Vélemény

Vélemény: Ágnes asszony svéd színekben

Vélemény: Ágnes asszony svéd színekben

2013. november 3., vasárnap
Vélemény: Ágnes asszony svéd színekben

Miről is van szó? A svéd köztelevízió október 23-án, az 56-os magyar forradalom és szabadságharc évfordulójának napján (!), esti műsorára tűzte a Milyen állapotban van a kultúra a szélsőjobboldali, nacionalista Magyarországon? című riportfilmjét.

Nem első ízben szerepel Heller Ágnes filozófus a sajtóban – nem filozófusként. Lukács György egyik tanítványaként világnézete, tanítása ismert volt és ma is az a szakmai berkekben, ő azonban az utóbbi időben félretette a tanok magyarázatát és a napi politika vizeire evezett. Megszólalásait elsősorban a balliberális és a bulvársajtó közli nagy terjedelemben (időnként fotókkal is illusztrálva, mint például az idei szárszói találkozón tett látogatását, amikor haspólóban feszített a 84 éves filozófus), lévén, hogy azok kizárólag a mostani kormány és annak vezetője ellen irányulnak. Fellépései, nyilatkozatai igen gyakoriak, még pedig nemcsak itthon, hanem a határon túli terepen is. Persze, nem kell arra gondolni, hogy a külhoni magyarság előtt fejti ki gondolatait a liberális gondolkodó, hanem a nyugati, hasonló gondolkodású elvbarátai adnak számára katedrát áldásos tevékenységéhez. Legutóbbi megszólalása azért érdekes, mert a magát a demokrácia felkent harcosának tartó éltes korú filozófus egy olyan nyugati lapnak adott interjút, ahol – eddig – nagyon ügyeltek arra, hogy szélsőségmentes legyen a média, ne adjanak lehetőséget a lejárató, netán egy másik országot pocskondiázó, valótlanságoktól hemzsegő tartalomnak. Svédországról van szó, amelyet mindeddig paradicsomi állapotokkal szoktunk jellemezni, a demokrácia, a szólásszabadság, az emberi jogok megvalósítása terén, sőt a legjobbnak tartottuk. Most viszont ebben a skandináv országban minden további nélkül lehetőséget adtak arra, hogy magyar értelmiségiek, művészek, zenészek mocskolódjanak a magyarországi politikai és társadalmi életről. Miről is van szó? A svéd köztelevízió október 23-án, az 56-os magyar forradalom és szabadságharc évfordulójának napján (!), esti műsorára tűzte a Milyen állapotban van a kultúra a szélsőjobboldali, nacionalista Magyarországon? című riportfilmjét. A Kristofer Lundström által készített „kulturális” magazin ezúttal a politikáról szól és olyan neves interjúalanyokat sorakoztat fel, mint Heller Ágnes filozófus, a ledöntött Orbán-szobor fejét rugdosó Dopeman, Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház volt igazgatója és Tarr Béla, filmrendező. Az adásból azután az derül ki, hogy hazánkban előretörőben van a nacionalizmus és a jobboldali szélsőség, s Európában mi állunk az élen e téren! Heller Ágnes gondolkodót a tévé úgy mutatja be, mint azon filozófusok egyikét, aki nyíltan ki meri mondani az igazságot és szabadon kritizálja a kormányt. Heller a kulturális adásban kifejti, hogy „a zsidók, a romák és a homoszexuálisok iránt megnyilvánuló egyre gyűlölködőbb hangulat leplezetlenül és olyan módon nyilvánul meg még a magyar parlamentben is, ami páratlan Európában!” Kumin Ferenc, a kormány nemzetközi kommunikációért felelős helyettes államtitkára azonnal reagált a svéd televízió adására, Heller Ágnestől pedig azt kérte: pontosítsa kijelentéseit. A filozófus napokkal később válaszolt a felszólításra, ám nem közvetlenül az államtitkárnak, hanem az egyik balliberális napilapon keresztül. Ebben azzal védekezik, hogy utoljára 40 évvel ezelőtt vonták felelősségre, mert akkor a burzsoá sajtónak nyilatkozott, méghozzá „ellenforradalmárokkal” együtt… A magyarázathoz nyílván nem kell külön kommentár. A svéd közszolgálati tévéről pedig csak annyit, hogy minden bírálat, megjegyzés, sőt kérés is lepereg róla. Amikor a stockholmi magyar nagykövet kérte, hogy a televízió vezetője keresse fel hivatalában, ő sérelmezte (!), hogy ilyenre vetemedik hazánk ottani képviselője, hiszen ez olyan nyomásgyakorlás, amire a vasfüggöny lehullása óta nem volt példa (a retorikát jól elsajátították magyar barátaiktól…). Kristofer Lundström filmjét azóta újra bemutatták a svéd köztelevízióban. Az alkotó viszont sokáig nem volt hajlandó nyilatkozni arról, hogy miért olyan vágóképekkel tűzdelte teli a filmjét, amelyek évekkel ezelőtt készültek szélsőséges csoportok néhány rendezvényén és miért csak „kormánykritikus szakembereket” szólaltatott meg. Azután azzal söpörte le az újságírói kérdést, hogy nem tudja honnan származnak a régi felvételek, s nem mindegy, hogy milyen napon mutatják be az alkotást? Lehet az október 23-a is, a svéd nézőt nem érinti (s tegyük hozzá: nem is érdekli) a magyarok nemzeti kegyeleti megemlékezése. Számára egyébként teljesen mindegy, hogy ki nyilatkozik, a két hét alatt, amíg Magyarországon forgattak, igaz, ő nem volt végig jelen, jól érezte magát, de nem szívesen térne vissza, különösképpen azután, ahogy a magyar nagykövet nyilatkozott róla és a műsorról. Micsoda érzékenység! Az, hogy belegázol egy ország becsületébe, valótlanságokkal traktálja a „kulturális műsor” nézőit, nem foglalkoztatja, ám az őt ért jogos bírálat annál inkább. Ugyanakkor, az egyik svéd napilap ír arról, hogy a 34 fejlett országot tömörítő OECD szervezet felmérései szerint éppen Svédország áll az első helyen, abban a tekintetben, hogy a munkát keresőket bőrszínük miatt diszkriminálják! A történelem (meg a feledés) majd a helyére teszi dolgokat, Lundströmöt is, meg az általa kulturális műsornak nevezett politikai egyveleget is. A fájó csak az, hogy mindehhez egy olyan hazai „kulturális közeg” asszisztált, amelynek – úgy tűnik – egyre inkább gyűlöltebbé válik mindaz, ami magyar, mindaz, ami nálunk érték és vélt vagy valós sérelmeik miatt igyekeznek minél nagyobbat rúgni abba az országba, amely iskoláztatta, kiemelt pozícióba helyezte, és ellentétben állításaikkal, soha senki sem különböztette meg őket.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.