A szegedi SZMSZ és a polgármester jobb keze

Cikkünk frissítése óta eltelt 8 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

A szegedi polgármester, az országos demokrácia hős védelmezője most mindezt egy olyan lépéssel fejeli meg, mellyel jelentősen korlátozza a helyi demokráciát. Talán azért, mert még a ritka, és amúgy nyilvánvalóan egyenlőtlen nyílt színi vitákból is elege lett?

„Ebből most már elég, a következő ülésig módosítsuk az SZMSZ-t” – csattant fel a februári közgyűlés hajrájában Botka László, Szeged szocialista polgármestere, mikor a ténylegesen személyeskedésbe torkolló vita során többen is személyes megtámadtatásra hivatkozva kértek újra és újra szót. Így például az LMP-s Szentistványi István, aki a szociális rendelet tárgyalásakor magával az ülésvezetővel keveredett szóváltásba baloldaliságról, szociális érzékenységről, az emberek lenézéséről „Lehet ész nélkül politizálni” – a polgármester többek között így minősítette a városatya munkásságát, hozzászólásait.

Láss csodát, a márciusi közgyűlésre már el is készült az SZMSZ módosítására vonatkozó városházi előterjesztés. Ebben Botka azt írja: „ülésvezetési jogkörömben eljárva tapasztalom, hogy a vita lefolytatását nagymértékben akadályozza, hogy az érdemi hozzászólások folyamatát meg-megszakítják a képviselők személyes megjegyzésként jelzett felszólalásai”. Ezért kezdeményezi, hogy a személyes megjegyzésre a képviselők csak az adott napirendi pont vitájának végén, egyetlen alkalommal, kétperces időkorláttal legyenek jogosultak, „elkerülve ezzel azt, hogy a személyeskedő megjegyzések egymásutánisága, egymásra való reagálása meghiúsítsa az érdemi vitát”. A javaslat része az is, hogy az ülésvezető az egyszeri két perc alatt is megvonhatja a szót a felszólalótól, ha úgy ítéli meg, hogy valójában nem a személyét érte negatív tartalmú megjegyzés, avagy a hozzászólás tárgya – a polgármester vagy az alpolgármester szerint – nem személyt érintő negatív tartalmú megjegyezésre való reakció. Felháborodottan tiltakozik az LMP, a Fidesz-L.É.T. és a KDNP is, de az elmúlt napok bizottsági üléseit figyelve egy cseppnyi kétségünk se legyen: az MSZP, az Együtt és a DK politikusai fegyelmezetten és lelkesen támogatják majd a polgármesteri beadványt, biztosítva a kétharmados többséget. A szavazógép pénteken ismét működésbe lép!

Mert mi is történt itt valójában az elmúlt hónapok során? Ne legyenek illúzióink! Botka Lászlóék folyamatosan tűz alatt tartották a kormányt, a helyi jobboldalt pedig a szüntelen „elmúltnégyévezéssel” állították a falhoz. A kormánypártok népszerűségének országos csökkenését napról napra meglovagolva, a szakmaiság és a hitelesség népszerű és valóban jól eladható érvrendszere mögé bújva totálisan „elfoglalták” az önkormányzati cégeket, a kisebb-nagyobb pozíciókba beültették a kipróbált kádereket, gyakorlatilag kézi vezérléssel irányítják a társaságokat. Kicsinyes politikai játszma részeként saját kényük-kedvük szerint szabták át a részönkormányzatiságot. Nem vázoltak fel a város számára megvalósítható, koherens jövőképet, csupán „leporoltak” néhány réges-régi beruházási ígéretet, ráadásul – ami leginkább az emberek, a családok bőrére megy – az ország egyik legdrágább parkolási és tömegközlekedési díjával „ajándékozták meg” 2015-re a szegedieket. Tehették, mert a választók szavazataival komoly erőfölényre tettek szert. Tehették, mert az ellenzék polgári jobboldali része enervált, szervezetlen és vezetetlen: még mindig nem tért magához az októberi sokkhatásból, és nem képes felébredni „se veled, se nélküled” Csipkerózsika-álmából. Mintha a Tisza partjára még nem ért volna el az új orbáni szlogen: jó reggelt!

