Lélektől lélekig: híd a Tisza folyón, avagy a szakralitás ósdisága

Cikkünk frissítése óta eltelt 5 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Lehet, hogy Szeged szálláshelyei teli vannak kereskedőkkel, de én az utolsó szó jogán kitiltanám a gagyi netovábbját a Széchenyi térről, Szent István és Gizella, Deák, Tisza és IV. Béla környékéről.
 
Azt mondja nekem egy öreg muzeológus ismerősöm minap, hogy Botka (László) nem egy kultúrember. „Politikusnak lehet, hogy jó.” (Mindezt abból kifolyólag hozta szóba, hogy a polgármester hagyta lerombolni Bálint Sándor születésének házát, a fonó- és jéggyárat, utóbbi helyén mai napig téglatörmelék, gaz és hajléktalan ember lakik.) De nem erről kezdeném (és nem folytatnám a „Centrum-lyuk” örökségével).

Láttam egy csodálatos fotót minap, közösségi oldalon megosztva. A Belvárosi híd karácsonyi kivilágításban, a tükörként elé hajló Tiszában visszatükröződően. Tényleg megkapó. Prospektuskép lehet egyszer, majd amikor nem lesz más megmutatni valónk. De addig maradjunk a valóság talaján, a víz meg hadd folyjék, hosszában!

Tehát van ez, az ez évtől kivilágított adventi fényes hidunk. Meg a 20 éve regnáló Széchenyi téri karácsonyi vásárunk a város háza előtt (mely szintén új ünnepi kivilágítást kapott), gatyástól, zoknistól, kínai portékástól. Mert szeretjük, mint a plazákat, jó hömpölyögni benne. (Rossz nyelvek szerint: a Cserepesi árusok anno azért találták ki maguknak ezt a „rendezvényt”, hogy év végén elég számlát tudjanak adni a hatóság felé.) Akárhogy is van, volt: szól az amcsi zene épp, nyilván van rá kereslet egy-két forralt bor mellett. Ez a jelenség nem Szeged belvárosába való, a mindenkori városképnek legyen lelke rajta. Ízlések és pofonok. (Ez évtől mikulásozunk is Szent István terén, a víztorony – nem templom – árnyékában.)

A mondandóm annyi: van még a Dóm tér, ott van valamelyest igazi adventi hangulat. Most (még talán karácsonyra) nincs kivilágítva a székesegyház a megcsúszott felújításra hivatkozva. (Nagyon dolgoznak rajta.) Mindeközben mindenfajta új fények vannak szerteszét a belváros környékén, de oda, a Dóm térre semmilyen fényfüzér nem vezet. Mintha a meghittség valami fekete lyuk lenne. Aki keresi, odatalál. Bízzuk a tömegvonzásra. Régebben a Dugonics tér és a Dóm között volt ünnepi kivilágítás, a gyógyszerészkar előtti utcában, nem akkora, mint a hídon, a Tisza felett, de eltűnt az idők folyamán. Most nincs. Ha turista lennék, nem vezetne oda semmi, csak a szájhagyomány: hogy ott van valami, nem balkáni, de európai, már-már hagyomány, amit eddig minden télre Szegedre csaló prospektusban láttam. A híd? Na, nem ezért jöttünk. A fogadalmi templom kivilágítatlanul. Szívecskék a „Lenin” körúton mint újdonság. És lehet, hogy Szeged szálláshelyei teli vannak kereskedőkkel, de én az utolsó szó jogán kitiltanám a gagyi netovábbját a Széchenyi térről, Szent István és Gizella, Deák, Tisza és IV. Béla környékéről. És több fényt kérnék, oda, ahol az ünnepnek van nyoma.

A Dóm tér méltatlanul került ki a figyelem középpontjából. A polgármester és a püspök gyújtotta óriásgyertya lángja szépen lobog, kötelességszerűen, magára hagyatva. Nem a Belvárosi híd Szeged téli szimbóluma. Talán a Dóm téri Advent lehetne az. De jelenleg Szeged vezetőjének ez nem fontos. Sajnos. Korábban még támogatták is a rendezvényt, ma ott tartanak, hogy a rendezvény szervezőjét próbálják rábírni arra, hogy ki gyújtson ott gyertyát, és ki nem.

Default thumbnail
Előző sztori

Kass János, a galériateremtő

Default thumbnail
Következő sztori

Vasutas véradónap lesz pénteken országszerte

Legutóbbi hasonló cikkek