszálló csapatokra is gondolni kell. Ungváry Krisztián hadtörténésszel beszélgettünk, akinek legújabb, a keleti front magyar megszálló csapatairól szóló kötetét hetek alatt elkapkodták.

Ungváry_Krisztián_2014Hetvenhárom évvel ezelőtt, 1943. január 12-én indult meg a Vörös Hadsereg csapatainak támadása a magyar királyi 2. hadsereg ellen. Az 1942 tavaszán és nyarán a keleti frontra küldött magyar seregtestet a hazai viszonyokat tekintetbe véve a lehető legjobban szerelték fel, azonban a honvédség a szomszédos államok ellen fegyverkezett, s nem a Szovjetunióval szemben készült. A 207 ezer fős hadsereg mintegy 17 ezer tagja fegyvertelen munkaszolgálatos volt, így magyarokra bízott a 200 kilométeres szakaszon nem lehetett mélységi védelmet kialakítani. Habár egyes helyeken már napok alatt áttörtek a szovjet csapatok, más egységek akár heteken keresztül kitartottak állásaikban.

A hadtörténészek becslése szerint a 2. hadsereg mintegy 120 ezer fős veszteséget szenvedett halottakban, sebesültekben, hadifoglyokban, beleértve 4728 szegedit is.

Ungváry Krisztián hadtörténész, borász, egyetemi oktató (1969-, Budapest)

1995-ben szerezte meg diplomáját az ELTE-n, a Budapest ostromáról szóló PhD-disszertációját 1999-ben védte meg, az utóbbi könyv alakban megjelentetve hét magyar, négy német, két angol és két amerikai kiadást ért meg. Kutatási témái: Magyarország 20. századi hadtörténete, 1945 utáni évtizedek politikatörténete, állambiztonsági szolgálatainak története, falerisztika (kitüntetéstan). Legújabb kötete A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban, 1941–1944 címmel jelent meg 2015 decemberében.

A Don-kanyar katonáira csak az 1970-es évektől lehetett tettes helyett áldozatként tekinteni, ez a narratíva napjainkig érezteti hatását. A rendszerváltást megelőző években kezdődött meg a hadsereg küzdelmeinek objektív értékelése. Ungváry Krisztián hadtörténész (2. képünkön) szerint a 2. hadseregre egyben megszálló alakulatként is lehet tekinteni, mert olyan térségben tevékenykedtek hazájukon kívül, ahol civil lakosság is élt. A front mögött maradt emberek és a honvédek viszonya a helyi parancsnok mellett a partizánok aktivitásától is függött, az intim kapcsolattól az ellenségesig terjedt. A magyar katonákat nem készítették fel erre a feladatra, a helyszínen alakult ki a gyakorlat. Évtizedeken keresztül elhallgatták, hogy a magyarok részt vettek a megszálló feladatokban, mert kiderült volna, hogy jelentős számú szovjet állampolgár is együttműködött velük, ez pedig nem illett volna bele a partizánromantikába. Ungváry Krisztián karácsony előtt megjelent A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban, 1941–1944 című könyvét hetek alatt elkapkodták a boltokból, most készül a második, változatlan utánnyomása a kötetnek. A szerzővel a monográfia megjelenése és a doni áttörés 73. évfordulója alkalmából beszélgettünk.

A megszállás tipikus aspektusaival minden Donnál szolgáló egység találkozott

Mikor találkozott a magyar királyi 2. hadsereg megszálló feladatokkal a keleti fronton?

A 2. hadsereg folyamatosan megszálló feladatokat látott el, hiszen a katonák egy olyan területen tevékenykedtek, ahol civil lakosság is élt. A front mögötti terület időnként néhány négyzetkilométert jelentett, néha sokkal többet, de a megszállás tipikus katonai aspektusaival minden egység találkozott.

megszallo_malomMilyen volt a lakosság és a hadsereg kapcsolata?

Ez sok szemponttól függött, nem mindenhol volt azonos. Jelentős volt a parancsnok szerepe, az, hogy mennyire tartotta kézben beosztottjait, törekedett-e a rablások, harácsolások elkerülésére.

Egy háborúban a katona és a helyi lakos teljesen egyenlőtlen szituációban van, az előbbi rendelkezik fegyverrel és bármit megtehet, miközben az utóbbi kiszolgáltatott.

Ebből adódóan szélsőséges helyzetek is előfordulhattak, rontotta a helyzetet, ha a felsőbb katonai parancsnokság az erőszakot támogatta, vagy nagyobb szigort követelt.

Közös volt az orosz civilekben és a magyar katonákban, hogy többségük földműves származású volt

Ismert az, hogy a német hadseregben alakultak ki problémák abból, hogy a helyi nők és a katonák közelebbi kapcsolatba kerültek. Milyen volt az orosz nők és a magyar honvédek viszonya?