A szegedi polgármester, az országos demokrácia hős védelmezője most mindezt egy olyan lépéssel fejeli meg, mellyel jelentősen korlátozza a helyi demokráciát. Talán azért, mert még a ritka és amúgy nyilvánvalóan egyenlőtlen nyílt színi vitákból is elege lett?

Rögzítsük: évente alig több mint fél tucat alkalommal ülésezik a közgyűlés. A jelen ciklusban nem volt olyan ülés, mely reggel 9-es kezdéssel 13 óránál később ért volna véget, az ebédet tehát teljes nyugalomban költhették el a politikusok. Már csak az emlékét őrizzük annak, hogy valaha akár estébe, éjszakába nyúltak a szópárbajok a torony alatt. Álságos tehát az a városházi érv, mely szerint az eddigi SZMSZ nyújtotta lehetőségek miatt bármi is elhúzód(hat)ott volna. Ugyanígy nem állja meg a helyét az országos házszabályra történő mutogatás, hiszen aligha szerencsés ünnepelni, ha helyi szinten demokratikus vívmányokat húzunk át, ha a nyilvánosság jogosítványait biztosító feltételrendszer terén vissza-visszalépegetünk, ha szűkítjük a szabadság kis köreit. Aki rendszeresen követi az üléseket, láthatja-hallhatja, ahogy Botka László és alpolgármestere, Solymos László rendszeresen tényállításnak álcázott véleményformálással, minősítéssel illetnek más politikusokat, politikai formációkat. Eddig ezekre azonnal lehetett válaszolni, a szegediek pedig dönthettek, ki volt meggyőzőbb, kinek adnak igazat. Mostantól megeshet, hogy több verbális pofonra akár negyed vagy fél óra elteltével lehet reagálni. Ha az ülésvezető úgy látja jónak, akár két teljes percben…

Botka László március 15-én ünnepi beszédében nemzeti minimumot követelt, olyan demokráciát, „amelyben a hatalom okosan irányít, de nem kizárólagos és nem uralkodik”, „nem leszűkíti, hanem kiteljesíti a szabadságot”. „Mindig hittem, és annak szellemében cselekszem a jövőben is, hogy a szegedi, baloldali közgyűlési kétharmados többségem: nem korlátlan hatalmat, hanem hatalmas felelősséget jelent. Felelősséget az engem támogató többséggel, de felelősséget a másként gondolkodó kisebbséggel szemben is” – fogalmazott Kossuth Lajos szobránál.

Aztán néhány nappal később itt ez az SZMSZ-módosítás a demokrácia korlátozásával, a vita szűkítésével, ha úgy vesszük: az egyoldalú személyeskedés lehetőségének megteremtésével. A polgármester egyik párttársa világosan üzen az ellenzéknek: ha nem tetszik a rendszer, be lehet fogni, más helyi baloldali politikusok arcáról pedig szinte Photoshoppal sem lehet eltüntetni a politikai ellenfeleikkel szembeni állandósult, gúnyos vigyort.

A felelősség csak pusztába kiáltott szó marad?

Szeged baloldali vezetésének vannak elvitathatatlan érdemei és eredményei, ugyanakkor a jelenlegi politikai konstellációban nem lehet sürgetőbb és fontosabb feladata, mint olyan, szakmailag megalapozott (gazdaság)fejlesztési stratégia megalkotása, majd végrehajtásának megkezdése, mely mellé az egész város szívvel és lélekkel felsorakozhat. Ehhez viszont a partnerséget hirdető polgármesternek valóban jobb kezét kellene nyújtania, nem pedig értelmetlen és céltalan jobbosokat osztogatnia. Az erővel és a bizalommal élni, és nem visszaélni kellene – a demokrácia és Szeged közössége, a város fejlődése érdekében.

Előző sztori

Bodolay Géza: A legalapvetőbb hatások kamaszkorban érnek minket

Következő sztori

Labdarúgás: edzésbe állt Molnár F. Tamás