Közélet

Csongrád megyében nincs hivatásos ördögűző + FOTÓK

Csongrád megyében nincs hivatásos ördögűző + FOTÓK

2013. október 31., csütörtök
Csongrád megyében nincs hivatásos ördögűző + FOTÓK
ordoguzes04_ia

Bár a Vatikán a mai napig kiemelt figyelemmel kezeli az exorcizmust, hazánkban már sok esetben csak forgatókönyvhöz, vagy kuruzslókhoz tudják társítani azt. A Szeged-Csanádi Egyházmegyében nincsen kijelölt ördögűző, a helyi folklórban is főként talizmánok és ráolvasások formájában maradt fenn a gonosz elleni védekezés.

A modern kor embere talán már csak a mozivásznon találkozhat az ördögűzés kifejezéssel, holott a keresztény egyház évszázados gyakorlata volt az exorcizmus, sőt a Vatikán a 21. században is kiemelt figyelemmel és komolysággal kezeli azt. A téma hazai vonatkozása a középkori és kora újkori adatok szórványossága miatt még nem lett teljes egészében összefoglalva, főként az elhíresült esetek tanulmányozásával kaphatunk némileg árnyaltabb képet arról, hogyan is zajlott a megszállt emberek gyógykezelése. Az exorcizmus szertartását hazánkban elsőként az 1625-ben kiadott Rituale Strigoniense dolgozta fel, amely gyakorlatilag a 20. századig érvényben is maradt. Ez összefoglalta a szertartást végző egyháziakra és a szertartás körülményeire vonatkozó szabályokat is, nagy hangsúlyt fektetve a megszállottság tényének igazolására.

Bárth Dániel

Benedikció és exorcizmus a kora újkori Magyarországon című könyve szerint az alábbi tünetek igazolták az ördögi megszállást: idegen nyelven szólás és értés, életkort és egészségi állapotot meghazudtoló, megnövekedett fizikai erő vagy távoli, rejtett dolgok felfedezése. Magára a szertartásra vonatkozó rész azonban jóval szűkszavúbb, eszközként pusztán a keresztet és a papi strófát említi meg az irat, javasolták továbbá a szenteltvíz használatát is. A leírás szerint saját szavai helyett a Szentírás szövegét használhatta csak a rítust végző személy, kerülve mindenfajta kommunikációt az ördöggel. Tömjént, olajat is használtak bizonyos alkalmakkor, valamint megáldott növények füstjével vagy szentelt kenyérrel próbálták a démoni lényt távozásra bírni. Ha az ördögöt látta a testben mozogni, a kidudorodásra keresztet rajzolt, és behintette a helyét szenteltvízzel.

Borban fürdették a 17 millió démonnal megszállt asszonyt

Volt, ahol az egyház nemtetszését is kiváltó, egyedi eszközökhöz folyamodtak az ördögűzők: Bárth egy 1726-ban, Csíksomlyón történt exorcizmus leírását tárta elénk. A fennmaradt dokumentumok alapján

Ferenczi György

, a helyi plébános egy

Kata

nevű asszonyt hónapokig tartó, ördögűző rituálénak vetett alá. Állítása szerint a nő latinul válaszolt a hitet érintő, papok körében sem teljesen közismert kérdésekre, "élőkről és holtakról egyaránt megnyilatkozott", akkora erő lakozott benne, hogy négy férfinak kellett lefognia és váltig állította, hogy démon lakozik benne. Az elhúzódó procedúra alkalmat adott az ördögűzés évszázados eszköztárának végletes kiaknázására, az imádságokat követően számos unortodox módszerrel is megkísérelt segíteni a megszállt személyen.

Exorcism

A plébános lerajzoltatta az asszonnyal az ördögöt, majd a képet tűzre vetette, a szobát pedig felszentelt vesszőkkel seperte ki körülötte. Gyógynövényekből készített fürdővízbe mártották, egyes szemtanúk szerint borban is fürösztötték Katát. A pap megáldott egy görbe botot is, mellyel az asszony hátát és fejét ütögette - különös, hogy ezt a módszert maga a megszállott személy javasolta, úgy érezte, hogy általa némiképp felszabadul a gonosz hatása alól. Ferenczi az asszonyt megszálló démonok irdatlan számával magyarázta a hosszú, hónapokra nyúlt űzést: számítása szerint hozzávetőleg 17 millió gonosz lélek szállta meg, melyet nagy nehézségek árán sikerült hatvanra csökkentenie.