Ez teljesen az általános viszonyokat determináló szempontoktól függött. Egyes helyeken kölcsönös szimbiózisban éltek egymás mellett, mindkét fél számára előnyös kapcsolatok alakultak ki. Ez nem is meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a magyar katonák nagy része a földművesek közé tartozott, ugyanúgy, mint az orosz lakosság többsége. Nem elfeledhető, hogy egy férfinak és nőnek „egyéb” szempontból is szüksége lehet a másikra, de durvaság, nemi erőszak olyan helyeken fordult elő gyakrabban, ahol a partizántevékenység is erősebb volt.

Az I. világháborúban elképzelhetetlen lett volna Hitler, vagy Sztálin embertelensége

Felkészítették-e a kiképzés során a honvédeket a várható szituációkra? Megjelentek-e a szabályzatokban, a kiképzési segédletekben az I. világháború alatt és a három bevonulás, visszafoglalás (Felvidék, Erdély, Délvidék) során szerzett tapasztalatok?

Az I. világháború során előfordult partizántevékenység Szerbiában, de egyrészt ennek nem volt akkora a mértéke, mint a II. világháború alatt, másrészt a Szerb Királyság nem egy totális diktatúra volt, mint a Szovjetunió. Sztálin diktatúrájában gyökeresen új módszerek jelentek meg, Kijev fél belvárosát úgy robbantották a németekre 1941-ben (lásd negyedik képen – szerk.), hogy közben nem törődtek azzal, mi történik az ott élőkkel. A két világháborúnak más politikai céljai voltak, míg az elsőben maximum területi annexiót szándékoztak végrehajtani, a másodikban a német fél többet akart, így a Szovjetunió lakosságszámának radikális csökkentését is el akarta érni, hogy élelmiszerfelesleget szállíthassanak el.

kijev_fortepan

A magyar csapatokat a megszállási feladatokra senki nem készítette fel, sem a saját vezetésük, sem a németek. Nem rendelkeztek pontos parancsokkal, a helyszínen alakult ki a gyakorlat, amelyet később írásba foglaltak.

Egyes parancsnokok partizánellenes harcnak tüntették fel a fegyvertelen zsidók üldözését

Milyen kitüntetés adományozási gyakorlatot követtek a megszálló csapatok tevékenységének elismerése során?

A közmondás szerint a kitüntetés ugyanúgy véletlenszerűen talál el valakit, mint az ellenség golyója. A megszálló tevékenységnek az a része, amely partizánveszélyes területeken zajlott, egy az egyben ugyanazon érdemrendekkel, érdemérmekkel járhatott, mint egy hasonló teljesítmény a frontvonalon. A vizsgálatokat azonban nehezíti, hogy a felterjesztéseket egyes esetekben hamis indokkal látták el, így 1941-1942-ben gettókiürítésekért, fegyvertelen, erdőbe szökött zsidók felkutatásáért hadiékítményes, kardos (csak hadicselekményekért, személyes vitézségért adható – szerk.) kitüntetésekre terjesztették fel őket. Ezeket Budapesten meg is ítéltek számukra, pedig partizántevékenységre sem a veszteség, sem a lőszerfelhasználás nem utalt. Ezért komoly forráskritikát érdemes alkalmazni az ilyen dokumentumok esetében.

Mennyiben lehetett szerepe a 2. hadsereg megszálló tevékenységének elhallgatásában, hogy a Kádár-rendszer az 1970-es évektől elsősorban áldozatként tekintett a Don-kanyarban szolgáló honvédekre?

Az, hogy a Don-kanyarban elesett katonákról áldozatként lehetett beszélni, már önmagában progresszív lépésnek tekinthető, mert korábban csak kizárólag tettesként lehetett számításba venni őket. Azonban nem a cselekedeteik miatt sorolták őket ide, hanem mert a rossz oldalon harcoltak.

A megszállás tevékenységével azért sem foglalkoztak, mert kiderülhetett volna, hogy ebben nagyon sok helyi lakos, szovjet állampolgár is részt vett, a magyarok oldalán harcolt, ezzel összeomlott volna a Nagy Honvédő Háború mítosza.

Ma 73 éve történt a magyar hadtörténelem egyik legszomorúbb fejezete a Don-kanyarban – részletek ITT: http://szegedma.hu/?p=600858

Közzétette: Szegedma Hírportál – 2016. január 11.

Előző sztori

Pál Tamás: a Szerelmi bájital nem öregedett az évek alatt

Default thumbnail
Következő sztori

Labdarúgás: megkedvelte az utánpótlásban vállalt munkáját Hevesi Tibor

Legutóbbi hasonló cikkek