Nem ellenszenvből vetették le Ságvári nevét a kecskésiek

Rokkanttelepként is hívták egykor a mai Kecskéstelepet, melyre az első világháborúban megsebesült katonákat költöztették, aztán a szocialista időszakban, máig homályos körülmények között vette fel Ságvári Endre nevét. A rendszerváltást követően a telep alapítója iránti tiszteletből lehetett újra Kecskés István a névadó.

Ságvári, Ságvári-telep – az idősebb kecskéstelepi lakosok még mostanáig is hívják ezen a néven városrészüket. Míg a helyi gimnázium a mai napig viseli

Ságvári Endre

nevét - az átkeresztelés ötlete is óriási felháborodást váltott ki, melyről több cikkünkben beszámoltunk – Szeged ezen városrészének lakói már nem sokkal a rendszerváltást követően, 1992-ben szorgalmazták az eredeti, Kecskés István-telep használatát. Igaz, mint mondják, ők sem a Ságvári személye miatti ellenszenv, hanem alapítójuk iránti tisztelet miatt döntöttek az átkeresztelés mellett.

Kecskés István

(alsó fotónkon) az első világháborút megjárt, hadirokkant katonaként szeretett volna segíteni sorstársain, így szorgalmazta elhelyezésüket a város nyugati részén felparcellázott földeken. „A háborút követően országos szinten osztottak telkeket a hadirokkantaknak, Szegeden ezt Kecskés István irányította” – mesélte a SZEGEDma portálnak

Markos Gyöngyi

, aki a

kapcsán készített helytörténeti kiadványt a városrész 1924 és 1944 közötti történetét feldolgozva. Az ott élők miatt először Rokkanttelepnek, majd Kecskés István Rokkanttelepnek hívták a helyet, hivatalosan végül 1928-ban állapodtak meg a Kecskés István-telep mellett, melyet a hadirokkantak évek óta kértek már a jótevőjük iránt érzett hálából. Hatalmas ünnepség volt a névadás kapcsán, ekkor állították például a városrész jelképévé vált keresztet is.

A kereszt előtt, valamikor a '40-es években

A második világháborút követő, nagy szocialista átalakulás hevében valahogy megváltozott a telep elnevezése is, már jóval kisebb felhajtás kíséretében, szinte észrevétlenül vette fel Ságvári Endre nevét. „Levéltári iratok és jegyzőkönyvek között is kutattam, de az első dokumentum, melyben már Ságári-telepként találtam rá, a Délmagyarország napilap 1951-ben kiadott számában volt” – mesélte Markos Gyöngyi. A helyi lakos szabadidejében jelenleg is kutatja, hogy ki és mikor kezdeményezte ezt a névváltoztatást, és miért pont Ságvári nevét kapta, akinek tudvalevőleg Szegedhez sem volt túl sok köze.

Végül 1992-ben,

Papp Zoltán

önkormányzati képviselő tolmácsolta először a helyiek kérését, akik szerették volna ismét Kecskés Istvánt a telep névadójának. Az 50-es, vagy afeletti korosztály fejében mindenesetre még élénken megmaradt a Ságvári-telep elnevezés, sokuk a mai napig így emlegeti a városrészt. Ez is mutatja, hogy az itt élők szemében nem Ságvári Endre személye volt problémás, sokkal inkább Kecskés István iránti szeretetük, tiszteletük miatt szerették volna őt ismét névadónak. A háborús veterán rendkívül jó közösségszervező volt, neki is köszönhetően épülhetett néhány évtized alatt óvoda és iskola az itt élő, szegény családoknak. Az összetartó, jó közösség generációkat marasztalt itt: mindenki Pintyőke mamája,

Nyári Józsefné

az első olyan osztályba járt, amelyik a kecskési iskolában kezdte meg tanulmányait 1928-ban. Családjával azóta is itt él.