Ukrajna: ebből már föderáció sem lesz!

Cikkünk frissítése óta eltelt 6 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Az, hogy Európa gyenge és már-már döntés- és cselekvésképtelen, jelzi, hogy bűntudatától vezérelve belement a szankciók rendszerébe, mintha az – saját önbecsülésén túl – bármit is segítene az ukránokon. Ez az oroszokat nem állítja meg, azt a pénzt pedig, amit az európai gazdaságoknak okozunk vele, inkább adtuk volna oda az ukránoknak újjáépítésre, a humanitárius katasztrófa enyhítésre. De nem, mi kemények vagyunk, nem úgy, mint 1939-ben.

Most, hogy túl vagyunk a második nagy világégés kitörését jelképező szeptember elsején, és az ennek kapcsán a Hitler – Putyin párhuzamra rámutató írásokon, mondjuk ki: Napóleon óta tudható, Oroszország nem igen verhető meg nyugati határain, míg Németország kétfrontos küzdelemben legyűrhető volt mindig is. Ennek okán nem lehet tehát párhuzamot vonni a mai történések és a 75 éve történtek között. Demokratikus értékrendjét fegyverrel megvédeni persze most sem kész a nyugat, a szájkarate megy csupán, mint annak idején, a furcsa háborúnak nevezett időszakban!

Az akkori Lengyelország komoly nemzeti múlttal rendelkező, megállapodott állam volt, míg Ukrajna a legjobb estben is csupán egy szovjet tákolmány, tamponzóna kelet és nyugat között. Most ez a nemzeti identitás nélküli államalakulat az események sodrában elveszítette belső kohézióját, ahogy húsz éve a volt Jugoszlávia. (Ott a szerb nacionalisták próbáltak mindenkit uralmuk alá söpörni, itt a kijeviek.)

Amilyen felemelő volt látni, mire képes az ukrán nép Kijev fagyos utcáin, olyan kiábrándító és arcpirító volt, ahogy a semmiből lett új politikai osztály – a kisebbségek elnyomása terén – ott folytatja, ahol az elűzött Janukovics és rezsimje abbahagyta. Pedig látnivaló volt az ország megosztottsága.

Mint február elejei írásomban rögzítettem, egyértelmű volt hogy, Ukrajnának a föderális berendezkedés lehet az egyetlen útja, ha egyben kíván maradni… Hogy ezt az evidenciát nem látták meg, érthetetlen. Hacsak…

Egyáltalán nem csoda tehát, hogy az orosz medve odacsapott. A történtekért a frissen hatalomba került, kormányzásra alkalmatlan kijevi elit legalább annyira felelős, mint a nyugat, élén az Európai Unióval… Senki ne higgye hogy a nyugati titkosszolgálatok nem voltak benne könyékig a kijevi újévi eseményekben, ahogy KGB csöcsén nevelkedett orosz titkosszolgák sem voltak tétlenek, csakhogy utóbbiak jobb, hatásosabb, koncepciózusabb munkát végeztek.

Az oroszok tudták, mi kell nekik, és hogy annak mi az ára, a nyugat csak azt tudta mit szeretne – a lehető legolcsóbban – elérni. Putyinék mindent, vagy semmire játszva úgy döntöttek, ha Ukrajna szabadulni akar szorításukból, hadd fusson a nyugat karjaiba, de a történelmileg orosz területek maradnak… (Le lehetett volna ezt amúgy háború nélkül is játszani, mint anno az újdonsült Jugoszláviából a csonka Magyarországra vágyó vajdasági magyarok és viszont a Szeged környéki szerb családok tették aranykorona érték szerinti földterület – és nem ritkán – házcserével.)

Az ukrán és az orosz nacionalisták, ahogy ez ilyenkor már lenni szokott, háborúsdit akartak játszadozni. Hát tessék, ez lett belőle… Meghalt, megrokkant nagyon sok ártatlan és hazafi, egymilliónyian földönfutóvá lettek és még nincs vége!

A nyugat nem fog beavatkozni, mert megelégszik annyival amennyi neki Ukrajnából marad. Cserébe az Atlanti Szövetség – a történtekre hivatkozással – semmisnek tekintheti a NATO-Oroszország Alapító Okiratban foglaltakat, és gond nélkül támaszpontokat és védelmi rendszert telepíthet a Baltikumba.

Az, hogy Európa gyenge és már-már döntés- és cselekvésképtelen, jelzi, hogy bűntudatától vezérelve belement a szankciók rendszerébe, mintha az – saját önbecsülésén túl – bármit is segítene az ukránokon. Ez az oroszokat nem állítja meg, azt a pénzt pedig, amit az európai gazdaságoknak okozunk vele, inkább adtuk volna oda az ukránoknak újjáépítésre, a humanitárius katasztrófa enyhítésre. De nem, mi kemények vagyunk, nem úgy, mint 1939-ben.

Igen, a nyugat most is hibázott, mint ahogy 75 éve, de nem azzal, hogy nem vállal háborút, hanem mert hagyta idáig sodródni a dolgokat, hogy egy keleti kaland után az ukrán lovak közé dobta a kantárt!

Sajnos igazam lett: „Ukrajna stabilizációja mind keletnek, mind nyugatnak létérdeke, huzakodás helyett, valamilyen háttéregyezség fog születni (vagy már meg is született, csak nem kötik az ukránok és a világ orrára) a nagyhatalmak között, melynek eredményeképp együttesen zsákmányolják ki a segítségre szoruló Ukrajnában, még meglévő potenciálokat. Ja, hogy az ukránokkal mi lesz? Örüljenek, hogy megúszták ennyivel!”

Előző sztori

Labdarúgás: éllovasok egymás ellen – a HFC-hez látogat az FK

Következő sztori

Csepreghy Nándor: Szeged jövője a kutatás-fejlesztésben rejlik + FOTÓK

Legutóbbi hasonló cikkek