Egyetem

Második világháborús hétköznapok a hátországban és a fronton

Második világháborús hétköznapok a hátországban és a fronton

2013. október 3., csütörtök
Második világháborús hétköznapok a hátországban és a fronton

A hátországban az élelemszerzés, a fronton a házastársi hűség foglalkoztatta legjobban az embereket a második világháború hétköznapjaiban - derült ki a Magyar Történelmi Társulat idei vándorgyűlésének előadásaiból Szegeden csütörtökön.

A Háborús mindennapok a hátországban és a hadszíntéren 1939-1945 című kétnapos szegedi konferenciát a Magyar Történelmi Társulat idei vándorgyűlésének keretében szervezték az Akadémia Szegedi Területi Bizottságának és a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának támogatásával.

Gyarmati György

történész, a Magyar Történelmi Társulat alelnöke bevezetőjében elmondta, sajátos módon a hadtörténet és a hátország kutatása mindmáig elválik egymástól, pedig a 20. századi fegyveres összeütközések egyik újdonsága éppen az, hogy a front betört a hátország mindennapjaiba, a háború totálissá vált és "házhoz jött". A második világháborús magyar részvétel külső célja a revízió, a trianoni határok megváltoztatása volt, e mellett azonban volt egy belső cél is, az "őrségváltás", a zsidóság kiszorítása gazdasági, társadalmi pozícióiból. Magyarország a második világháborúban egy belső frontot is nyitott, ahol a háború a politika folytatása volt, más eszközökkel. Miközben a külső fronton egyre súlyosabb kudarcok érték az országot, itthon célhoz ért a zsidóság ellen indított hadjárat - mondta a szakember. Néhány év alatt 21 zsidótörvény született, amelyek előbb tulajdonától, majd lététől is megfosztották a magyarországi zsidóság jelentős részét. A Sztójay-kormány az 1944. márciusi német megszállástól augusztus végéig eltelt öthónapos kormányzása idején átlagosan minden második napon született egy kormány- vagy tárcarendelet a zsidókról - fűzte hozzá.

Szakály Sándor

hadtörténész a tábori levelezőlapok tanúságait ismertetve elmondta, miután a katonák többsége paraszti sorból származó fiatal volt, a levélváltások többnyire arról szóltak, mit mikor vessen az asszony, mikor kéne aratni, mi legyen a malaccal, illetve mit spórolt meg a zsoldból az ember, mit lehet majd venni belőle. A katonai cenzúráról szólva a szakember elmondta. fontos szempont volt, hogy az esetlegesen elfogott levelekből ne tájékozódhasson az ellenség, ezért is a szállóigévé vált talányos helymegjelölés: "valahol Oroszországban". A kutatások azonban feltárták, hogy a cenzúra sokszor azért tartott vissza leveleket, mert azok házastársi hűtlenségről árulkodtak, és a hatóságok nem akarták rombolni a front vagy a hátország morálját. A levelezőlapok tanúsága szerint nagyon lelkes közönség fogadta a frontszínházakban a fiatal

Dajka Margitot

,

Kiss Manyit

.

Palasik Mária

kutató azokról a magánfeljegyzésekről beszélt, amelyeket magyar egyetemisták készítettek a háború végén az összeomló náci Németországban. A Szálasi-rendszer 1944 végén a felsőbb éves, végzős műszaki és orvosi egyetemistákat SAS-behívóval küldte Németországba, hogy "megmentse az alkotó értelmiséget a győzelem utáni újjáépítés időszakára". Az összesen mintegy 2500 fiatalt, illetve oktatóikat vonaton a megszállt lengyelországi Breslau - mai Wroclaw - városába és Drezdába vitték. A kutató felidézte, a második világháború egyik legsúlyosabb bombázásáról a Drezdában elszállásolt diákok egykorú feljegyzéseikben azt írták: "a pokol szabadult el Drezda fölött, Nérónak való a látvány, az eget nyaldosták a lángok". Az angolszász szövetséges közeledtével pedig a helyi német lakosság ugyanúgy rettegett a megszállóktól, mint Magyarországon, és a naplók tanúsága szerint az amerikai katonák éppúgy vitték az órát és a rádiót, mint keletebbre az oroszok.

Gyáni Gábor

történész, akadémikus előadásában

Kemény Simon

kikeresztelkedett zsidó író, költő, kritikus hátországi naplójából emelte ki a háborús mindennapok néhány központi problémáját, melyek közül az első és legfontosabb egyértelműen az élelem volt. A feljegyzések szerint már 1942 nyarán szinte csak arról beszéltek az emberek, hol, mit sikerült szerezni, és mennyiért. A vásárcsarnokban az asszonyok úgy hajba kaptak a baromfiért, hogy rendőrt kellett hívni, a tejcsarnokban is csak azt szolgálták ki, aki ajándékot adott az eladóknak, miközben a gazdagok a feketepiacon bármit megkaphattak. "Budapest gyomra elkezdett korogni" - írta naplójában Kemény Simon, aki a hátország hírellátása kapcsán azt rögzítette: az emberek az erősen cenzúrázott sajtó, hivatalos propaganda helyett a szájról szájra terjedő szóbeszédekre, rémhírekre figyeltek.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.