Kondé Lajos: pap nem végezheti a szakorvos munkáját

Az ördögűzésről

Kondé Lajos

a szegedi dóm plébánosának véleményét is kikértük. "A Szentírásban is egyértelműen szerepel, hogy a gonosz létezik, és célja, hogy Isten tervét gáncsolja. Ezt vallja az egyház a mai napig is, a népi hiedelem azonban sokszor meseszerű, babonás elemekkel színezte ki rontást hozó patás, szarvas lényekről" - magyarázta az atya. Mint mondta, létezik olyan, hogy gonosz erők hatalmukba kerítenek egy embert, ilyenkor azonban nem rontás levételén fáradoznak, hanem közös imával és szentelményekkel kívánják visszaállítani a segítséget kérő személy lelki békéjét. "A sátán elleni küzdelem során mi a jót erősítjük az emberben, hisz a Jóisten hatalma mindig nagyobb. A gonosz azonban mindenkiben benne él és elhatalmasodhat az emberben, értük Krisztus támogatásáért járunk közben" - emelte ki Kondé Lajos.

kodelajos2

Ritka esetben fordultak csak a Szeged-Csanádi Egyházmegyéhez ördögűzés miatt, az egyház ezeket az ügyeket diszkréten kezeli. Nagyon fontos a plébános szerint, hogy az ördögűzésnek titulált esetekben rendkívül óvatosan járjanak el, hiszen igen sok esetben egy mentális betegségben szenvedő személy tévképzete adja a megszállottságot. "Világosan kell tudni, hogy az egyház nem vehet át orvosi szerepet, soha nem végezhet a pap olyan feladatot, ami egy szakorvos hatásköre lenne" - emelte ki. Az ilyen esetekben a papnak és a szakembernek szoros együttműködésben kell dolgoznia a hozzájuk fordult személy ellátásáért. Az 1172-es kánon szerint csak a püspök által kijelölt személy végezhet el ördögűzést, erre a legfelkészültebb, lelki gondozás egy igen szűk részére specializálódott ember lehet képes. Kimondottan erre "szakosodott" pap nincs is egyházmegyénkben, a plébános nem tud róla, hogy erre képesítést Magyarországon lehetne szerezni. Közös imádsággal, szentmisék látogatásával több hozzájuk forduló személynek is tudtak segíteni, a plébános óva int azonban a horrorfilmekben látható rituálék komolyan vételétől, amely szerinte az egyházi szokásoktól igen távol sodródott.

A népi vallásosságban él tovább

Nem nyilatkozott a hazai ördögűző

A cikk kapcsán szerettük volna megszólaltatni Gál Pétert is: a pécsi egyházmegyében szolgálatot teljesítő plébános hazánkban egyedülálló módon foglalkozik ördögűzéssel, a sajtóval kapcsolatos rossz tapasztalatai miatt azonban nem kívánt válaszolni kérdéseinkre.

"Főképp a 16-17. században volt tömegesen elterjedt az ördögűzés szertartása, később a tudomány fejlődésével az egyházban meghonosodott liturgiákat egyre ritkábban alkalmazták. Ezek a szövegek azonban a népi gyakorlatban ráolvasások formájában, szentelményeik baj ellen védelmet nyújtó tárgyként, esetleg talizmánként maradtak használatban" - magyarázta portálunknak

Frauhammer Krisztina

néprajzkutató, a Gál Ferenc Főiskola - Szegedi Tudományegyetem Bálint Sándor Valláskutató Intézet tudományos munkatársa. Tág értelemben ide tartoznak a gonosztól távol tartó szentelmények és ezek imaszövegei. Például keresztelés, házszentelés és a húsvéti vízszentelés alkalmával hallhatunk ilyen imákat. Laicizálódott formában, a népi vallásosságban sajátos módokon maradt meg a gonosz távol tartása - esetünkben nem pusztán magától a sátántól, de a neki tulajdonított számtalan negatív hatástól óvták magukat, mint a betegségek, vihar vagy balszerencse. A közhiedelem szerint megóvott a bajtól és minden gonosztól a Szent Benedek-érem. A medálon szereplő szentet a legenda alapján saját szerzetestársai akarták megmérgezni az általa előírt túl szigorú életmód miatt,

Benedek

azonban a kehelyre tette keresztjét, ami kettétört, a mérget szimbolizáló gonosz pedig kígyó formájában távozott. Egyik oldalán a szentet, míg a másikon egy keresztet láthatunk betűkkel, melyekből egy ördögűző fohász szövege olvasható ki. Frauhammer Krisztina elmondta, hogy a mai napig használják az érmét a rossz távol tartására. Az egyház ezt szentelményként tartja számon, azaz hiszi, hogy a hívek megszentelődnek általa.

ordoguzes06_ia

Hasonló célt szolgáltak a breverlek is, bár ezeket az összehajtogatott papírlapocskákat csak is baj esetén használták. Az aprócska papírdarab - melyet összehajtva tároltak valamilyen tokban - kilenc részre osztható fel: míg a szélső oldalakon szentek képei és nevei szerepeltek, addig középre a gonosz távol tartását segítő, megszentelt dolgokat ragasztottak. Ide kerülhetett a Krisztusra utaló szentelt barka, egy pici ereklyedarab vagy egy darab vörös posztó, ami a démonokat, ördögöket tartja távol. Ismertek voltak még bizonyos égi eredetűnek tartott szent levelek is, egészen az utóbbi időkig: több vajdasági katona is hordta a nyakában ezeket a délszláv háború alatt, mert remélték, hogy viselésük a golyótól is megóvja őket.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.