Emlékmű tanúskodhat a szegedi zsidóság elhurcolásáról + FOTÓK

A kommunista diktatúra előtti utolsó szabad püspöki kinevezések hetvenedik évfordulóján Hamvas Endre, Mindszenty József és Kovács Sándor munkásságát, valamint a felálló új rendszerhez való viszonyukat elemezték a napokban a szegedi Gál Ferenc Főiskolán.

Egy történelmileg igencsak zaklatott időszakban, 1944-ben március 25-én szentelték

Hamvas Endrét

csanádi,

Mindszenty Józsefet

veszprémi és

Kovács Sándort

szombathelyi püspökké. „Március 19-én a németek megszállták az országot, így még inkább fontossá vált, hogy egy-egy megyés püspök a helyén legyen és az emberek azt lássák, hogy irányítani tudják a történéseket. Ez a három püspök határozott személyiség volt, és kiálltak az üldözöttekért, nevezetesen a zsidóságért, míg Hamvas püspök a németekért, akiknek a kitelepítése szintén napirenden volt, akárcsak a felvidéki magyarságé. Akkoriban az erkölcsi mellett jelentős anyagi tekintélye is volt a püspököknek, iskolákat, gyermekotthonokat és szociális intézményeket működtetett az egyház a püspökök irányításával, miközben az országon keresztül vonult a szovjet front” – részletezte a helyzetet

Zombori István

történész, a konferencia szervezője. Hangsúlyozta, mindhárom frissen kinevezett püspök helytállt azokban a gondoktól terhes időkben. A történész a Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány (HEH), a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédiai Munkaközösség (METEM) és a Gál Ferenc Főiskola által szervezett konferenciával kapcsolatban kiemelte, mindhárom frissen kinevezett püspök friss szellemiséget képviselt, és közel három évtizedig hivatalukban maradtak.

Balogh Margit

Mindszenty József veszprémi püspöki kinevezéséről tartott előadást a konferencián,

Rétfalvi Balázs

, a szombathelyi Püspöki Levéltár munkatársa Kovács Sándor püspöki hivatalba lépésének időszakáról szólt, míg

Latorcai Csaba

, az Emberi Erőforrások Minisztériuma nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára a Felsőház hattyúdala alcímmel tartott előadást. Hamvas Endre püspökségével három előadás is foglalkozott a konferencián, Zombori az 1944-45-ös szegedi hivatalba lépéséről, a szovjet megszállókkal való kapcsolatáról beszélt, kitérve a kialakuló kommunista városvezetéssel való kapcsolatára is.

Pál József

irodalomtörténész a szegedi püspöknek a zsidóság deportálása, továbbá a németek kitelepítése ellen tett lépéseit ismertette, míg

Miklós Péter

történész a kormány és az egyház kapcsolatáról beszélt Hamvas püspök és Balogh páter, vagyis

Balogh István

egykori szeged-alsóközponti plébános, később címzetes apát politikai pályáját elemezve.

A Gál Ferenc Főiskola rektora,

Kozma Gábor

köszöntötte a résztvevőket, majd

Kiss-Rigó László

megyés püspök úgy fogalmazott, az ateista diktatúra előtti utolsó püspöki kinevezések utólag nézve jelentős szimbolikus töltéssel rendelkezik, igaz hármuk későbbi élete igen eltérő volt. „A zsidóság védelmében, az igazságtalanság ellen tett erőfeszítésekkel kapcsolatban – amit itt Szegeden Hamvas püspök is tett – frusztrációs élményünk van, ha arra gondolunk, hogy eredménytelenek voltak. Ezt az érzést próbáljuk megfogalmazni abban az emlékműben is, amit a szegedi zsidóság elhurcolásának az emlékére állítunk ebben az évben” – fogalmazott Kiss-Rigó László. Mindszenty bíborossal kapcsolatban kiemelte, az igazságot minden diktatúrával szemben feltétel és kompromisszumok nélkül képviselte, és ezért büszkék lehetünk rá mindannyian. A szovjet csapatok 1944 szeptemberében szállták meg hazánkat, és bár 1947-48-ig szabadon működhetnek az egyházak, a diktatúra kiépítése elkezdődött. Miklós Péter történész elmondta, a társadalmi egyesületek – köztük az egyházhoz kötődőek – mozgástere hamar beszűkül, majd megszűnnek. Fontos momentum, hogy 1945-ben az alig másfél éve veszprémi püspökké kinevezett Mindszenty Józsefet esztergomi érsekké nevezték ki úgy, hogy a magyar politikai elitnek hallgatólagos elfogadását is maga mögött tudhatta. „Mindszenty rögtön a katolikus egyház érdekeinek védelmét és a kommunistákkal szembeni kíméletlen kiállást kezdte el hirdetni, ezért is gyűlt meg a baja a hatalommal, így le is tartóztatták” – közölte. Miközben a vallásszabadságot hirdetett a kormány, az egyházak birtokait, ingatlanvagyonát állami kézbe vették, a kommunista hazalom célja a történelmi egyházak által hirdetett polgári értékrend megszüntetése.