A kőkemény emberi szív

Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve, többé tehát nem élek, hanem a Krisztus és bennem; az az élet amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta értem.

(Pál galáciabeliekhez írt leve 2:20)

Ahogy egy év eltelik, sokan egy ígértekkel és fogadalmakkal tűzdelt tizenkét hónapot hagynak a hátuk mögött, aminek nyomán szükségszerűen megjelenhet a csalódottság érzése. Ezzel szemben miben csalódik az az ember, akinek már nincs veszteni valója? Ahogy a vasárnapi iskola jövőbeli hithős buksijaiból kipattanó sziporkákat hallgattam, és éppen azt igyekeztem elmagyarázni, hogy milyen is az amikor Jézus beköltözik valakinek a szívébe, rájöttem, hogy túl lelkesen magyarázom, hogy voltam én ám más ember is. Kuncogtam magamban, ahogy arra gondoltam, hogy ha most azt bizonygatom, hogy milyen nagyon gonosz voltam, akkor vajon most azt kellene elmondanom, hogy ennyi év után már nem vagyok olyan gonosz, csak jobban látom, hogy mégis mit jelent az a gonoszság, ezért még gonoszabb vagyok mint valaha? Olyan egyszerűen és természetesen kívántam azt a szívemből a még nem tini, de már nem kis csemete, talán csimota korosztálynak, hogy ne is tudjanak majd visszaemlékezni erre soha, amire most nekem kell. Nincs azzal semmi gond, ha ő nem azt fogja elmondani egy napon hasonló helyzetben, hogy milyen kristálytisztán emlékszik arra, hogy egy más ember lett. Ha azt mondja majd, hogy a sűrű homályba vész miden, mert Ő amióta az eszét tudja, azóta azt is, hogy Isten őt szereti, Jézust meg behívta az életébe, de semmi égszakadás-földindulás, hanem minden amire emlékszik, hogy voltak mélypontok, és magaslati pihenők Istennel, az teljesen rendben lesz. Visszatérve a felütéshez, a fogadalmakhoz, és ígéretekhez, had mondjam el, hogy ebben, a világban majdnem minden változtatható. Az ember a saját ereje és döntése alapján azt változtat meg a saját környezetében, ami csak szeretne, bármit, amiben a saját eltökéltsége alkalmassá teszi. Új munkahely? Új barátok? Másik országban egy új élet? Ki ne tudna ezekre a kérdésekre megfelelő válasszal szolgálni? Mégis van egy terület, amit emberi erő, emberi akarat maga nem formálhat: ez a legkeményebb, gyakran legridegebb, legcsökönyösebb részünk, ami kőből van, a szívünk. Olyan sok emberrel találkoztam már, valamikori önmagamat is beleértve, aki önmagát többé-kevésbé jónak értékelte, saját cselekedeteit gondolatban fontolgatta egy hipotetikus mérlegen, ahol feltételezem, kiugrott az emlék amikor átadta egy idős hölgynek a helyét valamikor valahol egy túlzsúfolt buszon. A mi szívünk nem tud többé vagy kevésbé jó lenni, mert az emberi gyűlölködés, kapzsiság, düh, bosszúvágy bármikor ellepheti gondolatainkat, mégis mennyi kell ahhoz, hogy valaki az öklét rázva szidalmazza polgártársnak felmenőit? Egy kritikus forgalmi helyzet: ennyi kell. Összegezve csak annyit mondanék, hogy elképesztő hogy hány embernek a törhetetlenül kemény szívét láttam már megváltozni. Szóval a tökéletlenbe beköltözik a tökéletes személy: Jézus Krisztus, akkor a relatív féligazságok, mint a gondolat, hogy többé-kevésbé jó vagyok megszűnik létezni. Ehelyett az az igazság tör elő a felszínre, ami elmondja, hogy híjával vagyok a jónak, de kegyelem minden vétket befedez, ezért kegyelem általi élet egy természet feletti élet. Nincsenek határok, nincsenek emberi korlátok többé, bármi megtörténhet annak érdekében, hogy hirdesse Isten szeretetét az életünk: példának okáért, megváltozik a szívünk. Kedves Olvasók! Isten áldotta boldog új esztendőt kívánok, legfőképp azt, hogy ebben az esztendőben is minél több, a fentiekben vázolt változásnak lehessünk méltán tanúi, vagy azért mert a mi szívünk változik, vagy azért mert a környezetünkben valakié, bármelyik is minden ami jó Istentől való.